DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A reménytelenség nyugalmával szeretnék az ajánlás 4. pontjában szereplő módosító indítványomhoz némi szóbeli kiegészítést fűzni. Azért teszem ezt, hogy az én lelkiismeretem megnyugodjon, hogy elmondhassam magamról, megpróbáltam még egyszer meggyőzni a kormányoldali többséget egy olyan igazságtalanságról, ami az én megítélésem szerint is sajnos szerepel a jelenlegi törvénymódosításban.

Helyes törekvése volt a törvénymódosításnak megítélésünk szerint az, hogy javítani kívánja az egyházi felsőoktatási intézmények finanszírozási pozícióit. Lényeges oka volt ez annak, hogy a törvénymódosításra a felsőoktatás terén sor került. Van azonban egy olyan passzus a törvényben, amely ezt a többletforrást csak az egyházak egy meghatározott körére szűkíti le: nevezetesen azokra az egyházakra, amelyek érintettek voltak az 1991-es, egykori kárpótlási törvény által. Mindez a mi nyelvünkre lefordítva a történelmi egyházakat jelöli.

Igazságtalannak érzem ezt a különbségtételt, mert azt gondolom, vannak olyan kisebb egyházak, amelyek nem voltak érintettek a kárpótlási törvény által, ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy akkreditált, megfelelő minőséget produkáló felsőoktatási intézményt működtessenek.

A törvény a többletfinanszírozást a beruházási és felújítási támogatások terén teszi meg a történelmi egyházaknak, lehetővé téve azt, hogy az állami intézményekkel egyenjogúan, egyenrangúan pályázhassanak az e célra megnyitott költségvetési forrásokhoz. Az én számomra kissé érthetetlen, miért nem tehetnék meg ezt azok a kisebb egyházak és felekezetek által fenntartott felsőoktatási intézmények is, amelyek - még egyszer mondom - kellő akkreditáció után, a minőségüket biztosítva fordulhatnának ilyen forrásokért.

Aggályt látok a '90-es, vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvénnyel való összevetésben, hiszen ez a törvény, amely alkotmány erejű törvény, kétharmados törvény, azt mondja ki, hogy nem szabad felekezetek között különbséget tenni akkor, amikor az állam által elismert feladatokat látnak el, és ennek fejében állami támogatást kapnak. Úgy érzem, ez az elv sérül akkor, amikor a felsőoktatási törvény módosítása visszautal a '91-es kárpótlási törvényre, mert ettől a pillanattól kezdve csak az egyházaknak egy meghatározott köre számára biztosítja a hozzáférhetőséget az állami forrásokhoz.

Szeretném elmondani: nem jelentene többletforrást a költségvetés számára, ha ezt a lehetőséget megadnánk azoknak a kisebb egyházaknak, felekezeteknek is, amelyek akkreditált, minősített felsőoktatási intézményt működtetnek.

(18.50)

Hiszen itt csak arról van szó, hogy a pályázaton más állami intézményekkel vagy adott esetben a történelmi egyházak által fenntartott felsőoktatási intézményekkel egyenrangúan vehetnének részt. Azt gondolom, kellő garanciát jelent ezeknél az intézményeknél az, hogy csak akkor pályázhatnának erre a forrásra, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság által elismert minőségi felsőfokú képzést folytatnának.

Még egyszer szeretném felhívni a kormányoldal figyelmét arra, hogy próbáljuk megszüntetni ezt az esélyegyenlőtlenséget. Mert igaz az, hogy semmiféle alkotmányos jogszabály nem tiltja a pozitív diszkriminációt bizonyos egyházak esetében, adott esetben a történelmi egyházak esetében, de arra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy ha bármely egyház esetében pozitív diszkriminációt alkalmazunk, azok az egyházak, amelyek ebből kiszorulnak, negatív diszkriminációként élik meg ezt a helyzetet. Kár lenne egy helyes, jó irányú és a kormányzat oldaláról jó szándékú törekvést kérdőjelessé tenni azért, mert négy-öt felsőoktatási intézmény kiszorulna abból a lehetőségből, amelyet most a törvény kizárólag a történelmi egyházak számára nyit meg.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu