DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat, amelyet T/2517. számon kaptunk meg, a számviteli törvényünket kívánja módosítani.

A javaslattal kapcsolatban több probléma is felmerül, amelyek a törvény-előkészítés gondjaira világítanak rá. Az első ilyen a parlament elé terjesztett anyag mennyisége és átláthatósága. A javaslat vastagsága eleve elrettenti az egyszerű országgyűlési képviselőt, aki nem erre a törvényre tartalékolta mandátuma hátralévő részét. Aki ennek ellenére rászánja magát arra, hogy átolvassa az anyagot, első pillantásra meglepődik, hiszen roppant mód el kell mélyednie benne ahhoz, hogy rájöjjön a módosításokra.

(17.40)

Felületes átlapozáskor ugyanis az az érzése van az embernek, hogy a hatályos számviteli törvényt olvassa. Felmerül a kérdés: nem az Országgyűlést próbálták-e a javaslat előkészítői az iratmennyiségbe beletemetni és ezzel a lényeget eltakarni?

Még a kérdésben szakértőnek számító képviselőknek is problémát jelentett megtalálni a módosításokat, hiszen sehol sincs az anyagban kiemelve a szövegük. Ebből kifolyólag az amúgy is leterhelt és időhiánnyal küzdő képviselők hihetetlen mennyiségű energiát öltek bele ebbe a javaslatba - már ha az előzőekben elmondott nehézségek nem riasztották el eddig.

Elképzelhetetlen számomra, hogy a XXI. század elejének döntéshozói úgy tudnak csak egy témában nyilatkozni és dönteni, ha egyszerre három anyagot olvasnak át: az épp hatályos törvényt, a módosítási javaslatot és, ne adj' isten, az idevonatkozó nemzetközi ajánlásokat. Nem hiszem, hogy ez a törvényhozók feladata lenne. Nem az első eset, amikor felhívjuk a figyelmet a beterjesztés nem megfelelő előkészítésére.

A javaslatra áttérve, igazából a számviteli törvény átalakítása történik, amelynek a célszerűsége enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Feleslegesnek látszik a kérdéssel valamennyire is foglalkozónak a különböző fogalmakat áthelyezni a törvényen belül, ami a már évek óta megszokott rendszer felrúgását eredményezi.

A figyelmes olvasóban az a vélemény alakul ki, hogy egy, a jelenlegi magyar rendszertől független, a sajátosságokat figyelmen kívül hagyó külföldi jogrendszer szó szerinti betuszkolásával kísérleteztek a törvényjavaslat elkészítői. Aki végig bírta rágni magát az anyagon, az rá is jön, hogy az EU 4. számú ajánlása az, amely a módosítások alapját képezi. Ez nem is lenne rossz, ha a feltételek adottak lennének hozzá. Ám a jelenlegi magyar körülmények nem biztosítják hozzá a hátteret, hiszen a nemzeti sztenderdek kialakításának sem a jogi háttere, sem a lehetőségei nem adottak.

Az igazi eltérés az egyszeres könyvvitel megszüntetése, amelynek végrehajtását már az előző évek törvénykezése megalapozta. Az elmúlt időszakban megalkotott eredménylevezetés az egyszeres könyvvezetés közelítését és későbbi átmenetét szolgálta a kettős könyvvitel rendszerébe, amire a fokozatos átmenet lehetősége felkészítette a vállalkozókat - véleményünk szerint a megfelelő módon.

A másik változtatás a mérleg, valamint az eredménykimutatás kibővítése. Ez a fentiek túlbonyolítását eredményezi a különböző pluszsorok bevezetésével, amelyeknek tulajdonképpen a beszámoló kiegészítő mellékletében mindenképpen szerepelniük kell a mai előírások szerint is; tehát az üzleti élet szereplőinek így is a rendelkezésére áll.

A változások nem egyszerűsítik a vállalkozások dolgát, sőt, bonyolultabbá teszik a számviteli rendszert, amire egyetlen magyarázatot kapunk csak: ezt várja el tőlünk a jogharmonizáció; ami szerintünk nem elfogadható indok, hiszen minden törvénynek, rendelkezésnek abból kell kiindulnia, hogy egy módosításnak milyen hatása lesz a vállalkozásokra nézve. Mi ezeket a szempontokat tartjuk a magunk részéről figyelembe veendőknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu