MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita végén szeretnék a mai nap lényegére és címére koncentrálni, és annyival egészíteném ki és kapcsolódnék az előttem felszólalókhoz, hogy a jelen körülmények között, a mai adottságok mellett hogyan lehet tisztességesen, gyorsan, hatékonyan autópályát építeni. (Kovács Kálmán közbeszól.)

Kovács Kálmán képviselő úr közbeszólt, és úgy gondolom, igaza van, és hadd kapcsolódjak akkor rögtön ahhoz, amit ön mondott el, mégpedig konkrétan például a kapacitások kérdéséhez! Végig kell menni az M3-as autópálya vagy a tervezett autópálya, mondjuk, 50-60 kilométer széles sávjában, és meg kell nézni, hogy hány nyersanyaglelőhely van ma magyar tulajdonban - magyar tulajdonban, nem Magyarországon bejegyzett külföldi cégek tulajdonában, hanem magyar tulajdonban. (Keller László: Értelmezhetetlen, amit mondasz!) Lényegében azt lehet mondani, hogy egy sem, így aztán elég nehéz autópályát építeni, amikor ezek a privatizációk döntően az elmúlt időszakban következtek be. Tehát ha már nyersanyag is nehezen található, akkor nehéz autópályát építeni. (Szalay Gábor: A gáton van még!)

A másik ilyen kérdés, amihez kapcsolódni szeretnék, az az, hogy Keller László és Kovács Tibor urak kifogásolták a "hazai, illetve külföldi cégek" megnevezést. Érdekes módon akkor, amikor '98 őszén megtörtént a tőkekivonás az - úgymond - magyar cégek részéről, amikor is az anyacégek, a külföldi anyacégek kivitték a tőkét és a megtermelt nyereséget, akkor önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, újságokban, rádióban, televízióban, mindenhol azt nyilatkozták, hogy hát igen, a külföldi tulajdonban lévő cégek kiviszik a tőkét. Tehát Keller Lászlónak, Kovács Tibornak jogilag valószínűleg igaza van, sőt nem is vitatom, hogy igaza van, hiszen ezek jogilag magyar cégek, de amikor a tőkemozgásról van szó, akkor meg kell nézni, hogy ezek a cégek mennyire számítanak magyar cégnek, mennyire hagyják itthon a megtermelt nyereséget: az első adandó alkalommal, amikor az érdekük úgy kívánja meg, fogják és kiviszik a nyereségüket.

(13.50)

Én azokról a magyar vállalkozókról és cégekről beszéltem, hogy azokkal szeretnénk megépíttetni, akik itthon forgatják be fejlesztésbe, itthon fogják azt a nyereséget is befektetni, amit az autópálya-építés kapcsán ők meg tudtak maguknak termelni.

Még egy fontos kérdés, amire úgy gondolom, mindenképpen reagálni szeretnék, ez pedig az, hogy milyen forrásból épüljön meg az autópálya, illetve milyen díjakat kell érte fizetni. Hadd mondjam el a személyes véleményemet. Nekem meggyőződésem az, hogy ha közpénzekből építjük is meg az autópályát vagy bármilyen, de hazai forrásból, az még mindig jobban megéri, mintha külföldi tőkéből épül, és azok a használók, akik ténylegesen a használat után fognak fizetni, ha csak annyi díjat is fizetnek, és így tudjuk azt megoldani, hogy az autópályák használati díja alacsony legyen, ami a fenntartáshoz elég, már akkor azt mondom, hogy hosszú távon ez a befektetés megérte.

A közelmúltban jelent meg egy elemző írás az egyik gazdasági napilapban, amely a nemzetközi gyakorlatot is figyelembe vette és nemzetközi adatokat tartalmazott, ahol is azok a számok szerepeltek, hogy nemzetközileg bizonyítható, hogy tíz év alatt minden befektetett egységnyi pénz, tehát mondjuk, minden forint tíz év alatt gazdasági növekedésben ennek a dupláját fogja visszahozni. Tehát úgy gondolom, hogy hosszú távon ez már megtérülő befektetés. És ha már ennyit meg tudtunk tenni, úgy gondolom, hogy ez nem volt haszontalan, és mindenképpen megérte autópályát építeni.

Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu