LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Jövő hónap június 4-én lesz 80 éve, hogy 10 órakor aláírták a trianoni dekrétumot és a magyar tragédiát. Nyolcvan éve történt, és 80 éve minden évben minden magyar parlamentnek, országgyűlésnek erről a napról meg kell és meg kellett volna emlékeznie. (Taps a FKGP és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólás a MIÉP soraiból: Úgy van!) A Független Kisgazdapárt ezt nagyon fontosnak tartja. A magam részéről nem arról akarok beszélni, amit mindnyájan tudunk - az, aki egy kicsit is odafigyelt az elmúlt 80 évre és Trianonra -, hogy területileg hány százalékát szakították el az országunknak, hány lakos lett más ország állampolgára; hanem arról szeretnék beszélni, hogy amikor ez a június 4-ei dekrétum-aláírás megtörtént, akkor egy másik francia városban 1920. augusztus 20-án a négy nagyhatalom odahívta a román, a szerb és a cseh küldötteket, és ott előterjesztett egy dokumentumot, amelynek az volt a címe, hogy "A kisebbségi jogok szabályozása". Ez arról szólt, hogy csak abban az esetben kebelezhetik be az utódállamok a Magyarországról letépett országrészeket, ha ezeket az itt rögzített feltételeket betartják, és ezt felelősséggel vállalják.

Ebben a szerződésben, amelyről keveset hallottunk az elmúlt 80 évben, benne volt a nemzetiek önrendelkezési joga, a kultúrához való joga, az oktatás, a nyelvhasználat és egyéb fontos olyan kötelezettség, amelyet ma úgy hívnánk, hogy az emberi jogok és a helsinki alapokmánynak megfelelő jogok biztosítása. Ezt ezeknek az államoknak, országoknak vállalniuk kellett. Ők ezt vállalták, aláírták. Sőt, továbbmegyek: 1920 októberében és 1921-ben mind a három ország parlamentje ratifikálta.

Megkérdezem, hogy a 80 év alatt vajon hogy tartották be ezt a szerződést. (Rozgonyi Ernő: Sehogy!) Vajon mik történtek 80 év alatt? Volt beneš
i dekrétum, voltak beneš
i törvények, volt magyarüldözés, volt falurombolás, de nem láttam semmi olyat, amely ezekben az alapokmányokban szerepelt volna. A magyar nemzetet akkor megalázták.

Az új kormány most felvállalta, hogy nemzeti kormányként hathatósan foglalkozik és törvényileg szabályozottan foglalkozik a határon túl élő magyarok helyzetével, hogy azok egyenrangú állampolgárok lehessenek, ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint az úgynevezett ottani anyaországiak, és ezt minden körülmények között deklarálja. Legutóbb az Európa 2000-ben is szó volt erről. Igen nagy szükség van arra, hogy a nemzet, a nemzettudat az egész magyarságban együtt éljen, függetlenül attól, hogy ezek az anyaországban vagy az anyaországon kívül élnek. Ez igen fontos. Nagyon fontos, hogy a kormány ezt végigvigye, és nagyon fontos, hogy ez így megtörténjen.

A legutóbbi sajtóból, rádióból értesültem - mivel több probléma van Közép-Kelet-Európában, azt hiszem, ennek bizonyos értelemben a trianoni dekrétum az oka, és nem csak Magyarországot érinti, de erről most nem kívánok beszélni -, többen feszegették a beneš
i kérdést. Havel elnök úr azt mondotta, hogy a beneš
i dekrétumok a cseh történelem részei, a cseh történelemhez tartoznak, ezért nem kívánnak vele foglalkozni. Én meg azt mondom, hogy nekünk, magyaroknak is vannak olyan dolgaink, amelyek a mi történelmünkhöz tartoznak, s amivel nagyon sok magyar ember egyetért, és amit nagyon sok magyar ember követel. Ez pedig így hangzik: igazságot Magyarországnak!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Rozgonyi Ernő: Úgy van!)

Forrás: parlament.hu