JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ha ilyenkor, estefelé azt mondom, hogy ébresztő, akkor talán mindenki azt gondolja, ez arra vonatkozik, hogy ezen a fülledt nyári estén valakit fel akarok ébreszteni a padokban. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy most egy olyan témát tárgyalunk, amely az elkövetkezendő hosszú-hosszú évekre meghatározza a magyar haderő sorsát, helyzetét, ennek számos problémájával, gondjával együtt.

Ha azt mondom, hogy ébresztő, akkor gondolok azokra az adófizetőkre, akik ha nem is sokan, de reményeim szerint rádión keresztül hallgatják ezt a vitát. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy bizony-bizony óriási pénzeket fogunk költeni az elkövetkezendő időszakban is a haderő fenntartására, működtetésére és a jelenlegi átalakítás finanszírozására.

Ha azt mondom, hogy ébresztő, gondolok néha a nemzetközi partnereinkre, akikkel való együttműködésben mérettetik meg a magyar haderő átalakításának minden egyes kérdése. A nemzetközi közösség velünk szemben gyakorlatilag bizonyos követelményeket támaszt, de mindenképpen elvárja azt, hogy mi egy együttműködő és velük együttműködni képes haderőt tartsunk fent, ami természetesen az ország védelme érdekében is szükséges.

És ébresztő nekünk, képviselőknek azért, mert most egy olyan országgyűlési határozati javaslat van az asztalunkon, amely látszólag hibátlan. Hibátlan, hiszen az ellenzéki pártok együttműködésével alakult ki, hibátlan - mondhatom én - látszólag, hiszen ez az országgyűlési határozati javaslat számos javaslatunkat szövegszerűen átvett, és hibátlan, mert külső szemlélő szakmai kritikáját ez az országgyűlési határozati javaslat bármikor kibírja és kiállja a próbát. Hibátlan, mert úgy tűnik, hogy a mögötte felsorakoztatott eszközrendszer elfogadható, és hibátlan azért, mert a polgári konzervatív kormány úgy gondolja, hogy az elkövetkezendő időszakban erre a területre nagyobb figyelmet kell fordítani.

Mi indokolja mégis, hogy így éjféltájban szót kérek, és jelzem, hogy a problémáimat szeretném elmondani? Nos az, hogy az elmúlt fél esztendőben a hatpárti tárgyalások során sikerült a haderő-átalakítás trójai falovát összeraknunk. Egy olyan trójai falovat, amely kívülről mindenféle követelménynek megfelel, tán még nyeríteni is tud, és aki alkalmasint a hátsó fertályánál jár, azt fenékbe is fogja billenteni.

Viszont ha megnézzük, hogyan is néz ki belülről ez a határozati javaslat, illetve az amögötti rész, milyen készültségi állapotban van ma a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium, bizonyos eszközrendszerek hogyan állnak rendelkezésre, akkor már problémáink támadnak. S akkor még nem beszéltem arról, hogy ennek az egyébként szép országgyűlési határozatnak az ürügyén hány olyan kérdés kerül be az átalakítás nagy-nagy rendszerébe, amely itt és most szükségtelen, nem célszerű, adott esetben akadályozza a rendszer működését. De fogalmazhatnék másképpen is, elképzelhetőnek tartom azt, hogy néhány ember személyes érdeke motiválja azt, hogy bizonyos kérdéskörök bekerüljenek a dologba.

S ha már itt vagyok, akkor azt kell mondanom, hogy szép, szép a határozat, szép a trójai faló, de még így is hiányzik belőle néhány dolog, amiről most, az elmúlt másfél órában nem nagyon beszéltünk. Innen kezdeném.

Kezdődik azzal, hogy ez a kormány elfogadott egy kormányprogramot, a kormányprogramban pedig egy hathónapos sorkatonai szolgálati kötelezettséget. Én pontosan tudom azt, hogy a parlament különböző politikai erői között ebben a kérdésben van egy alapvető vita. No de van kérem egy kormányhatározat, amely azt mondja, hogy a kormányzati ciklus végére hat hónap lesz a sorkatonai szolgálat! Erről a hat hónapos sorkatonai szolgálatról és az ebből adódó mindennemű követelményről sem az országgyűlési határozati javaslat, sem a honvédelmi bizottságnak - no így messziről - felmutatott szervezési intézkedések nem ejtenek szót.

Be kellene vallani, hogy a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésének szándéka most félidőben elmúlt, az ötlet halálra ítéltetett, vagy pedig be kellene venni a határozati javaslatba, hiszen egy tíz évre szóló program kialakításán fáradozunk, amelyben két év múlva nem lehet azt gondolni, hogy hopp, van egy választási ígéretünk, amit még nem teljesítettünk, nosza gyorsan rakjuk a rendszerbe, mert azt követően az a kitalált koherens működés, az a koherens átalakítás, ami megindulhatna, egészen bizonyosan törést fog szenvedni.

Szerepel az országgyűlési határozati javaslatban - mert hiszen a politikai pártok többsége bele akarta venni -, hogy történjen valami az önkéntes és hivatásos haderőre való áttérés kapcsán. Pontosan tudom, hogy ebben is van vita a parlamenti pártok között, de az országgyűlési határozati javaslat tervezetében ez szerepel. Ehhez képest a konkrét végrehajtásról szóló szervezési intézkedés második mondata arról szól, hogy az elkövetkezendő tíz évben csak a sorkatonai szolgálati kötelezettségen alapuló haderőben gondolkodunk. Szemfényvesztés az, ami történik, hiszen a megegyezés kedvéért a kormány képviselői látszólag úgy csinálnak, mintha elfogadnák ezt a gyakorlatot, ugyanakkor eszük ágában sincs ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni és megtenni azt a nem nagyon szigorú kötelezettségvállalást, ami az országgyűlési határozati javaslatban szerepel, hogy tudniillik meg kell alapozni az önkéntes és hivatásos haderőre történő áttérést. Nagyon nehéz lesz majd a folyamat kellős közepén ebben korrekciót végrehajtani, nagyon nehéz lesz ebben módosítani bizonyos elképzeléseket, ha most erről a kérdésről nem beszélünk tisztán és őszintén.

(23.50)

Sajnos van egy másik kérdés, amely szintén ugyanerre a sorsra jutott, hiszen képviselőtársaim a vezérszónoklataikban joggal emlékeztek meg arról, hogy a nemzetőrség kérdésköre mennyire fontos, és milyen tág teret és lehetőséget ad az utánpótlásra, a tartalékosok felkészítésére és a többi, és a többi. Azzal együtt, hogy az egy nagyon költségigényes dolog, azzal együtt, hogy ebben is vannak komoly viták, bekerült a dokumentumba. Ugyanakkor a konkrét részletekről szólva már egy huncut gondolat nincs arról, hogy ebbe az irányba akarunk menni.

Kérdezem, mi ez, ha nem szemfényvesztés. Mi ez, ha nem arról van szó, hogy látszólag úgy csinálunk, mintha egyetértenénk, de egyébként eszünk ágában sincs megvalósítani a dolgot? Igaza van Nyitray képviselőtársamnak, amikor felteszi a kérdést, hogy miben másban kell egyetértenünk, mint az - szó szerint szeretném idézni - ország védelmében. Igaza van. Na de amikor azt mondom, hogy igaza van, akkor belegondolom azt, hogy neki is ugyanolyan kritikával kellene, illene illetni azokat a félrevezető magatartásformákat, megfogalmazásokat vagy más irányú szándékokat, amelyek egyébként a haderő-átalakítás kapcsán konkrétan megjelennek.

Mivel az időm gyorsan halad, ezért csak nyuszifülekként szeretném felsorolni a dolgokat, amelyeket még rendkívül fontosnak tartok.

Nem engedhető meg Magyarországon az, hogy az ország miniszterelnöke a NATO főtitkárának azt mondja, hogy kérem tisztelettel, ma már mindent lerendeztünk a hivatásos állomány sorsát illetően: aki kikerül a rendszerbe, azt már elraktuk - mondja a miniszterelnök, mire két nap múlva a honvédelmi bizottságban elmondják az illetékesek, hogy most kezdünk valamit csinálni. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök szavahihetőségét ilyen módon megkérdőjelezni nem feltétlenül szerencsés. Azt szeretném ajánlani a kormánynak és a honvédelmi kormányzatnak, hogy ezt hagyja meg az ellenzéknek. Az ellenzék ebben felkészültebb, és tőle még elvárható az, hogy alkalmasint ezt megtegye, de hogy saját maga tegye lehetetlenné a miniszterelnökét, azt nem feltétlenül tartom célszerűnek és helyénvalónak.

Van a javaslatsorban egy csomó olyan tétel, ami mögött nagyon konkrét és borzasztó pénzösszeget igénylő szervezési feladatok szerepelnek. Itt csak három tételt szeretnék mondani. Az ingatlan- és üdülővagyon kérdése - 10-20 milliárdos vagyonról van szó, amelynek a működtetése ebben a pillanatban nem látszik, és nem tudjuk, hogyan történik. Ha úgy akarna történni, mint ahogy az a nyugdíjpénztárnál történt, akkor az nagyon nem jól van, képviselőtársaim, és erre szeretném felhívni a figyelmet.

A másik tétel - és nagyon gyorsan mondom, vagy inkább kérek még utána két percet - az az, hogy a kórházi ellátás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a kórházak átalakításának kérdésköre teljesen tisztázatlan, nem lehet tudni, hogy mi van. A harmadik, gyorsan, befejezésül... (Az elnök ismét csenget.)

Forrás: parlament.hu