DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Nehéz nem egyetérteni azzal, hogy valóban nemcsak szakmai, de azt kell mondanom, filozófiai különbségek vannak közöttünk, és ezek a különbségek nemcsak hogy nem tagadandók, hanem a magam részéről kifejezetten vállalhatók.

Miről van szó? Világosan és egyértelműen ki kell mondani, amikor felvetődik, hogy szubvenció vagy adókedvezmények. De menjünk tovább: segélyek vagy netán az adózó szülők számára biztosított adókedvezmények. Én azt gondolom, hogy kellenek segélyek azoknak, akik önhibájukon kívül elesettek, és komolyan azt gondolom, hogy mindenekelőtt a megtermelt javak szerint kell az az adókedvezmény, amely biztosítja a jövő generációjának az egészséges és megfelelő növekedését. Nem lehet örökké csak arról siránkozni, hogy fogy a nemzet. Nem lehet örökké csak arról beszélgetni, hogy milyen kevesen születnek, és még kevésbé arról, hogy mennyire sok az, amit segélyre esetleg ki kell fizetni.

Azt gondolom, hogy alapvetően a filozófián kell változtatni. Egyértelművé kell tenni, hogy a felosztható javak aszerint kerülnek felosztásra döntő mértékben, amiként azok keletkeztek. Következésképp meggyőződésem szerint nagyon nehéz azzal értelmesen vitatkozni, hogy adókedvezményt kell-e biztosítani a kisvállalkozóknak, amikor segíteni akarjuk őket, avagy pedig elvtelen szubvenciókkal kell esetleg bizonyos kedvezményeket biztosítani.

Meggyőződéssel vallom azt is, hogy a családok esetében is bizony ma különbséget kell tenni, hogy egygyermekes szülőt támogatunk, vagy két-, háromgyermekes szülőt támogatunk. Ha valamit kifogásolni kívánnék, az idő rövidsége miatt ezt az egy dolgot, ebben a bizonyos javaslatban, az az, hogy a kétgyermekes és a háromgyermekes közötti különbség és differenciálás talán nem kedvező. Én azt gondolom, hogy a filozófiai egység az, ami elsősorban számít, és ez a kormányoldalon, ha az adókérdésekben időnként ellentétek is mutatkoznak, egységes és létező. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu