DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem a mondanivalómat rövidre fogni. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló önálló képviselői indítványt terjesztem a tisztelt Ház elé azzal, hogy előrebocsátom, hogy ez a javaslat egy restitúciós javaslat, hiszen azt a törvényi szöveget kívánja ismételten a törvény szövegévé tenni, amely szabályozás gyakorlatilag szó szerint 1990. december 30-i hatálybalépésétől számítva egészen 1998. január 1-jéig hatályos szövegként működött, és ez alapján járt el az azt alkalmazó Fővárosi Önkormányzat kétszintű rendszere.

Egy rövid történeti áttekintésbe azért szeretnék belebocsátkozni, hogy miért is van erre most szükség, miért is kell visszaállítani azt a törvényi szöveget, amely korábban hatályos volt. 1994-ben - mint ahogy ma már erre többször is utaltunk - az akkor kormányzó MSZP-SZDSZ-koalíció, egyoldalúan felrúgva az addigi konszenzusos alkotmányos jogszabályokat megalkotó törvényhozást, egyoldalúan, saját erejére támaszkodva és az ellenzék kivonulása mellett módosította az önkormányzati törvényt, az önkormányzati választójogot, és ehhez kapcsolódóan módosította a fővárosi szabályokat is, így nem utolsósorban megszüntette azt a fővárosi törvényt, amely gyakorlatilag az alap-infrastruktúrája volt a főváros fejlődésének, mint ahogy mindenkor az volt. Addig volt lendületes a Fővárosi Önkormányzat fejlődése, ameddig önálló törvényi szabályozás tárgya volt. 1994-ben mégis azért kellett ezt megszüntetni, hogy kétharmadossá téve az akkori törvényi szabályozást, Demszky Gábort és csapatát be lehessen betonozni kétharmaddal a Fővárosi Önkormányzatba.

Ehhez kapcsolódóan kimaradt egy nagyon fontos pont, ugyanis a kétharmados törvényekkel a forrásszabályozás kérdését le lehetett venni a napirendről, hiszen kétharmados biztonságot élvezett, de a helyi adókról szóló törvény véletlenül kimaradt - nyilvánvalóan az akkori törvényhozás figyelmetlensége okán - ebből a teljes invázióból, ezért ehhez a törvényhez csak később nyúltak hozzá, méghozzá 1997-ben, amikor átfogó szabályozás volt. Ekkor már nem volt meg a kétharmados konszenzus az MSZP és az SZDSZ között, ezért az akkori, 1997. évi CIX. törvényjavaslat, amelyet akkor benyújtott az MSZP-SZDSZ-kormány, nem is tartalmazta azt a módosítást, amelyet egy SZDSZ-es képviselő adott be akkor egyéni képviselői indítványként.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az akkori kormány nem is támogatta azt a javaslatot, amely azt eredményezte, hogy a korábbi kerületi egyetértési jog helyett véleményezési jog került bele a törvény szövegébe. A jelenleg hatályos szabályozás ezért csak véleményezési jogot biztosít a kerületek számára, ez így szól: "A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a Fővárosi Közgyűlés rendeletben, a kerületi képviselő-testületek véleménye kikérésével határozza meg." Ez a gyakorlatban azt jelenti - amit az utolsó esetben jelentett is -, hogy a kerületek közül egyetlenegy sem értett egyet azzal a főváros által benyújtott rendelettervezettel, amelyet a Fővárosi Közgyűlés tárgyalt, mégis elfogadta azt a Fővárosi Közgyűlés.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez az eset nagyon jól példázza azt, hogy a véleményezési jog önmagában egy dologra alkalmas: arra, hogy a kétszintű önkormányzati rendszerből az egyik szint, a fővárosi szint rendre visszaéljen azzal a jogosítvánnyal, amit ez a téves törvényjavaslat akkor tartalmazott.

Egyébként meg kell jegyeznem, hogy egyéb problémák is vannak ezzel a szabályozással, és igazából ez indokolja a törvénymódosítást. Az a helyzet, hogy alkotmányosan aggályos a jelenlegi törvényi szabályozás több ponton, de két ponton mindenképpen. Az egyik az, hogy az alkotmány tartalmazza az önkormányzati alapjogokat.

(20.00)

Ezek között szerepel az, hogy az önkormányzat alapjogként saját bevételre jogosult. A saját bevételek között a helyi adó az egyik alappillére az önkormányzati jogalanyiság gyakorlásának is.

Itt kétszintű önkormányzati rendszer van, és a kétszintű önkormányzati rendszerben egymás mellé rendelt, az alkotmány és az önkormányzati törvény alapján egymás mellé rendelt önkormányzatokról beszélünk, amelyek önálló önkormányzati entitással és jogalanyisággal rendelkeznek. Ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, illetve terhelik őket, függetlenül attól, hogy az egyik fővárosi szint, a másik pedig a települési önkormányzat jogainak jogalanya, a kerületi szint. Tehát ez csak a hatásköri megoszlásban érvényesül, az adóztatás vonatkozásában viszont komoly problémákat vetett fel.

Hiszen mi történik akkor, ha azzal a jogosítvánnyal, amelyet a fővárosi szintnek '97-ben adott a tisztelt Ház, a főváros úgy él, hogy teljes mértékben elvonja a helyi adóztatás jogát. Jelen pillanatban ez történik, ugyanis ha az utolsó két hónapban elfogadott fővárosi önkormányzati rendeletek hatályba lépnének 2001. január 1-jétől - mint ahogy nyilvánvalóan nem fognak tudni, amennyiben ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül -, akkor százszázalékosan, tehát teljes mértékben elvonásra kerülne 23 önkormányzati jogalanyisággal rendelkező önkormányzattól az adóztatás joga - teljes mértékben. Tehát ilyen értelemben önkormányzati alapjog csorbulásához vezetne ez a helyzet, önkormányzati alapjog sérülne, hiszen az önkormányzat, amely saját bevételre jogosult, nem tudja gyakorolni ezen jogosítványát.

Amennyiben a jogalkotó célja ez lett volna akkor, feltehetően az lett volna a helyes megoldás, ha egyrészről kiküszöböli ezt a kétszintűséget, megszünteti az egyik önkormányzati szintet, vagy bármilyen más megoldást alkalmaz; illetve ha legalább a fővárosi törvényben, illetve az azt megszüntető önkormányzati törvény helyébe ilyen értelmű módosítást tesz, de ezt nem tette. Ilyen értelemben az alkotmányos visszásság ma megállapítható.

De van egy másik pont is, amely még nagyobb gubancot okoz a törvény értelmezőinek: ez pedig a jogforrási hierarchia rendezetlensége. Az az SZDSZ-es képviselőtársunk, aki annak idején benyújtotta ezt a helyi adóról szóló törvénymódosítást, biztos hogy nem vette figyelembe, hogy a kerületi önkormányzatok ugyanúgy jogosultak helyi rendelet alkotására, mint ahogy a Fővárosi Önkormányzat is. Ilyen módon azon adónemek vonatkozásában természetesen helyi adót állapítottak meg, és ezt rendeletben tették.

Mivel az akkori törvényi szabályozás nem érintette ezen rendeletek hatályát, így előállhat olyan felemás helyzet, amely azt eredményezi, hogy vannak fővárosi rendeletek, amelyek helyi adót állapítanak meg ugyanazon adónem tárgyában, és vannak kerületi rendeletek, amelyek szintén megállapítanak rendeleteket, és a rendeletek hatályát semmi sem érinti. Egyébként az a törvénymódosítás úgy rendelkezett, hogy azon rendeletek kapcsán, amelyekben helyi adót állapítanak meg a kerületi önkormányzatok részéről, ezek nem működtethető adók, de a hatályát ez sem rendezte.

Tehát mindenképpen legalább az lett volna szükséges, hogy az akkori jogalkotó azt mondja: hozzányúl az 1987. évi XI., a jogalkotásról szóló törvényhez, amely egyébként rendezi a jogforrási hierarchiát. Ezt nem tette meg, feltehetőleg azért, mert a ciklus végére az MSZP-SZDSZ-koalíciónak már elfogyott a kétharmados többsége, ez pedig kétharmados jogszabály volt. Legalább ezt kellett volna módosítani ahhoz, hogy ezt jogszerűen meg tudja tenni.

Ebből levezethető, hogy a jelenleg hatályban lévő törvényi szabályozás, amelyet ez a törvényjavaslat módosítani kíván, két pontban súlyosan sérti a Magyar Köztársaság alkotmányát, az önkormányzati törvényt és az egyéb vonatkozó jogszabályokat. Ennek alapján nyilván levezethető az is, hogy jogilag aggályos az a Fővárosi Önkormányzat által meghozott rendelet, amely erre hivatkozással került elfogadásra. Egyébként a hatályos jog alapján ezt is meg kell mondani.

Egy alkotmányossági kifogás egy súlyos alkotmányossági visszásság esetében sem oldja meg a jogalkotás feladatát. Ugyanis itt arról van szó, hogy számos alkotmánybírósági felülvizsgálati kérelmet adhatunk be, meg is tesszük ezt, de ez nem pótolja azt a jogszabályt, amelyet az Országgyűlésnek kell megalkotnia annak érdekében, hogy végre ismételten helyre legyen téve ez a kérdés. Ennyi lett volna a rövid indoklása.

Annyit még szeretnék elmondani, hogy a már bevezetett adókat nem érinti. Ennek a törvényjavaslatnak a hatálybalépése nyilván nem fogja érinteni ezeket az adókat, ez elsősorban az iparűzési adóra mint a legjelentősebb fővárosi, helyi adótételre vonatkozik. Tehát ezt ilyen értelemben nem érinti, nem borítja meg a főváros jelenlegi finanszírozását. Nyilván azokat az adónemeket érinti, amelyek még nem kerültek bevezetésre, illetve amelyeket 2000-ben fogadna el a fővárosi vagy a kerületi önkormányzat, és amelyek nyilván csak 2000. január 1-jétől léphetnek hatályba, hiszen új adónemet bevezetni csak ilyen módon lehet.

Ilyen értelemben a javaslatnak nincsen visszamenőleges hatálya, mint ahogy erre már egypáran próbáltak célozni a bizottsági vitában. Ennek a törvénynek egyértelműen jövőbeni hatálya van, hiszen adót megállapítani csak 2001. január 1-jétől lehet, legalábbis olyan adót, amely újabb terhet jelent az önkormányzat számára. Ilyen értelemben ez a kérdés rendezett.

Annyit azért szeretnék elmondani, hogy bár ellenzéki kritikát kapott ez a javaslat, nem is értettem, miért - a szövege is kapott kritikát, hiszen ez korábban működő szöveg volt, az alkotmányosságát bizonyító szöveg, ellentétben a mostanival -, ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy a Külső Kerületek Szövetsége üdvözölte ezt a javaslatot, számos MSZP-s polgármesterről tudok, akik kiálltak emellett a javaslat mellett, illetve hasonló javaslatok elfogadásának a szükségszerűségét hangoztatták több nyilvános fórumon.

Azt gondolom, a fővárosi kerületi önkormányzatok egyértelműen csak a haszonélvezői lehetnek annak, ha ez a javaslat elfogadásra kerül.

Arra is szeretném még felhívni a figyelmet, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság kasszációs jogkörben megsemmisítené a jelenleg hatályos jogi szabályozást, anélkül hogy ehelyett az Országgyűlés más normát alkotott volna, ebben az esetben egészen biztos, hogy nagyon nagy gondot okozna a rendezetlen állapot a fővárosi helyi adóztatás terén, és ezért a felelősséget az Országgyűlés is viselné.

Ezen okoknál fogva mindenképpen szükséges a benyújtott javaslat mielőbbi elfogadása. Tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy a fenti okok alapján támogassa a törvényjavaslatot.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu