DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Végéhez értünk egy olyan törvényjavaslat parlamenti vitájának, amely - mint ahogyan az várható volt - többféle, néha szenvedélyes hangú állásfoglalásra indította képviselőtársaimat. Olyan kérdés szabályozásának átgondolására került sor az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntéséből adódóan, melyben teljes társadalmi konszenzus nincs, vélhetően nem is lehet. Ennek megfelelően, esetenként pártállástól függetlenül osztotta meg önöket is véleményükben a benyújtott javaslat.

A magzati élet védelme kérdéskörének megítélése alapvetően attól függ, hogy a véleményalkotásban a magzati élet biológiai, jogi teljességének hangsúlyozásával az állam mindenkit, így a magzatot is megillető életvédelmi feladatait, kötelezettségeit helyezzük előtérbe, avagy a gyermeket kihordó nő önrendelkezési jogát, amelybe beletartozónak ítéljük - meghatározott körben - a magzat kihordásáról történő lemondás lehetőségét is. (Nagy zaj.) Természetesen e második gondolatot előtérbe helyezők számára is vitathatatlan, hogy a lemondás ezen joga csak szűk körben, szigorúan meghatározott törvényi kritériumok mellett érvényesülhet, terjedelmét illetően azonban lehetnek és vannak is eltérő álláspontok. Különösen abban a kérdésben, hogy az egészségügyi okból elvégzett terhességmegszakítás lehetőségén kívül - a magzati élet fokozott védelme érdekében - a várandós anyának a gyermekről történő lemondás lehetőségét a törvényi szabályok milyen konkrétsággal, ennek megfelelően milyen széles körű döntési lehetőséget engedve határozzák meg.

A parlamenti vita során az előterjesztő örömmel tapasztalta, hogy elfogadták és megértették azt, hogy a magzati élet védelméről szóló törvény módosításának célját, kereteit az Alkotmánybíróság kijelölte, és a jogalkotás ésszerű határok között tartása érdekében, a jogalkotási feladat határidőben történő teljesíthetőségére tekintettel is, feltétlenül fontos, hogy a törvény módosítása és az arról folyó vita ezen meghatározott keretek között maradjon. A vitában részt vevő képviselők hozzászólásaikban többségükben az Alkotmánybíróság határozatának tükrében vizsgálták a javaslatot, és mellőzték azt, hogy a törvényjavaslat az előzőekben jelzett dilemmák ütköztetésének frontvonalává váljon. Ennek megfelelően a törvényjavaslat most szavazásra bocsátandó szövege sem veszett el ezen feloldhatatlan elvi viták útvesztőjében, hanem valóban csupán az alkotmányosságnak a törvénnyel és ezzel a parlamenttel szemben is támasztott igényének kíván eleget tenni.

Az előterjesztő éppen ezért nem bocsátkozhatott az élet keletkezésének értelmezésébe, és ezért kellett elutasítania az olyan módosító indítványt, amelynek elfogadása a törvény más, egyébként újabb módosító javaslatokkal nem érintett részeivel koherenciazavart teremtett volna; utalok a 30. pont ajánlására.

Az önök segítő közreműködésével kialakított törvényjavaslat megítélésünk szerint alkalmas arra, hogy a magzati élet védelmének jelentőségét - az anya önrendelkezési jogának az alkotmánnyal össze nem egyeztethető mértékű csorbítása nélkül - megerősítse az Alkotmánybíróság határozatában körülírt alkotmányossági kritériumoknak megfelelően. A törvényjavaslat kellő garanciát jelent arra, hogy a terhességmegszakítást valóban olyan eszköznek tekintsük bizonyos egyéni élethelyzetek megoldására, amely csak akkor alkalmazható, ha a konfliktushelyzetek feloldásának más módja már nem kínálkozik.

E cél érdekében a legfontosabb eszköz már a konfliktushelyzet kialakulásának megelőzése, azaz a nem kívánt terhesség bekövetkeztének elkerülése, amelyhez a magzati élet tisztelete és alkotmányos védelme érdekében - de a szükségtelen egyéni kockázatvállalást jelentő egészségügyi beavatkozások megelőzésére is - az államnak a maga eszközeivel, a rendelkezésre álló erőforrások keretei között segítséget kell nyújtania.

Ugyanezen cél szem előtt tartásával erősíti meg a törvényjavaslat a családvédelmi tanácsadás rendszerét mind tartalmában, mind a tevékenységet végzők szakmai felkészültségét illetően, valamint vizsgálja felül a terhességmegszakítás átgondolt igénybevételére ösztönző pénzügyi feltételeket. A fogamzásgátló eszközök adott, jövőre indítható költségvetési támogathatóságát - itt ugyancsak visszautalok a 63. ajánlásra - a szociális szempontok egyidejű, maximális figyelembevételével tehát csak jövőre tudjuk elfogadni.

Szükségesnek tartjuk ugyanakkor, szemben egy képviselői módosító indítvánnyal, hogy a családvédelmi szolgálatok, túl azon, hogy az egészségügyi rendszerhez tartozásuk vitathatatlanul szoros, az Egészségügyi Minisztérium, illetve az ÁNTSZ keretében működjenek.

Végül e cél érdekében támogatja a kormány azt a módosító indítványt is, amely a súlyos válsághelyzet fogalmának újrafogalmazásával a gyakorlat számára a jelenleginél kézzelfoghatóbb eligazítást igyekszik adni egyes élethelyzetek megítéléséhez.

A törvényjavaslat kapcsán lefolytatott parlamenti vita, mint jeleztem, elsősorban az Alkotmánybíróság határozatának figyelembevételével vizsgálta a benyújtott törvényjavaslatot. A benyújtott módosító indítványok többsége ebben a körben a családvédelmi rendszer további erősítésének igényét vetette föl. Az előterjesztő ezeket az igényeket természetesen az állammal szembeni jogos elvárásként ítéli meg. Önök előtt is ismert, hogy a kormány jelentős lépéseket tett a családtámogatási rendszer korszerűsítésére, kibővítésére, és e kérdéskört továbbra is napirenden tartja, természetesen az erre vonatkozó külön törvényi keretek között.

Nem véletlenül szólnak a javaslatok a magzati élet védelmének érdekében közreműködő nem állami szervezetek költségvetési támogatásának erősítéséről. A benyújtott módosító indítványok - a családtámogatási rendszer erősítésén túl - éppen ezen a területen látnak még rendkívül komoly lehetőséget az állami szerepvállalás fokozására. E képviselői megfontolásokat természetesen a kormány is osztja. Ennek érdekében támogat egy olyan módosító indítványt, amely az állam számára hangsúlyos kötelezettséget teremt a várandós anyák számára elsősorban anyagi segítségnyújtást biztosító civil szervezetek, egyházak támogatására.

A magzati élet fokozott védelmét szolgálja az állami feladatkört szintén bővítő módosító indítvány, amely a várandós nő munkajogi védelmének hangsúlyozását kívánja a törvényjavaslat általános rendelkezései, az állam jogalkotási feladatai között elhelyezni.

A törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványoknak az Alkotmánybíróság által megjelölt célhoz kapcsolódó másik köre nem az állami feladatok kiegészítésével, hanem a "súlyos válsághelyzet" fogalom újrameghatározásával kíván a magzati élet védelme számára fokozott biztosítékot nyújtani. A definíciójavaslatok közös jellemzője, hogy vagy a súlyos válsághelyzet meghatározásának további konkretizálásával, vagy egyértelmű szűkítésével kívánják csökkenteni az indokolatlan terhességmegszakítások számát, lehetőségét.

E rövid hozzászólásomban, zárszóban igyekeztem kizárólag a főbb súlyponti kérdéseket érinteni. A rendelkezésemre álló idő nyilvánvalóan nem teszi lehetővé, hogy a vita során elhangzott valamennyi részkérdést megemlítsem. Ezen áttekintés is alkalmas lehet azonban arra, hogy érzékeltesse, valóban érdemi kérdésekről folyt polémia a bizottságokban és a plenáris üléseken egyaránt. És azt is, hogy a kormány igyekezett valamennyi, a törvényjavaslat szempontrendszerébe beilleszthető módosító indítványt - esetleg kisebb átszövegezésekkel - támogatni, mindenkor figyelemmel természetesen a javaslatok tényleges megvalósíthatóságára.

A kormány nevében is köszönöm képviselőtársaimnak a hatékony és konstruktív részvételt a vitában, és kérem, hogy a törvényjavaslatot - részint az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányossági igények megvalósítása érdekében, részint pedig azért, mert a magzati élet fokozott védelme nem csupán az írott vagy íratlan jogi igények figyelembevétele miatt igényel folyamatos törvényhozói kontrollt - fogadják el. (Taps.)

(18.30)

Forrás: parlament.hu