DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Hozzászólásomban az egészségügyi tárca költségvetési fejezetéhez szeretnék hozzászólni, és néhány gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani.

Mit lehet általánosságban elmondani a tárca költségvetéséről? Azt semmiképpen sem, hogy jó. Az egészségügynek a GDP-n belül elfoglalt helye mindkét évben mérséklődik. Ez számszerűen úgy néz ki, hogy 1999-ben a GDP 4,4 százalékát költöttük az egészségügyre, a 2002-es előirányzat csak 3,9 százaléknak felel meg. Ha megnézzük az egészségügyi előirányzat növekedését a GDP százalékában, akkor azt látjuk, hogy ez 2001-re 11,2 százalékos növekedésnek felel meg, míg 2001 és 2002 között ez csak 3,6 százalékos növekedést jelent. Az MSZP hatalomra kerülése esetén a GDP 6-7 százalékát kívánja az egészségügyre fordítani, mert az EU-országok többségében ez az elfogadott arány.

Mit lehet elmondani a költségvetésről? Azt talán, hogy megfelel az egészségügy iránt tanúsított elvárásoknak? Azt sem. Hiszen ez a költségvetés csak bizonyos területeket preferál, úgy mint mentőellátás, sürgősségi betegellátás, egészségfejlesztési programok, mentálhigiéné, beszél a járványügyi helyzet javulásáról a háttérdokumentumokban és magyarázó szövegekben, ugyanakkor 2002-re felére csökkenti a költségvetés prevenciós és mentálhigiénés célú előirányzatait.

(20.50)

A 2001. év 630 milliója helyett csak 300 milliót szán erre a célra. A Magyar Vöröskereszt 2002-es költségvetési előirányzatát 500 millióról 240 millióra csökkenti.

A miniszter úr bársonyszékében levő három tüske közül egyiket sem húzza ki, gondolok a kórházügyre, az OEP-re és a bérekre. Ezekre nem ad megfelelő választ ezen költségvetési javaslat sem. A bérfedezet esetében 2001-ben még létszámleépítésről beszél a tervezet.

Azt talán el lehet mondani erről a költségvetésről, hogy a korszerű gyógyítás iránt támasztott követelményeket segíti? Azt sem. Az egészségügyben az évtizedek óta elmaradt felújítások és beruházások veszélyeztetik annak alapvető működését. Egyszeri forrásbiztosítással meg kell teremteni a legfontosabb minőségi cserét biztosító gép- és műszerberuházások végrehajtását; az alapradiológiai géppark korszerűsítésére nem ad pénzt 2002-ben a költségvetés. Ez a költségvetés leállította az aneszteziológiai gépparkcserét, egy másik történetben szereplő költségvetésben - gondolok az OEP-költségvetésre - ismét nullaszázalékos dologikiadás-növekedéssel számol a két év költségvetése. Az MSZP a beterjesztett alternatív költségvetési javaslatában erre a célra 30,3 milliárdot szánna.

Aztán talán el lehet mondani erről a költségvetésről, hogy a mai magyar megbetegedési struktúrának megfelelő betegségeket preferálja? Azt sem. Azt tudjuk, hogy második a megbetegedési struktúrában a daganatos megbetegedések, ennek megfelelően a költségvetés csökkenő pénzt ad az onkológiai sugárterápiás gépparkra 2001-ben, ez 250 milliót jelent, 2002-ben már csak 200 milliót. A tervezet csak beszél az onkológiai szűrőprogramok szükségességéről, de nem látni a forrást ezen programok mellett. Ugyanakkor a költségvetés csökkenti a környezet-egészségügyi programokra szánt pénzösszegeket.

De talán benne van ebben a költségvetésben az, hogy megfelel a Fidesz programjának? Azt sem mondhatjuk, mert ha végignézzük a program egészségügyre vonatkozó részét, és egy-egy részt megvizsgálunk belőle, akkor azt láthatjuk, hogy a kormány ugyan létrehozta az Egészségfejlesztő Kutató Intézetet, és megbízta a problémafeltáró, adatgyűjtő, döntés-előkészítő feladatokkal; ebből az valósult meg, hogy 1999-ben 405 millió forintot szánt erre a célra, majd az elvonás után 150 milliót, most pedig nem ad semmit ennek az intézménynek a működtetésére. A kormány olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol- és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része, s amelyet az egészségmegőrzés céljaira fordít. Ez szerepelt a kormányprogramban, ebből nem valósult meg semmi.

A kormány - írja programjában - tisztában van azzal, hogy Európában szinte egyedülálló az előnye, amit a védőnők munkája jelent, a védőnők anyagi helyzetének rendezése és munkakörülményeinek javítása ennek a kormányzati ciklusnak kiemelt feladata. 1999-ben erre a célra 195 milliót szánt a költségvetés, most ebben a költségvetésben nem látni forrásokat.

A kormány a szűrővizsgálati módszereket a nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja, és a szükséges hatásos programokat bevezeti - írja a kormányprogram. Ebben a kormányzati ciklusban eddig egyetlen átfogó prevenciós program sem látott napvilágot, kivéve az ép szívért programot, de az sem kormányzati műhelyekből került ki, s ennek megfelelően nincs pénz a megfinanszírozására.

Közérdek az indokolt, kötelező szűrővizsgálatok rendszerének fenntartása, a családorvos feladatát a gyakorlatban is kiterjeszti a betegség megelőzésére. Ez sem látható a költségvetésben; csak beszélünk róla. Píártevékenység szempontjából kiváló volt a tárca eddigi tevékenysége, a valóság szempontjából korántsem.

