VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy üdvözöljem a H/2532. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, és üdvözöljem azt a lehetőséget, hogy a Ház elé kerülhet és tárgyalhatjuk. Régóta vártam már jómagam is, de a mezőgazdasági termelők széles tábora is ezt a tárgyalást. Ez a határozati javaslat a termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásának lehetőségét rejti magában.

A parlamentben a legutóbbi években egyre több hozzászólás elhangzott a mezőgazdasági termelőket megillető tartozások megtérítése tárgyában. Tegnapelőtt Zsikla képviselőtárasam, tegnap Balogh József képviselő úr szólt a gazdák, a termelők érdekében, de az előttünk szóló Csatári József képviselőtársam is régóta javasolja a fenti kérdéskör tárgyalását és megoldását.

A felsorolás teljessége nélkül utalok arra a tényre, hogy a kisgazda képviselőcsoport, közte jómagam is, lépten-nyomon szóvá tesszük és tettük a tisztelt Házban és minden fórumon a felvásárlások ügyének visszásságait. Ezenkívül beadványok sorát gyártottuk a különböző ügyek mentén. Volt már szőlőügy, sertésügy, tejügy Mizo néven és más néven, majd újra sertésügy - nem is sorolom tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy időrendi sorrendben néhány száraz adattal is megtehessek egy rövid visszatekintést, a teljesség igénye nélkül, a választási körzetemből és közvetlen környékéről hozott példákon keresztül. 1994. május 30-ára a Szenteshús Kft. s vezetői "áldásos tevékenysége" juttatta koldusbotra a térség sertéstartóinak egy részét. Gazdák és jogi személyek egyaránt váltak vétlen áldozatokká. Szentes, Csongrád, Nagytőke, Derekegyház, Szegvár, Gádoros, Nagyszénás, Hódmezővásárhely kárvallottjain kívül még távoli vidékekről is lehetne sorolni a becsapott emberek és szövetkezetek felsorolását, akiknek a felvásárolt állataikat a fent említett cég nem fizette ki. Természetesen a céget felszámolták, melynek következtében az "alábbi eredmény" született:

Az igénylőket különböző kategóriákba sorolták. Az A-kategóriába a felszámolást végző cég tartozott, amely követelését teljes mértékig készpénzben kielégítették. Három darab E-kategóriás követelést részben teljesítettek, de ők sem termelők. Sajnos, most jön a lényeg, az F-kategóriába tartozó termelők, akik 94-en vannak, az 52 millió 973 ezer 745 forinttal szemben nulla forint kielégítésben részesültek.

(11.00)

A c) kategóriában 22 fő, nulla forint kifizetés. Az e) kategóriában 8 millióval szemben nulla forint kifizetés. A g) kategóriában 2 millió 480 ezerrel szemben nulla forint kifizetés. Az összes tartozás így 790 millió 656 ezer forint, amely követelés kifizetése csak 2,57 százalékosan érvényesült. Egyetlen termelő sem kapta meg a pénzét. Ez 1994-95-ben történt, amely ügy azóta is bírósági per alatt van. Kérdezem én, hogy a több mint öt évvel ezelőtti majd' 80 milliós gazdakövetelés, amely jelenleg a kamatokkal együtt 160 millió forint körüli érték lehetne, arányban van-e a Szenteshús Kft. volt vezetőjének néhány százezer forintos befizetéseivel. Hol a felelősség?

Nézzünk egy másik példát! A Mizo tejfeldolgozó mamutcég - amelyet 1995-ben hoztak létre - áldásos tevékenysége választókörzetem hat településének 63 tejtermelő gazdáját sújtotta. A privatizációs szörnyszülött cég 10 milliónál is több adósságot halmozott fel a gazdák terhére a körzetemben, amelyet a mai napig sem egyenlítettek ki.

A Mizóhoz hasonló újabb ügyek a sertésfelvásárlással kapcsolatosak. Ilyenek a szekszárdi Tolnahús Rt. vagy a mezőtárkányi Pemika Kft. ügye, amely a fentiekhez hasonlóan zajlott. A felvásárló cégek átveszik a termelőktől a termékeiket, kihasználva a gazdák szorult helyzetét, az esetleges túlkínálatot, és halasztott kifizetést ígérnek, majd nem fizetnek egy huncut fillért sem, vagy csak valamennyit.

Úgy tűnik, a jelen jogszabályok eltűrik ezt az állapotot. Tehát mindenképpen itt van az ideje e téren is a valódi rendszerváltásnak. Nem nézhetjük tétlenül a termelők kiszolgáltatottságát. A pórul járt gazdák jó része miattuk levágatta tenyészállatait, abbahagyta a termelést, amely komoly népgazdasági károkozás, amit a fenti cégek okoztak, és még sokan mások okoztak rajtuk kívül országunkban.

Mi történik az áruval valójában? A felvásárló átveszi a szőlőt, a tejet, a gabonát, a sertést. Ezt követően majd fizet részletekben - vagy sohanapján. A termelők árujával üzletelnek anélkül, hogy kifizetnék az árát, sőt, a megkapott pénzt egy kicsit a bankban fiaztatják.

Tisztelt Ház! Az agrárpiac működési zavarai, főképpen az élelmiszer-ipari cégek fizetésképtelensége, kiszolgáltatottá teszik és egyértelműen a mezőgazdasági termelőket sújtják, akik egymaguk viselnek minden kockázatot. Lenne egy javaslatom. Csak az vásárolhasson fel terményt, állatot, akinek van saját pénze vagy e célra bankhitele. Ezt bankgaranciával igazolja szezon előtt valaki - ez lehet az FVM is -, ez esetben megkaphatja a szezonra a felvásárlásra az engedélyt. Fizetési mód: azonnal. Az átvételkor a termelő kaphatna egy csekket, amellyel mehet a bankba a pénzért. Mindenki addig vásárolhat, ameddig a pénze futja.

A számítógépek korában nem lehet gond a naprakészség figyelemmel kísérése. Mondhatná valaki, hogy szövetkezni kell. Valójában ez a jelen és a jövő útja. Azonban a szövetkezeteket is, legyen az új vagy régi típusú, ugyanúgy becsapták, mint az őstermelőket, ennélfogva egy lehet az érdek. Kérdezem, ki ad a termelőknek ingyen műtrágyát, permetszert, tápot, gázolajat, áramot, gyermekeiknek iskoláztatási lehetőséget. Tudom, a kérdés költői - a választ mindenki tudja: senki.

Kérem a tisztelt Házat, a kormányzat képviselőit, hogy dolgozzunk ki a jelenleginél hatékonyabb megoldást a gazdák felvásárlási gondjainak kezelésére. Üdvözlöm és egyben örülök a határozati javaslat Ház elé kerülésének, és egyben támogatom azt, s önöknek, képviselőtársaim, szintén támogatásra javaslom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Forrás: parlament.hu