SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat több ponton is érinti a foglalkoztatási és ezen keresztül - nem csak áttételesen - az oktatási ágazatot. Három paragrafus is foglalkozik a Munkaerő-piaci Alap kezelésével és felhasználásával, és két egységrész foglalkozik a szakképzési alaprésszel, illetve a munkaerő-fejlesztő és -képző központokkal. Ez utóbbi rész ebben a vitában mintha homályba veszne, talán ezért is szeretnék erről egy kicsit hosszabban beszélni.

1. A kormány már a kormányprogramban is általános prioritásként fogalmazta meg az átfogó humánerőforrás-stratégia megalapozását. Ezért úgy gondoljuk, hogy a szakképzésnek is valóságos esélyt kell kínálni a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre, illetve a társadalmi beilleszkedésre.

A kormány és az Oktatási Minisztérium az elmúlt két esztendőben számos jogszabály és törvény módosítását kezdeményezte e cél megvalósítása érdekében. Ahhoz, hogy a hátterét is jobban lássuk, jó, ha tudjuk, hogy az ország munkaerőpiacán az elmúlt tíz év alatt eminens változásokon ment keresztül a munkaerőpiac. Mindenekelőtt erőteljes szervezeti decentralizáció ment végbe, és a kis szervezetek a munkaerő sokkal racionálisabb felhasználására kényszerültek.

(11.30)

2. A nemzetgazdaság ágazati szerkezetében is erőteljes változások mentek végbe, és a tercier ágazatok jelentős előretörésével találkozunk, főként 1995 után.

3. Azt láthatjuk, hogy az erőteljes működőtőke-beáramlás hatására a multinacionális cégek legmenőbb vállalatai jelentek meg Magyarországon, és itt leányvállalatokat hoztak létre. Az általuk megvalósított termelési kultúra és munkaszervezés valójában erősen részekre bontott tömegtermelés, amely igen hatékony a munkaszervezésnek és igen jövedelmező az olcsó magyar munkaerőnek köszönhetően - legalábbis egy darabig még így lesz.

4. A tercier szektor előretörésének ugyan felismerhető jelei vannak a magyar gazdaságban, de a gazdasági növekedés élén még mindig a produktív területek, elsősorban a multik által dominált feldolgozóipar áll.

5. Ezek a multik egyre inkább igyekeznek a képzetlenebb rétegekből dolgozókat keresni, ezáltal a túlképzettséget is elkerülik. A túlképzett munkaerőtől ugyanis nem várható, hogy a számára nem kielégítő munkahelyen sokáig megmarad. Ugyanezek a cégek általában nem is támogatják a munka melletti továbbtanulást, a külső tanulási rendszerben való részvételt. Elmondhatjuk, hogy lejárt az esti és levelező képzés kora. Jó, ha tudjuk azt is persze, hogy a teljes foglalkoztatás mítosza, aranykora a rendszerváltozással együtt, úgy tűnik, örökre letűnt.

A munkanélküliek tartalékserege állandósult, a cégek pedig a versenyképesség és a racionális foglalkoztatás kényszerét követve válogatnak, szelektálnak, mérlegelnek a munkaerő-felvételkor. A válogatás ma már más kritériumok mentén zajlik, mint korábban, mert a gazdaság igényeinek megfelelően megváltoztak a tudással és ismeretekkel kapcsolatos korábbi vélemények. Olyan dogmák látszottak és látszanak megdőlni, mint például, hogy: az iskolában szerzett tudás minden formája hasznosítható a munkaerőpiacon - nem igaz. Az iskolában megszerzett tudás és szakismeret elegendő az egész munkás élet során - ez sem igaz. Végül, hogy a vezető pozíció, a hosszabb gyakorlati idő és a magasabb életkor egyenes arányban, lineárisan függenek össze. Azt láthatjuk tehát, hogy a munkaerőpiacon alapvető változások következtek be az elmúlt tíz évben, és ehhez a kormányzati struktúrának is igazodnia kell.

A munkaerővel szemben támasztott igények differenciálódása és változása persze további kérdéseket vet fel, mert ezek alapvetően az iskolarendszer szerepével és megfelelőségével függenek össze. Ilyen kérdés például az, hogy az iskolarendszernek vállalnia kell-e a gazdaságból jövő igények mind teljesebb kielégítését, vagy a kiszolgáló szerep helyett egy hosszabb távú jövőkép mentén orientáló funkciót is be kell töltenie. Ilyen kérdés ez is, hogy mennyiben adekvát a mai iskolarendszer a gazdaság és társadalom felmerülő igényeinek kielégítésére. Gondoljunk arra, hogy iskolarendszerünk alapjaiban eléggé differenciált-e ahhoz, hogy a megfelelő változatosságban képezze a gazdaság számára szükséges munkaerőt, léteznek-e az alapképzés mellett kiegészítő, rövidebb képzési formák, amelyek átlépési és továbbfejlődési lehetőséget biztosítanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok létrehozása és irányítása ettől kezdve az oktatási miniszter feladata lesz. Ez hosszú viták eredménye egyébként; korábban a Szociális és Családügyi Minisztériumban, még korábban a Munkaügyi Minisztériumban volt az egész szakképzési, munkaerő-képzési rész, azután 1998-ban a szakképzés külön helyettes államtitkári posztot kapott az Oktatási Minisztériumban, majd ennek folyamán most végre átkerült az Oktatási Minisztériumba a munkaerő-fejlesztő, -átképző központok egész rendszere is.

Véleményem szerint az oktatási ágazat minden szegmensének egy minisztérium alá rendelése alapot jelent a tudás alapú társadalom kialakításához, hiszen ez egyszerre szolgálja a folyamatos, hatékony ellenőrzést, a rátekintést az óvodától lényegében a munkaerőpiacra való belépésig. Ezért mondjuk, hogy ezt a törvényjavaslatot, ennek a pontnak is minden egyes részét támogatja a Fidesz-frakció.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Forrás: parlament.hu