Írja tovább a kormányprogram, hogy a kormány az azt megillető felelősséggel fogja kezelni az egyetemi klinikákon folyó gyógyító munka feltételeinek megteremtését és megőrzését. A megőrzés a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2001-ben 1,7 milliárd, 2002-ben 1,4 milliárd forintot fordít a kormány ilyen célokra. Csak gondoljunk bele a meglévő épületek állagába, építészeti, épületgépészeti állapotába!

A kormányprogram írja: a fekvőbeteg-ellátás területén a kezelésben megmutatkozó minőségi és felszereltségi különbségek felszámolására programot dolgoz ki a tárca. Ebből nem valósult meg semmi, ennek megfelelően a kétéves költségvetésben nincsenek források erre a célra.

Írja tovább a kormányprogram: a kormány növeli a kórházak önállóságát, és egy hatékony központi informatikai rendszert fejleszt ki a menedzsment munkájának megerősítése érdekében. Céljának az eredményes és költséghatékony kórházak kialakítását tekinti, a kórházak finanszírozását kiszámítható normatív teljesítményfinanszírozásra szándékszik helyezni. Felgyorsítja a kórházak informatikai fejlesztését. Az ágazati informatikai programokra 1999-ben 50 milliót, 2001-ben 50 milliót, 2002-ben 24 milliót szán a tárca. A kórházak jelentős része jelenleg csődközeli helyzetben van, egy-egy bezzegkórházat kivéve.

A tulajdonosok jelentős része anyagiak hiányában képtelen ellátni feladatait, ezért a kórházak a megteremtett jogszabályi feltételekkel élve működési költségeikből áldoznak a beruházásaikra, felújításaikra. Erre lenne javaslat az MSZP által többször beterjesztett önkormányzati egészségügyi normatíva.

A kormányprogram beszél a megalapozható minőségbiztosítási rendszerek bevezetéséről. Ennek megfelelően most, a tárgyalás alatt lévő költségvetésben egyetlen fillér sincs erre a célra elkülönítve.

A kormány - mint programjában leírta - feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolás fejlesztését. Ennek megfelelően ebben a költségvetésben 2001-ben és 2002-ben ilyen célra nincs forrás.

A kormány tisztességes, etikus és magas színvonalú munkát vár el az orvosoktól, gyógyszerészektől és ápolóktól, melyhez a tisztességes jövedelmet szándékszik biztosítani, rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét, és új bérrendszert vezet be. Erről egy másik költségvetés tárgyalása során még kívánunk szólni. Ez a bérfejlesztési program nem szerepel ebben a költségvetésben. Az MSZP a beterjesztett alternatív költségvetésében 25-30 milliárdot csoportosítana át forrásként ezen célok megvalósítására.

Tovább idézek a kormányprogramból: a rendelkezésre álló humán erőforrás nem megfelelő számú, összetételű és képzettségű. Ezért a kormány felülvizsgálja az orvosegyetemi képzést. Az egészségtudományi egyetemeknél kezdeményezi új graduális képzés bevezetését, a szakirányú képzésben létrehozza a központi gyakornoki rendszert, melyhez költségvetési forrást rendel. Ennek megfelelően a kétéves költségvetésben szintén csökkenő források vannak erre a célra: 414,7 millió, majd 200 millió. Nem elég a jelenleg mutatkozó zűrzavar a rezidensképzésben, az ígéretek ellenére nem terjed tovább, mint két év a rezidensek központi dotációja, ennek a terheit is a kórházakra rakja az állam. A folyamatos továbbképzés költségei is a kórházakat, illetve az egyéneket terhelik a jövőben.

Talán azt elmondhatjuk ezen költségvetési javaslat alapján, hogy látszik a tárca érdekérvényesítő képességének nyoma a növekedésben? Hát nem nagyon. Ellenben az látszik, hogy folytatódik a forráskivonás az egészségügyből, a tárca asszisztálása mellett.

Azt talán fel lehetne lelni az új költségvetésben, hogy az új struktúrát képezi le mind létszám, mind ágyszám és minden más vonatkozásban? Ez sem látszik. Áterőltetett, megalapozatlan jogszabályok, törvények mellett nem volt kellő politikai bátorsága a tárcának a struktúra átalakításához, maradt a korszerűtlen struktúra, ezért a pénzügy nem ad több pénzt. A minimumfeltételek megteremtéséhez sincs elegendő pénz a rendszerben, a legtöbb intézmény így nem tudja megteremteni ezeket a feltételeket.

Összegezve: ez így elfogadhatatlan, ellenzéki oldalról különösen, de ha végignézzük a kormányprogramban lefektetetteket, még úgy sem elfogadható, hiszen már nincs több idő a célok megvalósításához; pénz, mint látható, a költségvetésben biztosan nincs. Akkor még kormánypárti oldalról sem nevezhető elégségesnek, megalapozottnak a tárca eddigi tevékenysége és ezen - most tárgyalás alatt lévő - költségvetés egészségügyi fejezetének megalapozottsága, valósága.

(21.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy a tárca beterjesztett költségvetése - a tb-költségvetéssel együtt - alkalmatlan arra, hogy megoldja, orvosolja az egészségügy válságközeli helyzetét.

Uraim! Az igazság kegyetlen, de megszerethető, s ha valaki szereti, azt szabaddá teszi. Kívánom önöknek, hogy minél hamarabb legyenek szabadok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu