BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták képviselőcsoportja is általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. A képviselőtársaim itt előttem már jó néhányan indokolták, hogy miben látják a szükségességét a javaslatnak, ehhez sok újat hozzátenni magam sem tudok.

Valóban nagyon időszerű, nagyon fontos, hogy megszülessen ez a törvényjavaslat, illetve ez a törvény, mert egyre több bírósági per van, egyre több jogvita van, amely beteg és szolgáltató között kialakul. A bíróságok amúgy is túlterheltek, ezek a perek évekig el tudnak tartani, és gondoljunk bele, hogy jó néhány olyan konfliktusról van szó, ahol, mondjuk, a beteg élete jelentősen megrövidülhet.

(22.40)

Sok esetben egyszerűen nincs ideje kivárni az éveken keresztül húzódó per végét. Nagyon szerencsés lenne, ha peren kívül könnyebben meg lehetne állapodni.

Ez az eljárás ezt a lehetőséget ígéri, alapelve az önkéntesség, ami nagyon helyénvaló. Valóban az lehet a legfontosabb előnye, hogy gyors, hiszen ha elkezdem összeadni ezeket az időintervallumokat, amelyeket a folyamat leírása kapcsán meghatároz a törvény, akár már negyedéven belül is el lehet jutni a megállapodásig.

A törvény meglehetősen rövid, összesen tizenöt szakaszból áll, ahogy leírja ezt az eljárási folyamatot, az eljárás céljából kiindulva, meghatározva annak tárgyát, alanyait. Képviselőtársaim már szóltak előttem arról is, hogy kik lehetnek ennek a mediációs eljárásnak a kulcsszereplői, azok a közvetítők, akik a konfliktus kezelésében közreműködnek: jogászok, orvosok, felsőfokú végzettségű egészségügyi dolgozók. De azt gondolom, ebben a folyamatban különösen fontos, hogy akármilyen végzettségük, képzettségük van, a közvetítéshez rendelkezzenek valamilyen speciális szakismerettel. Ez jelen állapotában tulajdonképpen megoldatlan része ennek a törvényjavaslatnak, hiszen a hatályba léptetés azért kétlépcsős, mert közvetítői, képesítői tanfolyamon kellene részt venniük azoknak, akik majd bekerülhetnek a névjegyzékbe. Erről a közvetítői képesítést adó tanfolyamról nem sokat tudunk, nem tudjuk, mikor, hogy, ki hirdeti meg. Tudom, hogy nem kodifikált szövegbe való; háttér-információként nem tudjuk, viszont a javaslatban benne van, hogy 2002-ig valahol, valamikor meg kell ezt szerezni. Utána a névjegyzékbe kerülni úgy, hogy valaki nem rendelkezik ilyen képesítéssel, nem lehet.

Közte viszont van egyéves intervallum, amikor elvileg olyan emberek is végezhetik ezt a közvetítést, akik ilyen konfliktuskezelő képességgel, speciális ismerettel nem rendelkeznek. Mindazonáltal helyesnek tartom, hogy a törvény a hatályba léptetést időben nem akarja eltolni, hiszen ilyen ügyekben valóban százával vannak perek a bíróságon. Azt gondolom, ha megszületik ez a törvény, ez elsősorban azoknak az embereknek lehet reménysugár, akiknek folyamatban van ilyen peres ügyük a bíróságon, s akik nyilván szívesen megszakítják, szüneteltetik a bírósági pert abban a reményben, hogy peren kívül esetleg könnyebben meg tudnak állapodni.

Képviselőtársaim már hangsúlyozták előttem, hogy ez a közvetítői tanács, amely létrejön, nem dönt, és a szó szoros értelmében nem ad tanácsot a betegnek. Ez a tény, körülmény tulajdonképpen okoz nekem némi gondot a közvetítői tanács működésével kapcsolatban, mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy az orvos és a beteg között egyoldalú függő viszony van. Ez tipikusan aszimmetrikus kapcsolat, amelyben a beteg a laikus fél, az orvos meg minden szakismeret, szaktudás birtokában van. Tehát megfordul a fejemben, hogy a betegnek ebben a közvetítői eljárásban bizony-bizony segítségre lenne szüksége; talán több segítségre, mint egy olyan semleges, kívülálló tanács közvetítése mentén, amely a szó szoros értelmében nem ad tanácsot a betegnek.

Azt szeretném, ha erről a kérdésről az általános vitában, meg később, a módosító indítványok tárgyalása kapcsán még lehetne tovább gondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy a betegnek ahhoz, hogy egyáltalán legyen bátorsága a közvetítő tanácshoz fordulni, információra, segítségre van szüksége.

Még egy utolsó megjegyzés: rendkívül sok szó esik ebben a nagyon rövid törvényben a költségekről. Azt gondolom, jó néhány beteget még a sérelme biztos tudatában is elijesztheti, ha nem tudja, hogy mi vár rá. A költségek nem számszerűsítve vannak a törvényben, ezt vélhetőleg nem is lehet, hanem majd valamilyen rendeleti úton lesznek meghatározva. Ha egy történet azzal kezdődik, hogy még semmit nem csináltunk, de már valamilyen eljárási költséget le kell tenni az asztalra, akkor tartok tőle, hogy jó néhány ember lemond majd az igazsága kereséséről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu