HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottságnak volt egy határozata, ami előttünk van, a mezőgazdasági termelők beszállítását, biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról, és a kormányt kéri fel, hogy erre próbáljon valami jó megoldást találni. Elég sokan hozzászóltak, hozzászóltak a koalíció részéről is, az ellenzék részéről is.

Azt hiszem, ezt a határozatot egy kormányüléssel vagy egy olyan gondolat megalkotásával, amit várnánk, nem lehet megoldani. Ez sajnos egy hosszú folyamat, ez egy stratégiai folyamat, sőt, két részre bontanám: van egy azonnali tűzoltási folyamat, tehát a mostani körülmények között egy olyan pénzügyi dolgot létrehozni, ami valahol úgynevezett bankgaranciát jelentene a termelőknek, mint ahogy exportálunk, és ott megpróbálunk bankgaranciát találni. Ezért igazság szerint a pénzügyi vonalat látnám szívesen itt a kormánypárt részéről, mert ez elsősorban oda szól. A másik dolog, ami hosszabb távú: itt mindenki '90-et emlegeti, Karakas és Jauernik képviselőtársam is a '90-es évek problémáját emlegeti, hogy a termelők itt lehetetlenülnek el; én nem... Azt mondja egy idős ember, ha már valamit kitaláltak, azt még egyszer nem kell kitalálni, csak jól kell tudni alkalmazni. Nézzünk meg egy dán példát, nézzünk meg egy nyugat-európai példát!

Nem '90-től, a rendszerváltástól van itt gond, hanem én az előző 40 év problémáját is felvetem, hiszen a társadalomban és a mezőgazdasági társadalomban, a termelés szerkezetében sem voltak magángazdák; azt mondták, hogy a magángazdák a '90-es évektől kezdtek rosszul járni, előtte nem voltak magángazdák, volt egy kis háztáji, ahol egy korlátozott mennyiségben lehetett termelni. Nyugat-Európában mitől van nagyobb biztonságban egy termelő, amit már száz évvel ezelőtt vagy még korábban kitaláltak? A dán típusú szövetkezések beszerző-értékesítő szövetkezések, amelyeknek tulajdona a feldolgozó - ez a lényeg -, így már nincs, aki becsapja őt, mert önmagát csapná be. Tehát mi itt a mi feladatunk hosszabb távon? Az, hogy a feldolgozóiparba a termelőket vigyük be. Ehhez mi kell? Pénz. A mi mezőgazdasági minisztériumunk szeretett is volna erre pénzt előteremteni, de a mostani körülmények között, nehéz gazdasági helyzetben - árvíz, belvíz, egyebek - a kormány nem azt a döntést hozta, hogy ide még több pénzt adjunk.

Tehát a régiók szintjén meg kellene találni azt a lehetőséget, ami a nálunk kialakuló piacgazdaságban... - mert azt mondom, hogy ez átmeneti állapot, nincs meg az a dinasztiáról átszálló tisztesség, mint ami Nyugat-Európában adott, vagy nincs meg az a termelői érdekeltség a feldolgozóiparban. Mert mihelyt mi oda bekerülünk mint termelők, abban a pillanatban valamivel nagyobb a biztonságunk arra, hogy nem leszünk becsapva, de ez még nem jelenti azt, hogy a termékeinket el is tudjuk adni.

Tehát nem könnyű a feladatunk, mindamellett - itt többen emlegették - ma a magyar mezőgazdaságban a volument is tartanunk kell, amíg nem lépünk be az EU-ba; mihelyt beléptünk az EU-ba, akkor az már egy adott kvóta lesz és utána minden erőnket arra fordíthatjuk, hogy a technológiánkat arra a szintre hozzuk. Amíg valamilyen termékcsoportból, lehet, hogy helyileg vagy országos szinten túltermelés van, és nem biztos, hogy az exportot úgy tudjuk támogatni, ahogy azt az EU-ban megteszik más formában, és nekünk azzal kell versenyezni, addig sajnos egy csomó pénz arra megy el, hogy ezt a volumenszintet tartsuk.

Ha még közben bejönnek ilyen kóbor apácák, Zöld Gyula-félék... - kimondom a nevét, aki a Fázis Rt.-ben, az elektronikában nagyon remek volt, most bejött a húsiparba, itt is megtalálta a remek megoldásait, megtalálta a szolnoki Solaminál, megtalálta a Tolnahúsnál, és több egység az övé. Kérdezem én, hogyan keveredhetnek ide ilyen emberek, ilyen szakmai szakbarbárok, vagy nem tudom, mit gondolunk, hogy a mostani élelmiszeriparba bárki bejöhet. Itt olyan fontos termékeket állítunk elő, ami nekünk stratégiai szempont kell hogy legyen, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdaságban jövedelem képződjön, és hosszú távon stratégiát akarunk ebben megteremteni. Tehát nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel foglalkozzunk, de sajnos egy kormánydöntéssel ezt nem lehet megoldani. Tény, hogy ez most nagyon nagy probléma.

A rövid távú dolgot viszont a pénzügyi vonalnak kellene úgy megtalálni, hogy legyenek szankciók. Igen ám, de ha kis egységek vannak, ezt nem könnyű nyomon követni, de valamilyen törzstőkeszintig, tehát a nagy cégeknél, igenis nyomon követhető legyen, vagy jelentés szintjén, havi szinten elemzésben valahol kimutatható legyen, hogy még nincs csőd előtt.

(12.00)

Igen, az is igaz, hogy az adó tartozok-követelek dolgot is össze kell fésülni, tehát ez nem könnyű dolog, de valamilyen bankgaranciaszerű dolgot le kell tenni a termelőknek, mert nagyon sokan lemondtak, és azzal egyetértek, hogy minden egyes termelő nem tud jogi átvilágítást tenni az egyes cégekre, főleg, hogyha ott van a túlsúlyos sertése, vagy főleg, ha a tejet nem veszik át tőle, örül, ha valahová leadhatja.

Ami a lényeg, hogy dolgozzunk ki közösen - és az pártsemleges - olyan pénzügyi lehetőséget, én nem vagyok pénzügyi szakember, amely addig, amíg itt a tisztességes piaci magatartás nem jön létre, az ilyen szakmai kontárok, az ilyen percemberek nem keverednek ki az élelmiszeriparból, ami nekünk a felvevőágazatunk, akkor addig a termelőnek legyen valamilyen jogbiztonsága. Nem könnyű a probléma, és valahol rengeteg pénz kell ahhoz, hogy ezeket a lenullázott, tönkrement vagy szándékosan tönkretett élelmiszer-ipari egységeket újraindítsuk és minél magasabb fokon feldolgozzuk a termékeket.

Én azért még mindig elmondom, és többen akkor kinevettek, de most is mondanám, hogy addig, amíg ez a rendszer nem tudna felépülni, én igenis visszahoznám az adósok börtönét, egy-két ilyen Zöld Gyulát beültetnék harminc évre, utána a többiek elgondolkoznának, hogy szórakozzanak-e a mi pénzünkkel.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiból.)

Forrás: parlament.hu