FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A két törvénytervezet kapcsán röviden szeretnék kitérni a külső üzletrész problémakörére és az új szövetkezetekről szóló törvény általános problémakörére, aztán nagyon részletesen, szinte kizárólag, az új szövetkezeti törvény takarékszövetkezetek szempontjából való megvilágítását szeretném elmondani.

A külső üzletrészről szóló törvénytervezettel kapcsolatban jó néhány helyen ugyanaz a problémakör merül fel. Szeretnék itt egy konkrét anomáliát felvetni, ami számviteli szempontból is anomália, és ezt azért teszem, mert mások erre egyelőre még nem hívták fel a figyelmet. Arról van szó, hogy a külső üzletrészt hogyan lehet átváltani, harmadik személy felé fennálló tartozással csökkenteni. Ez rendben van, tényleg így szokott történni más országokban is, ahol már régebben van szövetkezeti élet - akár Dániában, amit sokan ismerünk, jómagam is.

Azonban van itt egy másik komoly gond; a megoldás leírt módja egy komoly számviteli problémát vet fel, mint említettem, ugyanis az üzletrész egy vagyon, amit a számvitelben jegyzett tőkének nevezünk, ami valamilyen arányban csökkenni fog, a csökkenéssel a mérleg forrásoldala kisebb lesz, az eszközoldal pedig marad, így könyvviteli szempontból egy fiktív nyereség képződik, ez után az ugyan nem valós, de a számvitelben megjelenő nyereség után pedig társasági adót kell fizetni annak a cégnek, amelyik egyáltalán nyereséges volt abban az évben. Reméljük, hogy nem tudatos ez a könyvviteli szempontból egyelőre paradox helyzet. Javaslom, hogy a probléma rendezésére az üzletrészekből leírt részt tőketartalékba kelljen helyezni, vagy valami történjen ezzel, de nyereségként ne jelenjen meg, ami nem az; több sújtás van a szövetkezeteken, ezzel most nem kellene tovább fokoznunk ezek számát.

Nagyon kritikus a 90 napos teljesítési határidő, és ezzel kapcsolatosan minden, ami a csődtörvényből következően a szövetkezetekre vonatkozik. Pontosan az, hogy nem tudom, van-e olyan szövetkezet, legyen az jól működő, tőkeerős, ami egy esetleges tömeges kilépéskor - ami nagyban inspirálja a jelenleg még beltagokat is, hogy megtegyék - 90 napon belül a külső üzletrészkiváltással és a várható nagy tagi kilépés következtében együttesen tudja teljesíteni a rá törvényi úton követelendő megváltást.

(A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.)

A kiválásnak nagyon nagy inspirálója lehet az üzletrészek részjegy formává való alakítása során az, hogy jó néhány olyan tag van, akik igazából gazdálkodási tevékenységet már nem folytatnak, semmilyen üzleti kapcsolatuk nincs a szövetkezettel; ezek nagy része nyugdíjas, a másik része egy nagyon aktív gazdatársadalom, akik már önállósodtak olyan formában, hogy nem tartanak semmilyen módon igényt a szövetkezet szolgáltatásaira, sem gépekben, sem tárolásban, sem a kereskedelmi részében. El tudom képzelni, hogy ez a törvény életbelépésekor arra inspirálja őket, hogy azonnal lépjenek ki, és kvázi, a hiedelmekkel ellentétben ugyan, de teljes körű üzletrészt követeljenek.

Van egy általános probléma; azért mondom, hogy általános, mert a választási körzetemben minden létező szövetkezetnek írtam ezzel kapcsolatosan. Nagyon heterogén itt a kép, hiszen az áfészek - tehát fogyasztási szövetkezetek - véleménye is benne van, az ipari szövetkezetek véleménye is, és döntő többségében a mezőgazdasági szövetkezetek véleménye is. Tudom, eleve azzal fenntartással vagyunk, amikor egy szövetkezet úgymond a róla feltett kérdésre válaszol, hogy részrehajló, azonban úgy érzem, a helyismeret ebben egy kicsit átbillenti ezt a képet, azaz jó néhány év óta tudjuk pontosan, és jómagam is, hogy kik is ezek a szövetkezetek, kikből állnak, milyen tagsággal és milyen vezetéssel rendelkeznek most. Hála istennek, elmondhatom, hogy abban a körzetben, ahol választott képviselő vagyok, a tagság a nagyon aktív és az ő érdekeinek megfelelően működő elnököt, elnökséget választotta meg, és úgy gondolom, hogy nagyrészt kvázi jól működő szövetkezetek, többek között, térségünkre jellemzően, pinceszövetkezetek. Minden mást leválasztottak magukról, amit a '92-es törvény következtében lehetett, és azt kell mondanom, pinceszövetkezetként jól működnek, sőt - bár ez más téma - a bor jövedéki termékké válása óta szinte látványosan megindult a számlaforgalmuk, tehát a kereskedelmi tevékenységük. Azért mondok általános problémákat, mert mindegyik típusú szövetkezetnél - tehát fogyasztási szövetkezeteknél, ipari szövetkezeteknél és mezőgazdasági szövetkezeteknél - visszatérőek voltak ezek az általam jelzett problémák, de ezenkívül több aggály is fölmerült.

Ugyanilyen gond, hogy az üzletrészről szóló törvénytervezet 3. §-a leírja, hogy a közgyűlés hagyja jóvá az üzletrészek részjeggyé történő átalakítását és a kívülállók üzletrészei névértékének megállapítását. Az a kérdés merült föl, hogy mi van akkor, ha ezt a közgyűlés nem hagyja jóvá, tehát ebben az esetben mi is történik, ki a felelős, hogyan tovább. Nem látjuk a rendezését ennek a kérdésnek; mert az rendben van, hogy ő jogosult ennek a kérdésének az eldöntésére, de lehet, hogy azt mondja a tagság, hogy nem.

Teljesen a praktikum oldaláról próbálom ezt megközelíteni; arról ugyancsak tudomásunk van, mindegyik szövetkezeti vezető vagy az a tag, aki erre a kérdésre válaszolt, úgy fogalmazott, hogy úgy készülünk fel, hogy ez a törvény meg fog valósulni, és ebből a szempontból nézzük meg, mi az, ami akkor ránk hárul, és egyszerűen még a jó szándékunk ellenére sem fogjuk tudni egyelőre megvalósítani.

A problémák döntő többsége egy kérdéskörre csoportosul, hogy mi lesz az a vagyon, ami kifizetésre kerül, ennek milyen tárgyiasult vagy pénz formája lesz, magyarul, ki finanszírozza meg ezt az egészet.

(15.30)

Úgy veszem észre, hogy arra igazából a kormányzat nem tudott választ adni egyetlenegy formában sem, hogy esetlegesen felvállalja-e az FVM költségvetése ennek a 40-50 milliárdnak a kifizetését és a megsegítését a külső üzletrész-tulajdonosoknak, vagy netán valamely más keretből, a költségvetés keretein belül próbáljuk ezt rendezni, vagy netán valamilyen adóhoz kötött adóengedmény formájában próbáljuk ezt a kérdéskört rendezni, mint ahogy a beszélgetés során ötletként ez is felmerült. Igazából ez egy nagyon komoly probléma.

Az új szövetkezetekről szóló törvénynél pedig röviden: a tevékenységi kör problémaköre. Tehát, ha jól értelmezzük, a tevékenységi kör nagyon egyértelműen fogalmazza, hogy a szövetkezet gazdasági tevékenységét a tagjai gazdasági tevékenységével összefüggésben, annak eredményessége érdekében, valamint kulturális, oktatási, szociális igények kielégítése céljából végzi. Ez úgy értelmezhető, hogy nem engedi meg a szövetkezetnek termelő tevékenység végzését. Nem tudom, hogy ebbe az értelmezésbe beletartozik-e a termelő tevékenység végzése. Elnézést, ne tessenek haragudni, hogy újra a szőlőhöz és a borhoz kerülök vissza, de egy szövetkezet, amelynek jelenleg pincészete és feldolgozó egysége van, és palackozni fog, mert úgy szeretné utána a piacon értékesíteni a termékét, az árhatások miatt érthetően magasabb színvonalon szeretné eladni a bort, ezért például palackozik is, nem tudom elképzelni, hogy ott úgynevezett termelő tevékenységet, gazdasági tevékenységet ilyen értelemben ne végezzen. Vagy próbáljuk meg definiálni, hogy mit is ért az előterjesztő, a jogalkotó a termelő tevékenység fogalmán.

Ugyanígy nagyon nehezen érthető és értelmezhető, hogy a szövetkezet szolgáltatásai önköltségen végezhetők, nyereségre nem törekszik, az a tagok gazdaságában jelenik meg. Akkor rögtön gondolok a fogyasztási szövetkezetekre, áfészekre, hogy elnézést, de hogyan képzeljük azt, hogy valahogy megkülönböztetjük a tagokat, illetve a vásárlókat egy áfészboltban, hogy ő tag, neki másképp adjuk. Őszintén mondom, ezt egyszerűen nem értem, tehát csak a praktikum oldaláról szeretném felvetni ezt a kérdést, hogy jó, rendben van, ez lesz a törvény, de akkor tényleg hogyan is szeretnénk ezt megvalósítani.

Nos, ami még igazán a részletes problémához tartozik nekem, mint említettem - és most már csak az új szövetkezeti törvényről -, a takarékszövetkezetek kérdésköre. A törvény egyetlenegy szövetkezettípusra - ez pedig a lakásszövetkezet - mondja ki, hogy rájuk ez a törvénytervezet nem vonatkozna. Általános és generális véleményem, hogy ugyanilyen kivételként a takarékszövetkezeteket is nevesíteni kell. A takarékszövetkezetek nagyon érdekes módon léteznek ma a magyar gazdasági életben. Alapításuk tekintetében szövetkezet, működésük tekintetében azonban bank. Sőt, mindinkább bank, egyre inkább bank, és sokkal szigorúbb törvények vonatkoznak a takarékszövetkezetre a jelen pillanatban is a különböző hitelintézeti-pénzügyi törvények és banktörvények következtében, pénzügyi állami szervezetek felügyelete által, mint egyáltalán a szövetkezeti törvény azt definiálná.

Mondom, generális az a kérésünk, hogy a takarékszövetkezetekre ne vonatkozzon ez a törvény. Azonban, ha ez így nem teljesülhet, akkor csak néhány szemelvény kapcsán szeretném felvillantani, hogy a törvény előterjesztője hogyan gondolta megvalósulni azokat a problémákat, amelyekkel itt szembesülünk.

Azt mondja a 9. §-ban, hogy az alapszabályban a tag és a szövetkezet közötti gazdasági együttműködés tárgyát, feltételrendszerét kell nevesíteni, a tag személyes közreműködését, egyéb formáit kell nevesíteni. Mondom, mindig tegyük hozzá, hogy én kizárólag a takarékszövetkezetek oldaláról gondolkodom, tehát az egy bank. Tessenek értelmezni, hogy mit jelent a tag személyes közreműködése egyéb formában egy takarékszövetkezetnél és minden más paragrafusnál!

Ugyanígy nevesíti a 9. § 3j) pontjában, hogy az úgynevezett egyéb törvény által előírt feladatokat hogyan kell ellátni. Csakhogy a takarékszövetkezetekre nemcsak egyéb és ez a törvény vonatkozik, hanem, mint említettem, sokkal szigorúbb egyéb más törvények. Tehát itt úgy definiálja az értelmezésünk szerint, hogy kizárólag ez, és utána semmi más nem szólhat a takarékszövetkezetek kérdéséről, ami persze nem lehet, mert mondom, jelenleg is számtalan, nagyon szigorú pénzintézeti törvény szól a takarékszövetkezetek működésének a feltételeiről.

A 19. § (2) bekezdése számomra megfoghatatlan. A szövetkezet átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezőkkel való elszámolás után a szövetkezet fel nem osztható vagyonát az alapszabályban meghatározott szövetkezeti célra, más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség számára fel kell ajánlani. Megint tessenek elgondolni, hogy mit jelent ez egy takarékszövetkezet esetében! Végiggondolta valaki, hogy egy banki vagyont, amelyre nagyon szigorú prudenciális szabályok és minden egyebek vonatkoznak, egy átalakulásnál vagy megszűnésnél fel kell osztani, kötelező odaadni egy másik szövetkezetnek? Egyszerűen ezért és az ebből a szempontból sorozatos, visszatérő és véleményünk szerint megvalósíthatatlan paragrafusok által a törvénytervezetnek nem szabadna vonatkoznia a takarékszövetkezetekre.

Az egyik következő paragrafusban hasonló: a szövetkezet egy tevékenységével a tagjaival folytatott együttműködést, azaz nem üzletszerű tevékenységet, és a harmadik személy vonatkozásában végzett üzletszerű gazdasági tevékenységet foglalja magában. Kérdem én, hogyan valósítható meg a takarékszövetkezetek esetében a nem üzletszerű tevékenység. A bank arra alapult, amire - tudjuk, hogy mire -, és ebben sajnos fogalmi hiba is látható. Látszik, hogy az előterjesztő nem a takarékszövetkezetek szempontjából fogalmazta meg a törvényi előterjesztést, hiszen a hitelszövetkezetek és szövetkezeti hitelintézetek fogalma több helyen fel van cserélve. Tehát a hitelszövetkezet és a szövetkezeti hitelintézet teljesen két fogalom. A szövetkezeti hitelintézet kapcsán két terület bontódik szét, az egyik a hitelszövetkezetek - ez talán érthető -, a másik viszont a takarékszövetkezetek. Ennek a fogalmi, definícióbeli hibának utána egyenes következménye, hogy a takarékszövetkezetekre egyfolytában megvalósíthatatlan rendelkezések vonatkoznak.

Ugyan a magyarázó és indokló részében van egy apró utalás, hogy a hitelintézeti szövetkezetekre másképpen kell majd megfogalmazni bizonyos kérdéseket, de messze nem látjuk annak a lehetőségét, hogy egyáltalán e törvény életbelépésével lehet-e olyan feloldó szabályozást adni a takarékszövetkezetek részére, amitől azok nem válnak működésképtelenné. A felügyelőbizottságtól kezdve a tagi kiválásig végrehajthatatlan és érthetetlen az, amit ez az új szövetkezeti törvény tartalmaz.

A mezőgazdasági szövetkezetekre érthető, teljesen nyilvánvaló, hogy ott mit kell tenni és mi a célunk. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Pontosan tudom, hogy az Európai Unióban az új típusú szövetkezeteknek mi a feladatuk, ők kapnak támogatást. Nagyon gratulálok az új típusú szövetkezetek támogatásához, ami az FVM egyik leglényegesebb támogatási formája (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ismételten mondom, ez a takarékszövetkezetekre kivihetetlen lenne, és ezért más törvényben való szabályozás alá rendelését fogjuk javasolni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu