IVÁNCSIK IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából egy évvel ezelőtt hallottunk először arról a stratégiai felülvizsgálatról, amelynek most mindannyian részesei vagyunk. Mi akkor ezt úgy kezeltük, hogy mivel korábban már volt az Országgyűlésnek egy határozata a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól, közben változtak a feltételek, változtak a körülmények, a biztonságpolitikai feltételek is, többek között teljes jogú NATO-tagok lettünk, ez egy sor követelménnyel is együtt jár, ezért fontosnak és indokoltnak tartottuk mi magunk is, hogy egy ilyen stratégiai felülvizsgálat megtörténjen. Az alapállásunk az volt, hogy kezdettől fogva támogattuk ezt a törekvést, és rögtön felajánlottuk az együttműködésünket ehhez a kimunkáláshoz is.

Az volt a felfogásunk erről a dologról, hogy mivel a honvédelem és annak fejlesztése össznemzeti ügy, ezért nagyfokú egyetértést feltételez. Mi azt tartjuk nagyon fontosnak, hogy a kidolgozási folyamat első pillanatától kezdve igyekezzünk egymás véleményét megismerni, megérteni, és a lehető legnagyobb egyetértésre törekedni.

A másik ilyen megfontolásunk az volt, hogy az irányítás és a vezetés hatékonyságának a növelése és a NATO-tagságunkból eredő követelmények teljesítése mindannyiunknak egyformán érdeke. Van egy olyan tényező is, amitől semmiképpen nem tudunk eltekinteni: a döntési folyamatban jó néhány kétharmados döntésre is sor kerül, ami természetesen nem lehetséges a parlamenti arányok figyelembevétele, az ellenzék aktív részvétele és támogatása nélkül.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyeztetési folyamat során a kormányzat önmérsékletet tanúsítson, hiszen a változtatásoknak időtállóknak kell lenniük, és olyan változtatásokban kell megállapodnunk és abban konkrét lépéseket tennünk, hogy a későbbiekben az esetleges kormányváltások ne veszélyeztessék e lépések stabilitását. Hiszen ha sikerül korrekten megállapodnunk, és a végrehajtás úgy kezdődik meg, ahogyan megegyeztünk, akkor mindannyian nyugodtak lehetünk abban, hogy bármilyen erőviszony-változás megy végbe a következő választásokon, ez a folyamat stabilan és kiszámíthatóan haladhat majd előre.

A magunk részéről - ha már a kormányzat önmérsékletéről beszéltem - pedig azt tartjuk fontos követelménynek, hogy ugyan minden lényeges kérdésben fontosnak tartjuk az egyetértésünket, azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormánynak megfelelő mozgástere legyen, és hogy természetesen ezzel együtt a kormányzati felelősséget is megfelelően tudja érvényesíteni és viselni.

Az egyeztetési folyamatban az első deklaráció után nagyon hosszú ideig semmilyen konkrét információhoz nem jutottunk. Én ezt magamban a lassú kidolgozás időszakának neveztem, majd amikor a hatpárti egyeztetésekre sor került, akkor eleinte azt láttuk, hogy konkrétumok nélkül szinte tapogatózó tárgyalások folynak. Az első időszakban elég sok volt az ügyrendi kérdés. Nekem nem igazán tetszett az, ahogyan az ügyrendi kérdések felvezetésénél igyekeztek már előre az ellenzék mozgásterét korlátozni, és olyan megállapodásokra késztetni bennünket, hogy - mondok egy példát - a frakciók csak a saját álláspontjukat közölhetik, a másik fél álláspontját nem kritizálhatják az egyeztetési folyamat végéig. Nem akarok több idézetet mondani erről, hiszen túl vagyunk már ezen a szakaszon.

Mi ezt a hatpárti egyeztető tárgyalást olyan politikai egyeztető fórumnak tekintjük, amelyben fontos, hogy szakmailag megalapozottak legyenek az álláspontok. Mi azt szeretnénk - mint ahogy ezt sikerült is elérni -, hogy sokoldalúan legyenek megvizsgálva a kérdések, mielőtt bármiben négy- vagy ötpárti megállapodás történik.

Az eredeti dokumentumot, amit az egyeztetési folyamat elején megkaptunk, túlságosan általánosnak tartottuk.

(22.50)

Néhány általánosság mellett tulajdonképpen - és most egy kicsit egyszerűsítek - az átalakítás három szakaszának a felsorolására szorítkozott ez a tervezet. Az akkori állapotában a mi megítélésünk szerint nem felelt meg annak az alkotmányos követelménynek, hogy az Országgyűlés határozza meg a fegyveres erők átalakításának fő irányait. Azért is fontos volt, hogy erre fölfigyeljünk, és változtatni igyekezzünk ezen, mert nem egyszer tapasztaltuk már honvédelmi bizottsági ülésen is, hogy egy indító, szinte formális, egy vagy két mondatból álló egyetértéskérés, miszerint valamilyen folyamat elindításával egyetértünk, vagy valaminek a kidolgozásában szívesen részt veszünk, és fölajánljuk az együttműködésünket, ez később hivatkozásként úgy került elő, hogy a címszó alatt vagy annak szellemében megtett egészen konkrét intézkedésekkel kapcsolatban ha kifogást emeltünk, vagy kérdéseket tettünk föl, akkor meg lett lobogtatva egy papír, amit a frakcióvezető aláírt, hogy igen, mi ezt vagy azt a folyamatelindítást támogatjuk.

Éppen ezért ezúttal nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy konkrét indítványokat tegyünk ebben az egyeztetési folyamatban, és örülünk annak, hogy ezek meghallgatásra találtak. Később ez a dokumentum egyre konkrétabbá vált, s ennek a konstruktív, oda-vissza egyeztetésnek az eredményeként készült el az a dokumentum, ami előttünk van. Én most elsősorban csak a hosszú távú átalakítás irányairól beszélek, a másik előterjesztésről ebben a felszólalásomban különösebben nem kívánok szólni; majd a végén egy-egy összefoglaló mondattal mindkettőről.

Megítélésünk szerint mostani állapotában a benyújtott javaslat összhangban van azokkal az elvekkel, amelyeket mi az egyeztetési folyamatban képviseltünk, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek mentén történjen az átalakítás. Éppen ezért írta alá a képviselőnk ezt a négypárti megállapodást. Viszont nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogyan lesznek a részletkérdések szabályozva, és hogyan fog történni a konkrét végrehajtás, lépésről lépésre. Éppen ezért Lányi képviselőtársammal, elnök úrral egyetértve nagyon fontosnak tartom, hogy a honvédelmi bizottság alapos és rendszeres tájékoztatást kapjon a későbbiekben is. Itt zárójelben szeretném megjegyezni a legutóbbi ülés tapasztalatai alapján, hogy ez sem zökkenőmentes, és vannak bizonyos gondok a honvédelmi bizottság tájékoztatásával is, például az írásbeli hozzáférhetőséggel. Azt hiszem, kicsit jobban meg lehetne bízni a nagyon szigorúan ellenőrzött és titoktartási esküvel bíró képviselőkben.

Négy konkrét megjegyzést kívánok tenni az előbb említett előterjesztéshez mindezek után. Az első, hogy mi elméletileg egyetértünk azzal, hogy ez a folyamat, ahogyan Lányi elnök úr nagyon szépen bemutatta, három szakaszra osztható, viszont kicsit dinamikusabban kellene megközelíteni ezt a dolgot, úgy ítélem meg. Nem lehet feltétlenül úgy elhatárolni időben is az átalakítást, hogy az egyik szakaszban csak ezt csináljuk, a másikban csak azt, a harmadikban csak azt. Itt inkább az lehet a kérdés, hogy melyik szakaszban mire tesszük a hangsúlyt. Hiszen ha abból indulok ki, hogy a létszámcsökkentést megkezdjük, az törvényszerűen képességcsökkenéssel is jár, éppen ezért ezzel együtt valamilyen mértékű, haladéktalan szervezési intézkedéseket is igényel, és haladéktalan, bizonyos mértékű technikai korszerűsítést is igényel. Egyetértve, mondom, ezzel a bontással feltétlenül fontosnak tartom, hiszen a konkrét kérdésre, amit föltettem a honvédelmi bizottság ülésén, hogy és a gépjármű tenderrel vajon mi lesz, az volt a válasz, hogy természetesen tervben van, megvan rá a pénz, több mint egymilliárd forint már most például korszerű gépjárművek beszerzésére lesz fordítva, ami nélkülözhetetlen. Ugyanezt kellene a későbbiekben is követnünk és folytatnunk.

A másik - szintén egyetértve Lányi elnök úr indítványával, javaslatával, én magam is ezt írtam föl és fontosnak tartom, illetve ezzel kapcsolatos módosító indítványt is benyújtottunk, majd erről a részletes vitában szólunk -, hogy gyorsítani szükséges a HM és a vezérkar összevonását, éppen azért, mert ha azt szeretnénk, hogy ez egy tudatosan vezényelt, precízen végrehajtott, előrelátó folyamat legyen, akkor nélkülözhetetlen, hogy az ezzel kapcsolatos egyeztetések minél előbb megtörténjenek, a részletek gyorsan legyenek kimunkálva, hiszen ma azt láthatjuk, hogy a minisztériumban és a vezérkarban is törvényszerűen bizonytalanság van. Nem tudják a felelős vezetők, hogy a közeljövőben mi lesz a sorsuk. Ha ezeket a kérdéseket gyorsabban rendeznénk el, előbb történne az integráció, és előbb eldőlnének egyes emberek ügyei, sorsa, akkor tisztábban láthatnánk a viszonyokat, és nagyobb aktivitást és lendületet várhatnánk el a végrehajtásban a felelős vezetők részéről.

A harmadik kérdés, amivel foglalkozni kívánok, - erről a honvédelmi bizottság ülésén is szóltam -, hogy nagyon sok olyan tanulmányt, számítást, tanácskozás jegyzőkönyvét láttam, amelyben szakemberek erősen vitatják, hogy helyes-e a harcászati repülőkkel kapcsolatos döntés, hiszen számítások támasztják azt alá, hogy nem feltétlenül a MiG 29-esek felújítása az egyedül járható út. Különösen érdekes volt az akusztikája az indoklásnak, amit a honvédelmi bizottság ülésén hallhattunk, hogy többek között azért sem lehetséges vagy célszerű erről beszélni, mert a miniszterelnök úr kijelentette, hogy ebben a kormányzati ciklusban nem akar hallani az új repülőgépek beszerzéséről. Én azt hiszem, ez olyan ügy, olyan kérdés, amit nagyon higgadtan, nagyon alaposan és körültekintően, sokféle hozzáértő ember véleményét meghallgatva kellene megvizsgálni, és úgy dönteni ebben a kérdésben.

A negyedik megjegyzésem pedig - itt szintén egyetértek korábbi fölszólalókkal - a humán területre vonatkozik. Mivel az átalakítás nagyon sok ember, sok ezer ember egzisztenciáját, jövőjét érinti, ezért erre a területre különös hangsúlyt kell fektetnie a kormányzatnak; ebben egészen bizonyos vagyok. Helyeslem, ha a humán döntések meghozatalakor figyelembe veszik a felkészültséget, a korábbi teljesítményt, a katonai vezetői tapasztalatot, a nyelvtudást, az elvárható szakmai teljesítményt, a jövőre várhatót. Nagyon nem helyeslem, ha pártpolitikai szempontokat, vélt vagy valós pártszimpátiákat, korábbi politikai tevékenység mentén történő megkülönböztetést, ezt a bizonyos listázást alkalmazzák. Sokkal inkább az előbb felsorolt szempontokat ajánlanám szíves figyelmükbe.

Összegezve: a frakciónk mindkét előterjesztés elfogadását támogatja. Mint említettem, egy-egy módosító javaslatot is benyújtottunk hozzá, és reméljük, hogy majd a részletes vitában az indokainkat megismerve a többség támogatni fogja ezeket az indítványainkat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu