MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország hosszú évek óta a világ élvonalában volt - sajnos a lakosságarányos öngyilkosságok számát tekintve. A depressziós betegek szakmai kezelésének igényessége, az antidepressziumok hatékonyságának igen jelentős javulása, az ezekhez való térítésmentes hozzájutás, természetesen szakorvos által felírva, kiemelkedően jó eredményt hozott. 1987-1995 között ez 27 százalékos csökkenésnek felel meg, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredmény; azt gondolom, orvosaink és egészségügyi ellátásunk sikere.

Ezek után érthetetlen a támogatáscsökkentés. 1999-ben kimutathatóan mintegy nyolcvan ember halálát okozta, azaz majdnem minden ötödik napon takarékosság miatt meghalt egy olyan magyar állampolgár, aki még ma is élhetne. A szakma már a támogatás csökkentésekor megjósolta, szakújságokban is megírta, tévéműsor is foglalkozott a lehetséges következményekkel. Úgy tűnik, falra hányt borsó volt. Frajna államtitkár úr szerint nincs növekedés. Ő is ismeri az adatokat, ezért ki kell jelentsem: vagy nem tudja, vagy - finoman fogalmazva - kijelentése nem felel meg a valóságnak; azt gondolom, egy államtitkártól egyik sem elfogadható.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem érzi úgy, hogy a betegek haláláért valaki felelősséggel tartozik? Tragikus, ami történt, gondolom, ebben egyetértünk. Mit kíván ön tenni, mit tehet ön azért, hogy a jövőben szűk látókörű takarékosság ne okozhassa embertársaink halálát?

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu