DR. NAGY SÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök előtt is ismert hárman, MSZP-s képviselők határozati javaslatot nyújtottunk be azzal a céllal, hogy az úgynevezett olajügyek, illetve az azokat vizsgáló bizottság tevékenysége nyomán kialakult helyzetre, a Magyar Köztársaság tekintélyét és belső nyugalmát súlyosan veszélyeztető szituációra az Országgyűlés megfelelően reagáljon, reagálhasson.

Az Országgyűlés nagyon fontos kezdeményező lépést tett, amikor döntött a vizsgálóbizottság létrehozásáról, a közvéleményt régóta foglalkoztató, és bizonyos értelemben szimbolikusnak is tekinthető olajügyek, illetve a velük kapcsolatba hozott, hozható személyek, szervezetek szerepének, felelősségének tisztázása érdekében.

A bizottság elkezdte a munkáját, azután néhány hónap múlva történt valami. Valami, ami - persze minden hasonlat sántít - ahhoz is hasonlatos lehet, mint amikor az ember egy Shakespeare-drámára vált jegyet azzal a szándékkal, hogy megélje a tisztulást szolgáló katarzis élményét, de egyszer csak azt látja, hogy valakik operettet vagy még inkább: egy bohózatot vittek színre. És ez még nem minden, mert közben ráadásul úgy érzi, hogy szeretnie kell ezt a produkciót és a benne fellépő művészeket, mert a közönség nagy részének tetszik az előadás.

A kialakult helyzetnek valószínűleg ez a legszomorúbb és legfigyelemreméltóbb tanulsága. Az emberek jelentős része annyiszor érezte úgy vagy tapasztalta meg valóságosan, hogy becsapták, vagy rá hivatkozva a feje felett döntöttek, hogy miközben a szebb jövőt ígérték neki, rosszabb lett a helyzete; annyiszor manipulálták, hogy valóban készséggel elhiszi, mindenért a politika, a politikusok a felelősek, sőt, a politika immár nem is csak úri huncutság, de velejéig romlott, mocskos dolog. Itt tart Magyarország a millennium évében.

Meg lehet-e békélni ezzel a helyzettel? Úgy gondoljuk, hogy nem, mert vagy az igaz, hogy a közélet, a demokratikusnak hitt intézményrendszer valóban jelentős mértékben romlott, működésképtelen, korrupt és érzéketlen, és akkor elvesztette az erkölcsi alapot ahhoz, hogy mások életét, az ország életét befolyásoló döntéseket hozzon; vagy ez nem igaz, még akkor sem, ha vannak, lehetnek érintett személyek, szervezetek, és az ügy lényege szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik oldalon, mert ettől még a közélet egésze vagy meghatározó része nem vesztette, nem veszthette el a hitelét. Akkor viszont súlyos bűnt követnek el azok, akik durva rágalmakkal, hazugságokkal traktálják a közvéleményt, de azok is, akik tétlenül nézik ezt a folyamatot vagy netán valami jópofa balhénak tekintik az egészet.

Ezért mondjuk mi azt, ha igazak a vádak bárkivel szemben, akkor annak, ha nem igazak, annak kell súlyos következményekkel járnia. A kettő között nincs semmi, csak a hazugság. Ez az a kérdés, amit véleményünk szerint nincs okunk és nincs jogunk megkerülni. Erre várja a választ a magyar közvélemény, és ma már túlzás nélkül állítható: a meghatározó, mértékadó nemzetközi közvélemény is.

Mindebből a kiindulópontból egyenesen következik, hogy javasoljuk, az Országgyűlés kérje fel a legfőbb ügyész urat, hozzon létre megfelelő létszámú és összetételű munkacsoportot, amely csak a jelzett üggyel foglalkozik. Azt is javasoljuk, hogy e munkacsoport tevékenysége terjedjen ki annak vizsgálatára is, hogy történt-e jogsértés az olajügyekben eljáró vagy érintett bármely állami szerv, szervezet munkatársai vagy vezetői részéről.

Javaslatunk azt is tartalmazza, hogy amennyiben a feladat ellátása olyan többletmunkát igényel, amely többlet pénzügyi forrásokat is szükségessé tesz, úgy azt a kormány biztosítsa. Mindezzel összefüggésben azt is javasoljuk, hogy szükség szerint, de legkésőbb az őszi ülésszak végéig az Országgyűlés kapjon tájékoztatást a munkacsoport, illetve az ügyészség tevékenységének addigi eredményeiről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbbi napokban úgy hallottuk, hogy a legfőbb ügyész úr hasonló tartalmú lépéseket tett, és erről az Országgyűlés elnökét levélben tájékoztatta, amiből a házelnök úr véleménye szerint az következett volna, hogy okafogyott a mi javaslatunk. A levél szövegét ugyan írásban nem ismerhettük meg, így nem tudjuk megítélni, hogy az általunk javasolt részletek tekintetében egyező vagy attól eltérő döntéseket hozott-e a legfőbb ügyész. De őszintén szólva ezt én kevésbé tartom lényegesnek. Sokkal fontosabbnak vélem - és cáfoljon meg a legfőbb ügyész úr, ha erről másként gondolkodik -, hogy igen jelentős különbség van a tekintetben, hogy a legfőbb ügyész az intézkedéseit - egyébként helyén való módon - saját hatáskörében, "pusztán saját elhatározása" alapján hozza, vagy mindezen túl maga mögött tudhatja az Országgyűlés egészének támogatását, ha úgy tetszik, biztatását is.

Egy ilyen kusza, bonyolult, kényes ügyben, amely tele van politikai felhangoktól sem mentes gyanakvással, gyanúsítgatással, vádaskodással, vajon nem az szolgálja-e az igazság kiderítését, a legfőbb ügyész hozzáértő és jogszerű erőfeszítéseinek támogatását, ha az Országgyűlés egésze, az egyes képviselők, politikai hovatartozásuktól függetlenül maguk is arra kérik a legfőbb ügyészt, tegyen meg mindent az igazság, a teljes igazság kiderítése érdekében? Ugyan milyen alapon állíthatja bárki, hogy ez a szándék, ha úgy tetszik, ez a gesztus okafogyott lenne a mai Magyarországon? (Taps az MSZP soraiban.)

Hasonló a helyzet a határozati javaslat többi pontjával is. Ha ugyanis mi azt javasoljuk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács biztosítson soronkívüliséget az olajügyekkel kapcsolatos büntetőperekben, és az igazságügy-miniszter asszony ugyanezt kéri a testülettől; ha mi azt kérjük a miniszterelnöktől, hogy indítson el vizsgálatot annak kiderítésére, hogy történt-e mulasztás vagy törvénysértés az olajügyekben eljáró vagy azokkal kapcsolatba kerülő rendvédelmi szerveknél vagy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, és ő is indokoltnak tartja ezt a vizsgálatot; ha mi azt javasoljuk az illetékes minisztereknek, hogy vizsgálják meg a hatályos jogszabályokat abból a szempontból, nincsenek-e olyan szabályozási konstrukciók vagy joghézagok, amelyek az olajügyekhez hasonló folyamatos és nagy értékű visszaélés lehetőségét hordozzák magukban, és a pénzügyminiszter úr már közli is, hogy ezt a vizsgálatot elvégezte, akkor azt kell mondani, mindennek mi örülünk, és még inkább biztatjuk az érintetteket, hogy vigyék végig ezt a folyamatot.

Így természetesen nem azt a következtetést vontuk le, hogy javaslatunk okafogyott lenne, sokkal inkább azt, hogy már korábban kellett volna ezt a kezdeményezést megtennünk, mert akkor ezek a lépések valószínűleg korábban megtörténtek volna. Az ugyanis tény, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindezekről a lépésekről mi csak az ülést előkészítő házbizottság ülésén szerezhettünk tudomást - igaz, ott is csak szóban -, emiatt aztán nehezen tudunk szabadulni attól a feltételezésünktől, hogy az MSZP kezdeményezése igen jelentős szerepet játszott e lépések megtételében, és akkor már nem volt hiábavaló ez a kezdeményezés.

De ha mindez csupán a mi feltételezésünk lenne, akkor is van itt még valami. Mi ugyanis látunk némi különbséget abban, hogy az illetékes közszereplők az Országgyűlés elnökét tájékoztatják levélben, vagy az Országgyűlés nyilvánosságát tájékoztatják az ülésen. Ebben a szomorú ügyben ugyanis nem az Országgyűlés elnökét kell elsősorban tájékoztatni és megnyugtatni, hanem a közvéleményt. Erre kínál alkalmat a mostani rendkívüli ülés, arról már nem is szólva, hogy ha ilyen mértékű tartalmi azonosság van az érintettek, illetve az üggyel foglalkozók között, akkor semmi akadálya annak, hogy az Országgyűlés ezt a határozatával is kifejezésre juttassa.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott javaslatnak, illetve a rendkívüli ülés kezdeményezésének nem kell és nem is lehet olyan szándékot tulajdonítani, amire az nem irányul, nem is irányulhat. Mi ugyanis nem kívánjuk itt és most megvitatni a konkrét ügyeket, nem kívánunk kibővített olajbizottsági ülést tartani, és még kevésbé kívánunk bárkit elmarasztalni vagy felmenteni, ez ugyanis nem a mi dolgunk, hanem a parlament illetékes bizottságáé és az igazságszolgáltatásé.

Ugyanakkor nagyon szeretnénk, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése döntésével demonstrálná, hogy bízik az igazságszolgáltatásban, támogat minden erőfeszítést, amely az igazság, a teljes igazság kiderítését célozza, elutasítja és elítéli a blöfföt, a rágalmazást, a felelőtlen hangulatkeltést, függetlenül attól, hogy ki vagy mi ellen irányul. Teszi mindezt azzal a szándékkal, hogy megőrizze Magyarország méltóságát, erkölcsi épségét, a közélet, az intézményrendszer minimális hitelét.

Úgy gondoljuk, hogy mindez a közélet, mindez az Országgyűlés, a kormány, az igazságszolgáltatás, azaz végső soron a magyar társadalom egészének érdeke. Nehéz belátni, mi lehet az az ok, ami miatt ebben ne juthatna egységre a Magyar Országgyűlés. Nehéz belátni, kiknek az érdekeit szolgálná az, ha nem a tisztánlátást, nem a tisztázást mozdítja elő az Országgyűlés, hanem a kusza, a zavaros, anarchikus viszonyok továbbélésének ad zöld utat, akár csak hallgatólagosan is.

(11.00)

Mindez, amiről itt szó van, messze fölötte áll vélt vagy valós pártérdekeknek. Ez a legfontosabb, amit meg kell értenünk, mert mindannyiunk érdeke, hogy helyreállítsuk a megrendült bizalmat a társadalom és a közélet szereplői között.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu