DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezekben a hetekben államiságunk ezredévét köszöntve tesszük mérlegre a magyar nemzetpolitikát. Nemrég Nagyváradon ünnepeltük a Varadinum megnyitását, aztán a Magyarország 2000 konferencia hozta össze 37 ország neves küldötteit, az ötödik magyar világtalálkozónak pedig a Magyarok Világszövetsége halaszthatatlan megújulásához is hozzá kell járulnia végre.

A szétszakított magyarságot egybefogni akaró törekvések világosak, de feladataink hatalmasak és sürgetőek. Irodalmunkról szoktuk volt mondani Trianon óta, hogy legalább az valóban egységes és oszthatatlan, amit sajnos a nemzetről - a hazai társadalomról és a külhoniakról - állíthatunk. Nem, mert nemcsak természetesen sokfélék, de megosztottak is vagyunk, s megfogyva is, megtörve is és széthúzva bizony nehéz stratégiát alkotni. Pedig a nemzetpolitikába sohasem volna szabad pártpolitikát keverni. A nemzetstratégiát csak egészben és távlatosan lehet és kell szemlélni, és már rég nem elég csak szemlélni.

A kormányprogram világos célokat adott, és amint a világtalálkozó is kimondta, Magyarország következetes nemzetpolitikája megfelelő alap a külmagyarság nemzeti kötődésének fenntartásához; ami garanciának elegendő, de sikernek kevés, mert az elszakított magyarság egyre veszélyeztetettebb, a különleges helyzet pedig különleges megoldásokat követel. Trianon ugyanis egyedül áll a világtörténelemben. A modern magyarság legnagyobb tragédiájával immár nyolcvan éve küszködünk, ma pedig a magyar integráció eszközeit kell fölkutatnunk.

Nemzeti radikalizmusunknak ebben, tulajdon helyzetünk radikális megértésében és európai rendezésében kell állnia, nem a romantika szóvirágaiban. Európai és igazságos céljainkat, a magyar közösségek jövőjének biztosítását körültekintő munkával és találékonysággal kell elérnünk, nem pedig megfontolatlan szavakkal vagy bizonytalan ígérgetésekkel, demonstratív elégedettséggel vagy PR-politizálással.

Szakítani kellene végre azzal a felfogással is, mely a "miért nem lehet megoldani?" típusú hozzáállásban fejezi ki a maga tájékozatlan érdektelenségét, nemzetidegen közönyét, esetleg ellenségességét. Fel kellene már fogni, hogy az elemi életösztön a magyarságnak is sajátja, hogy Trianon a győzteseknek nemcsak jogokat, de kötelességeket is adott, hogy Európa önzése mellett ott vannak Európa érdekei is - nem csak érdekei. Fel kellene fogni végre, hogy az európai integráció nem lehetséges az egész magyar nemzet integrációja nélkül, a magyarság összetartozását pedig sem a címkézett pártpolitikák, sem a kákán is csomót kereső "miért nem lehetek", sem pedig a megosztottságok nem szolgálják, de a határon túli magyar elit néha valóban elvi, sokszor azonban csupán kicsinyes és személyes ellentétei sem erősítik. Ellenkezőleg!

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy a megoldáskereséshez nem kényszerhelyzetek teremtésére, nem ütésekre és visszaütésekre van szükség, hanem felülemelkedni tudásra, nagyvonalúságra és kompromisszumkészségre. De persze előtte még arra is, hogy egyáltalán mindenki megértse azt, hogy miről is beszél. Radikálisnak pedig nem a lélek húrjain játszva, hanem a munkában kellene lennünk, mert a megoldás a lényeg, nem a címke. A külhoni magyarságot nem a mi perpatvaraink hangereje és a magyarországi pártvélemények rájuk zúduló özöne érdekli, hanem az, ami ebből végre kijön. Nem az érdekli a határon túli magyarokat, hogy a megoldást mi itt különleges jogállásnak vagy státustörvénynek, angol mintájú külhoni állampolgárságnak vagy bármi másnak nevezzük el. Az érdekli őket, hogy ne csak Magyarország, de az egész magyar nemzet lehessen részévé az integrációnak; mert ha nem, ők kívül maradnak, és nemcsak az Unióból, de Európából is, végleg. És akkor leszünk aztán csak igazán önmagunkkal határosak, amúgy schengenileg.

A jövőnkről van szó tehát, tisztelt Országgyűlés, arról a túl sokat emlegetett magyar jövőről. Ez pedig nemcsak egy jól hangzó külpolitikai prioritás és nem a nemzeti aggodalmak fölös fényűzése, hanem elemi érdeke az egész hazai, sajnos nem mindig túl szolidáris magyar társadalomnak is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu