DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A polgári kormány bosszantani akarja a polgárait - ez az érzésem támadt a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló törvénytervezet első olvasata után. Alaposabb tanulmányozást követően biztos vagyok benne: a tervezetet nem lehet elfogadni. Ráadásul a legrosszabbkor került a parlament elé, olyan időpontban, amikor jószerével benzin helyett adó folyik a MOL-kutakból. A benzinár teljesen jogos csökkentéséért a kormány nem tesz semmit, hanem benyújtja a közúti közlekedési pontrendszerről szóló törvénytervezetet, amit az autósok úgy értékelnek majd, hogy az állam újabb bőrt akar lehúzni a különböző díjak, adók, biztosítások és az előbb említett magas benzinárak által így is kizsákmányolt autósokról. Mert mit is jelent ez a tervezet a járművezetőknek? Egyrészt újabb fenyegetettséget, újabb büntetési lehetőséget, másrészt azt, hogy bizonyos időközönként - akár kötelező, akár önkéntes utánképzésekért - 15-50 ezer forint díjat kell kifizetniük.

Ne legyenek kétségeik, tisztelt koalíciós képviselőtársaim: rendkívül népszerűtlen dolgot tesznek azzal, ha a tervezetet elfogadják. Azt is le kell szögeznünk: rossz minőségű tervezettel van dolgunk. Merem remélni, azért, mert az előkészítőnek nem volt más módja, hogy jelezze, ő sem ért egyet a meghozandó szabályozással.

Az MSZP-frakció ellenzi a tervezet elfogadását, amelyet az alábbiakkal is indokolok:

A közúti közlekedési pontrendszert egyesek szeretik úgy beállítani, mint aminek bevezetése garantálja a közlekedés nagyobb biztonságát. Lehet, hogy garantálja, lehet, hogy nem - nem tudhatjuk. Amiben viszont biztosak lehetünk, az az, hogy a bevezetésével az állami bevételek nőnek, az autósok terhei fokozódnak.

A pontrendszer bevezetésének hívei általában hivatkozni szoktak külföldi gyakorlatra. Ilyen azonban, hogy "külföldi gyakorlat", általában nincs. Van olyan ország, ahol bevezették a pontrendszert, és van, ahol kitűnően megvannak nélküle. A külföldi példára való hivatkozás azért is sántít, mert ahol bevezették, ott jó a közlekedési infrastruktúra, magyarán minden olyan feltétel adott, amely a biztonságos közlekedést szolgálja, így a járművezetőknek nincs is más dolguk, mint figyelni a közlekedési szabályok betartására; ellentétben a magyar sofőrrel, aki kátyúkat kerülget, rossz utakon autózik, kivilágítatlan útszakaszokon mereszti a szemét vagy idegesen parkolóhelyet keres. Aki közlekedik, az tudja: nálunk, Magyarországon a közlekedés tágabb infrastruktúrája nem kielégítő.

Méltánytalan, ha csak a járművezetők közlekedési magatartását akarjuk 18 büntetőpont összegyűjtése után a jogosítvány elvételével megváltoztatni. Nem a járművezető hibás mindenért. Az államnak is van feladata, például az, hogy az autósoktól különböző jogcímen beszedett pénzeket valóban visszaforgassa a közlekedésbe.

Nem tudhatjuk azt sem, hogy ez elképzelt pontrendszer a gyakorlatban kivitelezhető-e. A pontrendszer bevezetése ugyanis arra fogja ösztönözni a járművezetőket, hogy a legnyilvánvalóbb szabályszegésüket is a végtelenségig tagadják, illetve kihasználjanak minden jogorvoslati fórumot, hátha elkerülhetik a büntetőpontokat. Az autós azt fogja érezni, hogy a rendőr az ő ellensége, pedig tudja, mert tapasztalta, hogy másutt a rendőr segítőkész, útbaigazít, kinyomozza a gyilkosokat, elfogja a robbantókat, és nem békés autós polgárokra vadászik.

A parlament nem is olyan régen szigorította a büntető törvénykönyvet és a szabálysértési törvényt. Ennek a két törvénynek elégnek kell lennie a szigorú és következetes fellépés megalapozására, nincs szükség újabb törvényekre, amelyek feleslegesen keltenek további fenyegetettségérzést a polgárokban, akik úgy egyébként békés, nyugodt társadalomban kívánnának élni. Az autós nem bűnöző, vagy mondhatjuk úgy is, nem az autós a bűnöző.

Tudjuk-e valójában, mennyi kárt okozna a rendőr és a polgár, az állam és az állampolgár bizalmi viszonyában a tervezet elfogadása? Tudjuk-e mekkora ügymennyiség-növekedést eredményezne a tervezet? Tudjuk-e, mennyibe kerül a rendszer bevezetése? A meglévő szervezetek képesek lesznek-e alkalmazni a pontrendszert, vagy újabbakat kell felállítani? Várható-e a pontrendszer bevezetésétől annyi előny, amiért megéri bevezetni azt? Az MSZP-frakció szerint nem, ezért ellene vagyunk a bevezetésnek.

Ellene vagyunk többek között azért is, mert a tervezetből pontosan a lényeg hiányzik: annak felsorolása, hogy konkrétan milyen szabályszegésért hány büntetőpont jár. Ha ezt nem szabályozzuk, akkor nem tudjuk garantálni a törvény kiszámíthatóságát, átláthatóságát. Ha ezt a törvény nem szabályozza, hogyan tudjuk például eldönteni, hogy a 18 pont, amelynek elérésekor a jogosítványt elveszik, sok vagy kevés felső határként? A jogkövetés alapja, hogy tudjam, mit kell követnem; ebből a tervezetből ez nem derül ki.

A törvénytervezet elfogadása elsősorban a fővárosiakat és a nagyvárosokban lakókat, illetve az ott gyakran közlekedőket érintené hátrányosan. Nem kell különösebb közlekedési szakismeret ahhoz, hogy belássuk, a budapestiek és a nagyvárosokban lakók akár néhány év alatt is összegyűjthetik a jogosítvány elvesztését eredményező 18 büntetőpontot.

A tervezet elfogadása hátrányosan érintené a szegényebb rétegeket is, ugyanis nem biztos, hogy ők ki tudják fizetni a hat hónapos bevonási határidő letelte után a jogosítvány visszaadásának másik feltételeként megszabott közlekedési utánképzések 15-50 ezer forintos díját, na meg a megyeszékhelyre történő beutazások költségeit, merthogy utánképzést csak ott tartanak.

A tervezet látszólag humánus megoldása, hogy az összegyűjtött büntetőpontok csökkenthetők, ha a járművezető önként közlekedési utánképzésnek veti alá magát. Valójában ez cinizmus azokkal szemben, akik a rendszerváltás előtt gyártott kétütemű Trabantokkal közlekednek; ők aligha lesznek képesek az önkéntes utánképzés költségeit állni, és így előbb-utóbb kizáródnak a közlekedés lehetőségéből. Erre, úgy tűnik, a tervezet nem gondolt, pedig tény, hogy Magyarországon nemcsak jómódú polgárok, hanem kispénzű trabantosok is élnek.

Tisztelt Ház! Tulajdonképpen a tervezet elfogadása ellen szóló érveket felsoroltam, érdemes azonban néhány, a tervezet belső egységét is kétségessé tevő körülményre felhívni a figyelmet.

Hiányos, illetve nem teljes a szabályozás, mert nem terjed ki azokra, akik nem vezetői engedéllyel, hanem vezetői igazolvánnyal rendelkeznek, mint például a troli vagy a villamos vezetője. Mi az indoka annak, hogy ha valaki kamionnal követi el a szabályszegést, ezért jár büntetőpont, de ha ugyanezt trolival teszi, akkor nem?

A tervezet a helyszíni bírság esetén is lehetővé tenné a büntetőpontok megítélését. Ez ellentétes magával a jogintézménnyel. A helyszíni bírság maradjon csak meg annak, ami: vagyis enyhe szabályszegésért nem lenne szabad büntetőpontot adni.

A közlekedési bűncselekmények esetén sokszor befolyásolja a büntetés mértékét a sértetti közrehatás. Ennek megléte esetén a bíróság enyhébb büntetést alkalmaz az elkövetővel szemben. A pontrendszer ezt a közrehatást nem képes elismerni. A tervezet kimondja, hogy például a gondatlanul elkövetett közlekedési bűncselekmények minősített eseteinél 7 büntetőpontot kell adni. Ugye, nem gondoljuk komolyan, hogy ugyanannyi pontot "ér" a maradandó fogyatékosság okozása, mint ha valaki tömegszerencsétlenséget okoz?

Mind a büntető törvénykönyv, mind pedig a szabálysértési törvény ismeri a járműkategóriákra korlátozott vezetéstől való eltiltás. A tervezet nem. Így kedvezőtlenebb helyzetet teremt, mint az említett törvények. Ez nyilván nem tartható.

(15.10)

A tervezetet vissza kell vonni, mert a jelenlegi közlekedési viszonyok közepette nem erre van szükség. A közlekedés biztonságát valóban javítani kell, ehhez autópályákat, autóutakat kell építeni, kereszteződéseket kivilágítani és új parkolóhelyeket teremteni - de nemcsak beszélni róla, hanem valóban megépíteni.

Nem csodálkozni kell a magas benzinárakon meg Versenyhivatalhoz fordulni, hanem lemondani az üzemanyagokból származó évi csaknem 400 milliárd adó egy részéről a járművezetők javára, merthogy az autós nem fejőstehén, hanem az ország legnagyobb adófizetője, akit nem fenyegetni kell, hanem megbecsülni.

Tisztelt Ház! Az MSZP-frakció nem fogja megszavazni a tervezetet, és ajánlja, hogy mások se szavazzák meg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu