MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosította a közbiztonsági őrizetről szóló rendeletét: ezentúl az internálást bírósági ítélet nélkül maga a rendőrség meghosszabbíthatta további hat hónappal, hiszen lejáróban volt az év elején letartóztatottak első féléve. Ekkor a már hírhedett kistarcsai mellett működött a tököli katonai telepen kialakított tábor.

A börtönök zsúfolásig megteltek, az egyszemélyes zárkákban négyen, a nyolcszemélyesekben húsz-huszonnégyen szorongtak, éjjel a padlón csak oldalvást fértek el, pedig a letartóztatások tovább sűrűsödtek; egészen '61-ig fogtak le '56-ért.

Az MSZMP pártértekezletre készül, bejelentik, hogy a párttagok száma 345 733 fő. Érdekes, hogy ez a szám ezután stagnál, és csak '62 januárja után éri el a félmilliót.

Folytatódik a feljelentősdi - úgy tűnik, a párttagok számával együtt növekszik. Nagy részük háttérben, sunyi módon történt, de voltak szép számmal feljelentések a pártlapban is, például Szabó László a június 12-i számban követeli, hogy "az ellenforradalom személyi megtestesítőit, egyetemisták százainak félrevezetőit, becstelenségbe taszítóit az ELTE jogi karán is felelősségre vonják". Két nap múlva az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága feloszlatta az ELTE pártszervezetét, hogy figyelmeztesse a jobboldaliakat tömörítő pártszervezeteket. Kádárék megtárgyalták az egyetemeken és főiskolákon indított fegyelmi ügyekről a jelentést, sürgették a felelősségre vonások kiterjesztését, a büntetések súlyosbítását.

Kádárékat irritálta a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi tevékenysége, nem tudták a segélyezést ellenőrzésük alá vonni; a valóban rászorultak, '56-os károsultak, sőt horribile dictu, ahogy a pártlapban olvasható, az ellenforradalmi Írószövetség is nagy mennyiségű adományban és segélyben részesült. Ezért a kormány felkérte őket, mivel a rendkívüli viszonyok megszűntek, fejezzék be magyarországi működésüket. A Budapesti Katonai Bíróság június 4-én Kápolnási Sándor 36 éves gépkocsivezetőt fegyverrejtegetésért halálra ítélte.

Az Elnöki Tanács rendeletével népbírósági tanácsokat hoz létre a Fővárosi Bíróság Pest, Győr-Sopron, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád megyékben. A tanácsokban egy megbízható szakbíró mellett az MSZMP által kiválasztott két ülnök ítélkezik. Voltak közöttük, akiket a személyes bosszú vezérelt. Bárkit bármiért halálra ítélhettek az elemi jogi normák mellőzésével. Hadd idézzek az 1957-ben kiadott BHÖ., "A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása" című mű előszavából, amelynek paragrafusai alapján ítéltek '56-os cselekményeiért több száz embert halálra, 24 ezret többnyire súlyos börtönbüntetésre. "Ez az összeállítás csak úgy töltheti be szerepét, ha olyan jogalkalmazók kezében válik fegyverré, akik a szovjet szocialista jogászok példája nyomán, a marxizmus-leninizmus tanításaival felvértezve, büntető igazságszolgáltatásunkat az ellenség felé sújtó karrá, a dolgozók felé pedig a fegyelemre nevelés eszközévé tudják tenni."

A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Radó Zoltán elnökletével másodfokon helyben hagyta Tóth Ilona és három társa halálos ítéletét; az első fokon tíz évre ítélt Kovács Ferenc, valamint az egy évre ítélt, 16 éves korában Auschwitzot megjárt szívbeteg Gáli József író, és a három évre elítélt Obersovszky Gyula író büntetését halálra súlyosbította. Az óriási, világméretű tiltakozás, sok világhírű művész, Aragon, Picasso, Camus és sokan mások megmentették a két író életét - a többieket kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság katonai tanácsa Péter Gábort, akinek kezéhez rengeteg ember vére tapadt, 14 évi börtönre, ÁVH-s főtiszt társait 2-9 évre ítélte. Valamennyien - büntetésük töredékét letöltve - korán vagy azonnal szabadultak.

Az egyetemeken és főiskolákon, de a középiskolákon is végigzúdult a felülről, Kádár sürgetésére elrendelt fegyelmi eljárások sorozata. Egy kiragadott vidéki példa: a Jászberényi Városi Tanács VB tárgyalta azoknak a gimnáziumi tanulóknak az ügyét, akik az ellenforradalmi események alatt az ellenforradalom mellé álltak. Így a VB Farkas Sándor IV. osztályos, Szuhár István II. osztályos, Fecske László II. osztályos, Szarvas Gábor I. osztályos, László József II. osztályos, Szalóki László IV. osztályos és Korompai Mária IV. osztályos tanulóknak az ország összes középiskolájából való kizárását javasolták. Az igazgató védte tanulóit, enyhébb büntetést javasolt, ezért vele szemben mint ellenforradalmárok mentegetőjével jártak el. Jóború Magda miniszterhelyettes a kizárásokat jóváhagyta. Hány és hány fiatal életét tették tönkre országszerte?!

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu