DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló vezérszónokok jobbára a törvényjavaslatok technikai, jogi rendezésének méltatásával, illetve kritizálásával foglalkoztak. A Magyar Igazság és Élet Pártja részéről azonban mi a hangsúlyt a tartalmi elemekre helyeznénk. A felszólalásomban jobbára a külügyminiszter feladat- és hatáskörének külgazdasági feladatokkal összefüggésbe hozható törvénymódosításokkal szeretnék foglalkozni. Nem jogi értelemben, jogi szempontokból közelíteném meg ezt a témát, hanem külgazdasági szempontból.

Az előttünk lévő T/2733. számú előterjesztésnek - a legnagyobb megdöbbenésemre tapasztalom -, ennek a törvényjavaslatnak nincs tartalmi indoklása. Az általános indoklás fejezet mintegy fél oldalon keresztül foglalkozik a technikai magyarázattal, hogy miért van szükség ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésére. Arra hivatkozik, hogy olyan generális rendelkezés, miszerint a külgazdasági feladatokat megállapító valamennyi jogszabályhelyen a gazdasági miniszter helyett külügyminisztert kell érteni, nem fogalmazható meg. Ez az egyik technikai eleme a törvényjavaslat általános indoklásának. A másik pedig az, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mint intézmény megszűnt, és ennek a leképezése a magyar jogszabályhelyeken szükségessé, indokolttá válik.

Tulajdonképpen mind a két technikai elemmel egyet lehet érteni. Azt kell mondanom, hogy ha csak ezt néznénk, tíz percet sem kellene szánni e törvényjavaslatnak a vitájára. Azonban - mint utaltam rá - a 2733. számú törvényjavaslat egyáltalán nem ad magyarázatot arra, még meg sem kísérli, hogy a külgazdasági feladatoknak a külügyminiszteri feladat- és hatáskörbe való integrálása miért válik szükségessé, miért kerül el ez a fontos terület a Gazdasági Minisztériumtól.

(11.10)

Ennek a tartalmi résznek a megragadásával, illetve a tartalmi rész magyarázatán keresztül annak a kifejtésével, hogy a MIÉP részéről ezt mi miért tartjuk aggályosnak, felszólalásom következő részében szeretnék foglalkozni.

Ha a magyar külgazdaságnak vagy bármely ország külgazdaságának az általános alapelveit nézzük elméleti síkon, akkor azt mondhatjuk, hogy ha egy országban jól prosperál a gazdaság, akkor rugalmas kell legyen az exportkínálat, és a külképviseleteknek segíteni kell az adott ország termékeinek elhelyezését a külső piacokon. Ugyanakkor gyors reagálóképességnek is kell lenni, hiszen az exporttermékekre a különböző felvevőpiacok mindig másképp és másképp reagálnak. Nos, ezeknek a reagálásoknak a leképezése a termelés irányába a mi álláspontunk szerint nem kimondottan külügyi terület, hanem az a gazdasági diplomácia körébe tartozik, tehát a gazdasági külképviseletek, illetve a belső termelés összhangjának a megteremtése közvetlen módon, on line rendszerben csakis a Gazdasági Minisztériumon belül lenne elképzelhető.

Ha a termelési alapoktól elszakad a külgazdasági politika - egyébként most attól függetlenül, hogy a GM-től átkerül a Külügyminisztériumhoz -, ugyanezt tapasztalhatjuk, hiszen a termelési alapok, az ország reálgazdasága - akár a primer, akár a szekunder szektor vonatkozásában -, a gazdasági jelleg kézzel nem fogható, hogy a kormány akármelyik minisztériumának ebbe érdemi beleszólása lenne.

Véleményünk szerint súlyos tehát a probléma, hiszen a magyar külgazdasági stratégia nem saját jogú, tehát nem a magyar kormánytól függ, hogy milyen jelleget ölt ez a gazdasági diplomácia. Ennek alátámasztására, tisztelt képviselőtársaim, szeretném elmondani, hogy azok a kényszerhelyzetek, amelyek mind a külkereskedelemben, mind a külföldi tőkebefektetések szervezésében, vagy akár a 2000. költségvetési év kiértékelt első három havi külgazdasági teljesítményein alapulnak... - a magyar gazdasági diplomáciának, tartozzon akárhova, érdemi válaszokat kellene adni azokra a kihívásokra, amelyek a magyar termékeknek a külső piacokon való elhelyezkedési zavaraira utalnak.

Szabadjon arra utalnom egész konkrétan, hogy az exportunk utóbbi néhány évben bekövetkezett látványos növekedésének nagy része szinte teljes egészében a külföldi tulajdonban lévő vámszabad területeken tevékenykedő vállalkozásoknak köszönhető. Ezek eredményeinek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a működésüknek ez a sajátos formája és az ezzel járó erős ösztönzöttségük az Unióhoz való csatlakozásuk után meg fog szűnni - rögtön egy kihívási pont a magyar gazdasági diplomácia részére, amelyre a válasz tulajdonképpen hiányzik.

Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy az exportnak ugyan van egy dinamizáló hatása, de az ország európai uniós tagságával számos hátrány is bekövetkezhet a magyar gazdaságban. Így megnő a konkurencia, amelynek következtében leszűkül a kivihető termékeink köre, továbbá a várható csatlakozásunk várható időpontja egy olyan konjunktúra-időszakra esik majd, amikor minden valószínűség szerint csökken az EU-országok húzóereje. Most a kérdés, hogy erre a magyar Külügyminisztérium, amely átveszi a gazdasági diplomácia irányítását, fel van-e készülve. Az új lehetőségeket és egyben a magyar termékek külső piacokon való elhelyezkedését is kétkedésekbe taszítja, hogy további konkurenciát jelenthetnek számunkra az Európai Unió és a Latin-Amerika közötti egyre szorosabbá váló külkereskedelmi és tőkekapcsolatok, amelyek újabban infraregionális együttműködés formáját öltik.

Az európai uniós országok segítségével és magának a tagságnak a jogán tehát a korábbiaknál sokkal jobb esélyeink lehetnek e távoli piacokon való expanzívabb fellépésre. Itt főleg a dél-amerikai piacoknak a magyar mezőgazdasági termékekkel való telítése jöhet számításba. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, az exportvolumenünk zömét adó nagy nemzetközi cégek, legyünk tárgyilagosak, nem szorulnak a magyar külgazdasági stratégiára, sem a Gazdasági Minisztériumra nem szorultak, sem a Külügyminisztériumra nem szorultak, ők saját jogon exportálnak, illetve saját jogon importálnak.

Ahol viszont a magyar külgazdasági stratégiának meghatározó szerepe volna, az a mezőgazdasági termékek exportja. Itt komoly problémák, termékelhelyezési problémák vannak, hiszen a tavalyi évben a legfontosabb exportkiviteli cikkünknek, a búzának az exportja kétharmad részaránnyal csökkent, az élelmiszerek részesedése a kivitelből évek óta folyamatosan csökken. 1996-ban még 15 százalékos részarányt tettek ki, 99-ben már csak 8 százalékos részarányt. Az élelmiszerexport volumene 1997-98-ban számottevően nőtt, 1999-ben viszont csökkent. Tehát itt látható, hogy úgymond a nem multinacionális cégek által végzett exporttevékenységben, termékelhelyezésben komoly problémák vannak. Az előttünk lévő anyag erre még a választ sem próbálja megadni, mindössze egy technikai rendezéssel a Gazdasági Minisztérium hatóköréből a Külügyminisztérium hatáskörébe helyezi át a külgazdasági stratégiát, illetve a gazdasági diplomácia kérdését.

További problémaként látjuk a külföldi tőkebefektetések rövidesen bekövetkező megcsappanását, jelentős visszaesését, hiszen a térség más országaiban a privatizáció, illetve a magyar adótörvényeknél nagyobb kedvezmények nyújtása most kezd igazából beindulni.

Úgy érezzük, hogy összességében a magyar exportpiacokon kihívások jelentkeznek velünk szemben, azonban egy ilyen technikai törvényi módosítással ezek a problémák nem kezelhetők. Tehát célszerűbb lett volna hathatósabb választ adni ezekre a kihívásokra, nem pedig egy technikai jogszabály-változtatással elintézni ezt a kérdést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu