FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor 2000. április 5-ei ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági bizottság a mezőgazdasági termelőket megillető tartozások megtérítését garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, úgy ítéltük meg a bizottságon belül - szinte kivétel nélkül minden egyes képviselőtársammal, a mezőgazdaság aktuális helyzetéből fakadóan -, hogy erre a határozatra rendkívül komolyan szükség van, már csak azért is, mert az elmúlt hetekben, hónapokban számos olyan piaci jel, olyan piaci zavar mutatkozott, hogy a mezőgazdasági termelők, illetve beszállítók követelései szinte olyan helyzetbe kerültek, amely azt mutatta, hogy kifizetés nem valószínű, illetve ezeknek a megtérítése csak nagyon hosszú idő után történhet meg.

Az elmúlt években, és ez inkább talán az utóbbi három-négy évre jellemző, a mezőgazdasági termelők piaci szereplőként, számos felvásárlói céggel való kapcsolatukból adódóan először 15-20 napos, később 30 napos, majd ezt követően 60-90 napos fizetési feltételek mellett tudták csak értékesíteni a termékeiket, árufeleslegeiket. Éppen ezért egy olyan helyzet alakult ki a mezőgazdaság területén, hogy ezek a szállítói követelések gyakorlatilag egy olyan bizonytalan piaci pozíciót, piaci árbevételt teremtettek, amellyel maga a gazdálkodás kérdőjelezhető meg, magában a gazdálkodásban okoz olyan folyamatokat, okoz olyan problémákat, amelyek egyszerűen kezelhetetlenek a mezőgazdasági termelők felé.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy e felvásárlók és üzletkötő cégek jelentős része, amelyek a mezőgazdasági termékeket megpróbálják felvásárolni, hosszú távon egy igen hosszú kifutásra rendezkedtek be, ahogy előbb említettem, 60 és 90 napos kifutású fizetési határidőt vállalva, ami természetesen garanciáktól, sajnos, mentes. Éppen ezért nagyon sok termelő, különböző cégeknek az üzletkörei, üzletfelei kerültek olyan helyzetbe, hogy ezeknek a cégeknek egy része gyakorlatilag olyan piaci helyzetbe került, hogy, sajnos, van amikor önhibájukon kívül is, egyszerűen fizetésképtelenné váltak, majd ezt követően pedig a termékekért az áru értékét nem kapták meg.

Ez a folyamat sajnos az utóbbi hónapokban megerősödött, egyre több olyan információ van, amellyel azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a piac szereplői gyakorlatilag kettéváltak. Van egy jól fizető, biztos felvásárlói kör, és van egy olyan kör, amely - sajnos, ezt is tapasztaljuk - kiszámíthatatlan módon zavarokat okoz, egyszerűen nem fizetnek, illetve egyszerűen a fizetési kötelezettségek alól próbálnak kibújni. Az elmúlt hónapokban a Mizo-ügy, a Solami-ügy és egyéb olyan ügyek kerültek nyilvánosságra, amivel megítélésünk szerint a bizottságon belül is foglalkozni kell.

A bizottság tagjainak és a megjelent képviselőtársaimnak is egyöntetűen, ahogy előbb említettem, a véleménye az, hogy ezt a törvényt meg kell alkotni, illetve módosítani kell a terméktanácsokról és az agrárrendtartásról szóló törvényt feltétlenül. Ide tartozik még az is, hogy a Csatári József képviselőtársunk által benyújtott, a csődeljárási és felszámolási eljárásról szóló törvénytervezetnek a módosítása is szükségessé válhat, már csak azért is, mert akkor lehet talán egy olyan törvényi hátteret teremteni ezeknek a termelőknek, akik ilyen lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy feltétlenül megfelelő garanciákat jelenthessen az ő piaci szereplésük.

A garanciáról el kell mondanom azt - a bizottsági véleményben, a bizottsági ülésen is elhangzott többször -, hogy igazából a garanciát nem úgy képzeli el egyetlenegy képviselőtársam sem, hogy az állam közvetlen garanciát vállal, hanem úgy képzelik el, és úgy képzeljük el, hogy a terméktanácsokon keresztül megfelelő terméktanácsi díjakból és befizetésekből képződő alapból lehet ezt a piaci zavart leküzdeni, illetve van egy elképzelés még arról, hogy akár az agrártámogatások körében egy bizonyos eszköz, keret félretételével, meghatározásával lehetne bizonyos garanciákat teremteni.

Természetesen azt nem vállalhatja a kormányzat, egyetlenegy kormányzat sem, hogy olyan piaci szereplővé váljon, amely a piaci versenybe beavatkozna és meghatározó folyamatokat végezne. Itt kimondottan az FVM-nek a hatásköre az, hogy ebben a szerepet vállalja, és ezekkel az eszközökkel némileg ezt a kérdést kezelni tudja.

A bizottsági ülésen és a bizottság tagjai részéről az is elhangzott többek között, hogy megfelelő garanciák mellett azért egy kiszámíthatóságra van szükség, ami természetes, és ennek a mértékét meghatározni, és a garanciának a mértékét meghatározni rendkívül nehéz, éppen ezért számszaki meghatározás nem is történt a bizottsági ülésen. Már csak azért sem történt, mivel ennek a felmérésnek természetesen ma még nem tudjuk az eredményét. Éppen ezért, amikor megfogalmazta a bizottság azt, hogy a kormány megfelelő előkészítéseket és megfelelő felméréseket végezzen, azt azért tette, mivel nincs jelen pillanatban konkrét információnk arról, hogy mekkora kört milyen mértékben, a termelőket milyen mértékben sújthatja ez a kérdés.

(9.10)

Úgy ítéljük meg, hogy ezek a zavarok, amik nyilvánosságra kerülnek, csak a jéghegy csúcsa, mivel rendkívül sok olyan egyéb ügy van a mai agrárvilágban, ami se sajtónyilvánosságot, se egyéb vonatkozású nyilvánosságot nem kap. Ezt rendkívül fájlalom személy szerint is, nyugodtan mondhatom akár azt, hogy gyakorló gazdaként is. Éppen ezért azt gondolom, hogy a sajtó figyelmét kell felhívni azokra a termeltetőkre, azokra a felvásárló cégekre, amelyek bizony-bizony a piacon olyan szereplőkké váltak, amelyek nem jelentenek garanciát a termelőknek. Megítélésem szerint ebben is előre kellene lépnünk, mint a bortörvénynél - erről volt szó korábban is -, abban meghatározásra is került, hogy azok, akik bizonyos mértékű csalásokat, sikkasztásokat és ilyen jellegű hamisításokat végeznek, azoknak a neve, a listája nyilvánosságra kerül. Úgy ítélem meg, hogy feltétlenül szükség lenne a mezőgazdaság egyéb köreiben is nyilvánosságra hozni ezeket a felvásárlókat, termeltetőket, akik a termékekért fizetni nem tudnak, illetve netalántán nem is akarnak.

Mindent összevetve, úgy ítélem, úgy ítéljük meg, hogy a benyújtott országgyűlési határozati javaslatra feltétlen szükség van. Nagyon örülök annak is, hogy sürgősségi tárgyalással tárgyalja a parlament, mert ahogy már korábban is megfogalmazódott, a betakarítás ideje következik nemsokára, és a mezőgazdaság egy olyan pályára áll az év közepétől, második felétől, amikor igazi piaci szereplővé fog válni. Tudjuk, hogy elég komoly gondok vannak a termelés különböző oldalain, gondolok itt a belvíz- és árvízhelyzetre; ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a komoly aszályról, ami jelen pillanatban az ország különböző pontjain sajnos tombol. Éppen ezért úgy ítélem meg, hogy a mezőgazdaság különböző termékpályáin rendkívül sok gond és probléma adódhat. Ezt nem a kormányzat munkájának a kritikájaként mondom, hanem egyáltalán a mezőgazdaság speciális helyzetéből fakadóan. Ezek a kérdések az elkövetkező hetekben, hónapokban akár föl is pöröghetnek, ezért szükséges az, hogy ezt az országgyűlési határozatot minél hamarabb olyan mederbe próbáljuk zárni, olyan garanciákat és feltételeket szabni, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezeket a piaci zavarokat minél jobban kiküszöbölhessük és lezárhassuk.

Természetesen naivnak nem szabad lennünk. Megítélésem szerint mindig lesznek a piacon olyan kereskedők, olyan szereplők, akik megfelelő módon próbálják a gazdák, a gazdálkodók nehéz, szorult helyzetét, piaci zavarait, pénzügyi nehézségeit kihasználni, és ez nem zárja ki azt, hogy sajnos lesznek továbbra is olyan személyek, lesznek olyan felvásárlók, akik az árukért nem fognak fizetni.

Van egy másik felelősségi kérdés is, amiről, azt gondolom, feltétlen szükséges beszélni, ez pedig az a termelői magatartás, ami nélkül hiába próbálunk akármilyen törvényt vagy országgyűlési határozatot hozni, már csak azért is, mert tudjuk, hogy a piacon - ha szabad így fogalmazni - kettőn áll a vásár: egy felvásárlón és egy termelőn, tehát egy eladón és egy vásárlón. Éppen ezért az a magatartás, ami részben elharapózott a magyar mezőgazdasági termékértékesítés területén, ami részben kihasználja a termelők nehéz, súlyos anyagi helyzetét, ez egy dolog, azt hiszem, ezen mi nem nagyon tudunk változtatni.

A mi kötelességünk, országgyűlési képviselők kötelessége talán inkább az lehet, hogy felhívjuk azoknak a termelőknek a figyelmét, akik akár mint új gazdálkodók, új vállalkozók kerülnek ebbe a körbe. Ők sajnos még nem tapasztalták meg azt, amit mi már jó pár alkalommal megtapasztaltunk: vagy elveszett a pénzünk, vagy olyan fedezetlen váltót kaptunk, amit tőlünk számítoltak le - erről majd később fogok szólni a másik felszólalásomban. Éppen ezért az ő figyelmüket kell felhívni arra, hogy a magyar mezőgazdaság különböző értékesítési szerződései nem mindig, sőt igazából nem jelentenek garanciát. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, és felhívjuk a gazdálkodók figyelmét, hogy csak olyan partnerekkel tartsanak kapcsolatot, és olyan szerződéseket kössenek, ami megfelelő jogi garanciákat, jogi hátteret biztosít annak érdekében, hogy minél kevesebb olyan ügy keletkezzen, mint az elmúlt hetekben, hónapokban, és nekünk minél kevesebbet kelljen ezzel a kérdéssel foglalkozni - ugyanakkor kötelességünk, hogy foglalkozzunk vele.

Éppen ezért kérem a jelen lévő országgyűlési képviselőktől, hogy a mezőgazdasági bizottság indítványát hozzászólásaikkal támogassák, és alakítsunk ki egy olyan elképzelést és olyan vitát, ami ezt a kérdést maximálisan próbálja megoldani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu