TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Alapjában véve csak a tőkeproblémáról szeretnék beszélni, és ennek az összefüggéséről az adórendszerrel. Úgy gondolom, a Ház egyik oldalán sem vitatják, hogy az a változás, amely a benyújtott adótörvények és a jelenleg érvényes adótörvény módosítása között bekövetkezett, kormánypárti képviselők javaslatára, a kis- és középvállalkozások támogatása vonatkozásában, egy pozitív eltérés. Pozitív eltérés, mert sajnálatos módon a kormány előterjesztése ezzel a kérdéssel lényegében nem foglalkozott; nemcsak az mondható, hogy nem megfelelően és nem eléggé foglalkozott, hanem lényegében nem foglalkozott. Így egy pozitív dolog, hogy a kérdés napirendre kerül, és hogy önök vállalják azt, hogy napirendre kerül.

A probléma és a vitatott kérdés ebben csak az, hogy azzal, hogy az előterjesztésben nem szerepeltették ezt a dolgot, csak képviselői előterjesztésre került napirendre, egyúttal a píár jelentősége a tervezett változásokhoz képest túlbecsült. Tehát egyáltalában nem arról van szó, hogy helytelenítenénk azt, hogy a kis- és középvállalatok tőketámogatást vagy hiteltámogatást, vagy adóelvonásban a tőke akkumulációs képessége kijavítására támogatást kapnak, nem, ezt nem helytelenítjük, ezt helyeseljük. De csodáljuk azt, hogy miért gondolják, hogy ezt az előterjesztett javaslatot ilyen mértékben fogja a társadalom felhasználni, és ilyen mértékben fog hatni a magatartásukra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretnék egy ennél lényegesebb kérdésre is ráutalni.

Sokszor elhangzik az a jogos bírálat, hogy a magyar gazdasági növekedés az elmúlt időben a multinacionális vállalatok és a Magyarországra betelepedett külföldi tőke tevékenységének a következtében alakul ki, és akkor azt az ellenvetést szokták mondani, hogy a magyar kis- és középvállalatokat kellene támogatni. Nem, kérem, az a véleményem, hogy a magyar tőke akkumulációs képességét kell általánosságban támogatni, mert van elég nagy számban olyan közepesnél nagyobb vállalat, a középvállalatok felső részében elhelyezkedő vállalatcsoport, amely ugyancsak vergődik, és az átalakulás tizedik évében sem tudott még olyan rekonstrukciókat végrehajtani, hogy a jelenleg érvényes bel- és külföldi fizetőképes kereslethez igazodott volna.

A szabad demokraták javaslata, és nem most megtett javaslata, hanem már harmadik alkalommal a Ház elé hozott javaslata, erre vonatkozik, hogy a tőke akkumulációs képességét a magyar tőkének kell javítani, mert elviselhetetlen következményekkel jár, ha az a tőke, ami után eddig a külföldi tőke nem mutatott érdeklődést, nem alkalmazkodik a jelenleg kialakult keresleti és kínálati feltételekhez. És ez a helyzet, kedves képviselőtársaim, a jelenlegi átalakulásnak és a jelenlegi gazdasági növekedésnek egy súlyos baja. És ennek következtében véleményem szerint egy olyan javaslattal kell élni, és mi ezt a javaslatot megtettük - lehet rajta vitatkozni, hogy mértékében elfogadható-e jelenleg, vagy nem fogadható el, de irányában mindenképpen helyesnek kell mondani -, amely azt mondja ki, hogy a betelepedett külföldi tőke támogatásának az időszaka lejárt. Azokat a támogatási forrásokat, amelyeket az 1990-es évek elején egy különlegesen nehéz helyzetben a kormányzatok jól-rosszul megadtak, nem kell folytatni, hanem általában kell a Magyarországon működő, bel- és külföldi tulajdonban lévő - de itt a hangsúly a belföldi tulajdonban lévőn van - tőke támogatását biztosítani, és olyan akkumulációs lehetőségeket kell nyújtani, amelyek lehetővé teszik, hogy a fizetőképes kereslethez alkalmazkodjon a jelenleg vergődő magyar tőke.

A nagyobb vállalatoknál is jelentős tényező a tőke felélésének a folyamata, amikor a bevételekből az amortizációt sem fedezik, nemcsak hogy nem jutnak bővített újratermeléshez, de nem is a bővített újratermelésre teszem a hangsúlyt, hanem a jelenlegi fizetőképes kereslet mellett nyereséggel termelhető termékek, szolgáltatások előállításához való felkészülésre. Ezt a folyamatot kell támogatni, és ehhez módot ad, ha a különleges támogatásokat visszaszorítjuk, és módot ad, ha azokat a központi költségvetésbe kerülő tételeket, amelyek nem közvetlenül a gazdaság és a társadalom növekedését, hanem politikai célokat szolgálnak, visszaszorítjuk, racionalizáljuk és csökkentjük.

Lehetséges egyensúlyban tartott gazdasági növekedés mellett és költségvetési feltételek mellett a magyar akkumulációs képességet a jelenlegi javaslatban szereplőnél lényegesebb jobban fejleszteni, erre feltétlenül szükség van, csak ezen az úton juthatunk el valójában Európába, csak ezen az úton juthatunk el oda, hogy az európai életszínvonal és a magyar életszínvonal közötti jelentős, és még eddig is inkább növekvő, mint csökkenő különbséget lényegesen változtatni lehessen. Ehhez kérem a segítségüket, az együttműködésüket, az együttgondolkodást, és nem annak a kihasználását, hogy az egyes javaslatokból milyen politikai előnyöket és hátrányokat lehet szerezni, és hogyan kell úgy előadni, függetlenül attól, hogy a javaslat hasznos-e vagy kevésbé hasznos, hogy azt egyelőre széles tömegek pozitívan értékeljék.

A helyzet nehéz, nem könnyen megoldható, nem oldható meg egyszerűen népszerűsítő lépésekkel, de meg kell tennünk, mert ha nem tudjuk megtenni, úgy a magyar társadalom fejlődése elé akadályokat gördítünk, nem pedig segítjük annak kibontakozását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu