DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Hosszúra nyúlt a vita, főleg annak a számára, aki nem mert kimozdulni egy percre sem, mert nem tudta, hogy mikor következik szólásra.

Rövidre fogom a szót. Nagyon szépen köszönöm a magam és a kollegáim nevében először is az elismerő szavakat, a lelkesítő mondatokat. Nem tudom, meddig tudunk lelkesedni olyan tábori körülmények között, amelyek között élünk és dolgozunk, ahogy Majtényi adatvédelmi biztos kollegám mondta, a világítási viszonyoktól kezdve az épület adottságaiig minden ellenünk van arra, hogy a feladatunkat teljesítsük. Nem tudom, meddig tudunk helytállni, de mindenesetre mindazok, akik helytállnak, itt ülnek most éppen a karzaton, és köszönöm nekik, hogy helytállnak, és most éppen "helytülnek" értünk.

Köszönöm azt is, hogy annak ellenére, hogy a költségvetésünk évről évre csorbul, annak ellenére, hogy a türelmüket a munkaterhek növelésével mi is igénybe vesszük, annak ellenére, hogy a két évre szóló költségvetésünket előre megkaptuk, és a költségvetési irányszámoknak az ismeretében a jövőnk sem néz ki jobban, külön köszönöm azt, hogy az emberi jogi bizottság a feladatának érzi azt, hogy esetleg - egyeztetve más bizottságokkal - de lege ferenda javaslatot tesz arra, hogy kikerüljünk ebből a csapdahelyzetből, és esetleg a feladatunkhoz mérten kapjuk meg az arányos juttatást az intézmény működtetéséhez.

Ha már panaszkodni kell, '98-ban - merthogy a lelkesítő és dicsérő szavak után az emberből kikívánkozik az, hogy milyen áron jött létre ez a feladat, amit többen megdicsértek - az elhelyezésünkről végre született egy kormányhatározat, amelynek a végrehajtása késik. Ebben a pillanatban az állampolgári jogok biztosának nincs helyettese. Ezt akartam még elmondani ahhoz, hogy teljesen ismerjék azokat a körülményeket, amelyek között az eredmények létrejönnek. Mindenesetre a dicsérő szavaik mellett külön értékeljük, és külön felhasználjuk azokat, amelyek új perspektívában mutatták be a munkánkat, és lehetőségeket adnak ahhoz, hogy esetleg új megvilágításban lássunk bizonyos emberi jogokat.

Teljesen egyetértek azzal, hogy én az emberi jogok mindenkori értékelésével kapcsolatos napi politikai vitában nem tudok részt venni, hiszen az emberi jogok története politikai harcok története. Ennek egy-egy állomása a normatívába foglalt politikai jogként már normatívába foglalt jog, maga a jog. Én ezzel dolgozom. Utána jönnek ezek a politikai harcok, amelyekből újra lesz normatíva, és amelyről egy-egy hatósági eljárással kapcsolatos panasz kapcsán, vagy hivatalból indított eljárás kapcsán tudom megmondani azt - konkrét vizsgálatban -, hogy találtam-e alkotmányos visszásságot, vagy nem, és újra a politika asztalára teszem a kérdést, vitassák meg az urak, hogy nem kell-e változtatni a normatíván ahhoz, hogy én a munkámat másképpen, más módon folytatni tudjam. Nem kibújni akartam a feladat alól, hanem a logikai sorrendet mondtam el. Azt hiszem, ez talán világos volt még a vita ilyen késői pillanataiban is.

(Mádai Péter helyét a jegyzői székben Kocsi László

foglalja el.)

Most haladnék a kronológiában, de nagyon röviden. A kormány képviselőjének, Hende úrnak azt szeretném mondani, hogy nagyon rosszul éreznénk magunkat, ha a tisztességes eljárás elvét ellenünk fordítanák. Tulajdonképpen minket csak jogerős határozatokkal lehet alapjában véve megkeresni. Ezek közül is kikeressük a sürgős eljárás alá vonható kérdéseket. Tartjuk a határidőket, és '98-as, '99-es ügy sincs már a hivatalban, csak nagyon kevés, mármint hogy vizsgálat alatt van a többi. Úgy érzem, hogy nekünk erkölcsi alapunk van a tisztességes eljárást figyelembe venni, mert magunk is megpróbálunk tisztességesen eljárni.

Az időszerűségről: minket az időszerűség nem köt, az államigazgatási szerveket igen, merthogy kell valamikor egy jogerő. Mi "rendkívüli" jogorvoslati lehetőség vagyunk, talán így lehetne fogalmazni.

Szóvá tette - ez szakmai kérdés -, hogy a rendkívüli fogdai halálok, a rendkívüli lőfegyverhasználat és a lőfegyverhasználat ügyészi jogkörbe utalásával kapcsolatban már voltak országgyűlési viták, bizottsági viták, albizottsági döntés. Tudom.

(13.10)

Újabb panaszok vizsgálata során azonban a helyzet - és ezt az egész Igazságügyi Minisztériumnak és Belügyminisztériumnak innen üzenem - nem megnyugtató. És azok számára sem megnyugtató, akik vizsgálják a saját beosztottjaiknak az ügyét, ezt higgye el nekem, mert őket is megkérdeztük. Nem jó! Minden országban általában kívülhelyezik a nyomozást ott, ahol az illető gyanúsított beosztotti viszonyban van a nagyon szorosan hierarchikus rendszerben vele működővel; tehát nálunk is így van a katonaságnál.

A katonasági öngyilkosságot a katonai ügyész vizsgálja, és az ügyészség vizsgálja. A rendőri fogdai halált a rendőr felettese vizsgálja az ügyész szoros jelenlétében. De a szoros jelenléttel van a problémánk és a szoros felügyelettel. Úgyhogy én az ajánlást fönntartom, és azt gondolom, hogy vizsgáljuk meg újra albizottságban, kitelik az időnkből. Az újabb tapasztalok újabb tanulságot hoztak, én ezt azért ajánlom figyelmébe.

Köszönöm, hogy a mozgáskorlátozottakkal kapcsolatban egyetért velünk abban, hogy az összes közhasználatú épületet érti a törvény az alatt, amit mi kerestünk, és akkor ilyen módon mi egyet is értünk.

Az emberi jogi bizottságban nemcsak a költségvetésünk és a rólunk való gondoskodás vonatkozásában hangzott el egy fontos javaslat, amit Kósáné Kovács Magda itt elmondott, hanem annak érdekében is, hogy a vonatkozó törvényekre tett ajánlásainknál esetleg az emberi jogi bizottság felvállalná a figyelő szerepet arra vonatkozóan, hogy koordináció jöjjön létre a különböző bizottságok között, hogy kinek a kompetenciájába tartozhat egy-egy törvényre, törvénymódosításra vonatkozó ajánlásunk, hogy ne csak a kormányra kiosztott feladatoknak érződjön az, amit mi ajánlásként megfogalmaztunk, hanem az Országgyűlés is tekinthesse sajátjának ajánlásaink egy részét, ha akarja. Hiszen azok egy része használható - nem akarok ötletet adni - egyéni képviselői indítványként, bizottsági indítványként, ad hoc bizottsági indítványként is. Tessék értékelni, és politikailag használni, ha használható az, amit mi ajánlunk! S ezért köszönöm, hogy erre fölhívta a figyelmet.

Horváth János képviselő úrnak most is mondom, hogy köszönöm szépen, hogy olyan hűségesen visszaadta a bizottság hangulatát. Én nagyon jól éreztem magam a gazdasági bizottságban. Ott is elmondtam, és most is mondom, hogy az emberi jogok biztosa nem a piac ellen harcol. A piac vadhajtásai olyan helyzeteket teremtenek, amelyek állampolgári jogsérelmeket okoznak. Ezeknek a megnyirbálásában van együttes feladata nemcsak az országgyűlési képviselőnek, hanem az országgyűlési biztosnak, nekem elsősorban, abban legalább, hogy fölhívjam erre a figyelmet.

Vitányi István képviselő úr fölhívta a figyelmet a megyei inspekciók fontosságára. Én ígérem, hogy a fogyatkozott erő ellenére is, ebben az évben is lesz három.

Serfőző András képviselő úrnak mondom - csak néhány szóban reagálok mindenkinek -, hogy a gumiválaszokat mi sem fogadjuk ám el - ne tessék félreérteni a helyzetet, ha azt mondják nekünk, hogy elfogadták, és jól van, akkor mi ebbe belenyugszunk -, hanem megyünk utána utóellenőrzésekkel, hiszen a jelentés egy jelentős része már ezen utóellenőrzésekről szól; éppen azt tanúsítja, hogy a gumiválaszokat megpróbáljuk tetten érni, hogy valóságot tükröznek-e.

Turi-Kovács képviselő úrnak köszönöm, hogy felhívta a figyelmet a szociológiai, főleg a szegénység okaira vonatkozó szociológia jellemzőkre, hogy ezt is próbáljuk megfogni. Az már tudományos munkálkodást igényelne, hogy ki miért szegény, és a szegénység milyen formája ellen panaszkodik, és hogy erre milyen joga van. Én ígérem, hogy ha már nem leszek állampolgári jogok országgyűlési biztosa, akkor a vonatkozó monográfiát erről megírom, de a mi kapacitásunk ezt már nem bírja el.

Én azt hiszem, hogy nagyon sok vonatkozásban pontosan az általunk fölkért, helyismerettel rendelkező, környezettanulmányt is csatoló intézményekből azért meg tudjuk állapítani, hogy jogos-e a kérelem, önhiba, nem önhiba, emberi alapjogok, létfeltételek s a többi, tehát hogy a szociális jellegű panaszok megalapozottak-e vagy nem. Ha erre irányult a kérdése, minden törekvésünkkel a tényállás valóságos tisztázására törekszünk. Tömeges országképet erről adni, vagy a panaszok szociológiai elemzésébe bocsátkozni, sajnos, nem tudunk.

Az idősek otthonával kapcsolatban közlöm, hogy a magánszférában működő, egyéni vállalkozás alapján működő idősek otthona, betegek otthona, fogyatékosok otthona éppúgy hatáskörünkbe tartozik, hiszen számtalan ajánlás rájuk is vonatkozik oly módon, ahogy magának az intézménynek, de még inkább az őket felügyelő megyei közigazgatási hivataloknak vagy gyámhivataloknak.

A hatáskörünkre vonatkozó megállapításokról, tehát hogy így, úgy, amúgy kéne változtatni a hatáskört, hogy az ajánlások ne legyenek ajánlások, hanem legyenek kötelező döntések, hogy az ombudsmanok száma szaporítható-e vagy nem, engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy én itt ne foglaljak állást.

Én magamnak ígéretet tettem arra, hogy ha érdekli majd az Országgyűlést, a hatodik év végén a hat év tapasztalatairól, akár de lege ferenda elmondanám a véleményemet, hogy hol szorul ez a jogszabály módosításra. Ennek nem most van itt az ideje. Ez politikai kérdés: mind a hatáskör, mind az ajánlás kötelezővé tétele, mind az ombudsmanok számának szaporítása, mind a hierarchikus rendszer fölépítése, az egy ombudsman, több ombudsman intézménye. Ezek önöknek a vitakérdései. Nagyon kérem, hogy a mi munkánkat ne ennek alapján ítéljék meg, hanem döntsék el itt, ebben a Házban, a politikai arénában, hogy milyen ombudsmani intézményt szeretnének.

Egy egészen biztos, hogy a világon egyetlen ombudsman sincs azzal a jogkörrel felruházva, hogy kötelező döntést hozzon. Az ombudsman intézményének lényege az, hogy ajánl, és konszenzusos megoldást keres annak érdekében, hogy jobb megoldás alakuljon ki holnap, mint tegnap volt, és e kommunikációban győzi meg a hatósági partnereit, a kormányt, a minisztereket, a helyi hatalmasságokat arról, hogy viselkedésükön változtassanak. Nekem mély meggyőződésem - és ez szakmai meggyőződésem -, hogy ezzel sokkal többre megyünk, mint jogerősen végrehajtható bírói ítéletekkel, mert az egy pillanat műve, ez meg egy folyamat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu