DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerte az országban tanévzáróra készülnek az iskolák. Lezárul egy szakasz a diákok, a szülők és a pedagógusok életében. Ma már elmondható, ez a tanév sem volt a megnyugvás, a konszolidáció, a kiszámítható biztonság éve. A pénztelenség és az önkormányzatokat sújtó forráselvonás idén is napirenden tartotta az iskolabezárásokat, a csoport- és intézmény-összevonásokat, az elbocsátásokat, ami sok helyütt súlyos konfliktusok középpontjába állította az oktatást. (Folyamatos zaj.)

Mindezt tetézték az oktatási tárca szakmai hibái és tévedései, amelyek botrányok sorozatához vezettek. Ilyen volt az emlékezetes nyelvvizsgaügy, ami az állami engedélyezés hiányosságai miatt sok továbbtanulásra készülő diákot fosztott meg a vizsga lehetőségétől. Ilyen volt a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi, amelynek során a központilag előírt feladatsor és a hozzá mellékelt hibás javítókulcs méltatlan helyzetbe hozta a diákokat, a szülőket és a pedagógusokat egyaránt. De ilyen volt a bizonytalanságokat előidéző központosított középiskolai felvételi rendszer, vagy az olasz érettségi vizsga körüli bonyodalom is. (Folyamatos zaj.)

Végül, mindezek megkoronázásaként, a szülői szervezetek tiltakozása ellenére az oktatási tárca bejelentette az augusztusi tanévkezdést, amely a családok és a tantestületek szempontjából felborított minden eddig megszokott menetrendet és tervezést. A tárca egész éves működésének legjellegzetesebb példája azonban az oktatási miniszter pedagógusnapi ajándéka volt. Ekkor került nyilvánosságra, hogy a jövő évi költségvetés 7,5 százalékos pedagógusbér-emelést irányoz elő, majd szeptembertől 10 százalékos kötelező óraszámemelés mellett további 10 vagy 20 százalékos bérfejlesztést tartalmaz. A tárcának ez a béremelési koncepciója egyszerre megdöbbentő és cinikus. Cinikus mindenekelőtt azért, mert a csökkenő gyereklétszám miatt amúgy is fogyatkozó pedagógustársadalomban újabb elbocsátási hullámot indít el; azaz: az elbocsátottak béréből akarja az ott maradók bérét emelni, ami így a költségvetésnek nem kerül semmibe.

Hiába próbálja a tárca félrevezetni a nyilvánosságot, hogy nem lesznek elbocsátások. Egy általános iskolai igazgató kimutatása szerint az óraszámemelés és az új kerettanterv együttes hatására a 40 fős tantestületből 4 pedagógusnak fel kell mondania, 3-4-nek pedig meg kell változtatnia a kinevezését. Elképzelhető persze, hogy lesznek olyan iskolák, ahol a túlórák magas száma miatt nem kell majd létszámleépítéstől tartani. Itt viszont a pedagógusok keresete nem fog lényegesen változni, mert amit eddig túlóradíjként kaptak, az most alapbéremelésként kerül a borítékukba. Azaz, a költségvetés anélkül, hogy tényleges forrástöbbletet adna, a pedagógusok egyik zsebéből teszi át a pénzt a másikba, ami megint csak a koncepció megtévesztő voltát jelzi.

Nincs itt tehát másról szó, mint az oktatási tárca kétségbeesett önigazolási kísérletéről. Felelőtlen játék ez a számokkal és a százalékokkal, ami kizárólag a nyilvánosság félrevezetésére szolgál. Ez a játék azonban nemcsak felelőtlen, hanem veszélyes is. Azt a látszatot kelti ugyanis, hogy az ugyancsak súlyos helyzetben lévő szociális szférával, kulturális szolgáltatással és egészségüggyel szemben a kormány a pedagógusok bérének javítását állítja előtérbe. Ezzel az Oktatási Minisztérium felerősíti a pedagógusokkal szemben amúgy is meglévő előítéleteket, azok ellen fordítja a közhangulatot, akik érdekeit inkább védenie kellene.

Ehhez mérten kisebb baj az, hogy az ügy kapcsán az oktatási tárca nyilvános hazugságba keveredett. Kristyánné Aknai Erzsébet képviselő asszony ez év áprilisában interpellációt intézett az oktatási miniszterhez, amelyben többek között a kiszivárgott hírekre utalva azt kérdezte, hogy a tárca tervezi-e a kötelező óraszám felemelését.

(10.00)

A kérdésre Pálinkás József államtitkár úr a következőket válaszolta, idézem: "Azt is kérdezi a képviselő asszony, hogy a bérek felzárkóztatásának a létszámleépítés, illetve az óraszám-növekedés-e az ára. Semmiképpen nem az." Ezek után a miniszter bejelentette az óraszámemelést. Minderre nehéz magyarázatot találni. Itt az ideje annak, hogy az oktatási kormányzat szembenézzen a valósággal, szembenézzen azzal, hogy a hitegetés és felelőtlen ígérgetés korszaka lejárt, hogy a tárca elveszítette a pedagógustársadalom bizalmát. Eljött az ideje annak, hogy az idei tanév tanulságaiból az Oktatási Minisztérium is levonja a megfelelő konzekvenciákat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu