DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ország-gyűlés! Mint arról már többször szó volt itt e Házban - legutoljára három hete, amikor az 1999. évi költségvetés végrehajtását tárgyaltuk -, az Országgyűlésnek, mint törvényalkotónak talán az egyik legnagyobb, ha nem a legfontosabb feladata évenként a költségvetés megállapítása, ez esetben most először és újonnan a költségvetés két évre szóló megállapítása. Végül is arról is szó volt már, hogy a költségvetés meghatározása mindig egy rendkívül fontos politikai döntés, amely kimondja, hogy most majd az elkövetkezendő két évben honnan várhatók bevételek, és hogy ezeknek a bevételeknek a kiadása milyen irányultságú lesz. Ezek a kiadások hosszú évekre, évtizedekre meghatározhatják az adott nemzetgazdasági ágak, a kultúra, az oktatás, a szociális helyzet támogatását, jövőbeni helyzetét, pozitív és negatív irányban egyaránt.

Nem vitás, hogy a két évre szóló költségvetés éppen a hosszabb folyamatoknak kedvez, a jobb tervezhetőséget szolgálja, mindazonáltal nincs tudomásunk arról, hogy az egy éven túli költségvetés Európában bárhol is bevezetésre került volna. (Dr. Veres János: Úgy bizony!) Az igaz, hogy a tervezési szakok hosszabbak, van ötéves tervezési időszak is, de a tervezés nem helyettesítheti magát a költségvetést, hiszen a tervezést lebontják éves költségvetésre. Ez annál is inkább így van, mivel sok ágazati törvény maga is egy évre határozza meg saját finanszírozási lehetőségeit, maga az államháztartási törvény is egy évről szól, de ettől függetlenül értjük mi ennek a politikai elképzelésnek a lényegét, és reméljük, hogy ez pozitívan is fog hatni.

A költségvetési tervezet általános indokolása részletesen felsorolja a költségvetés politikai céljait, ezeket, amit említettem, és annak kereteit is, abból kiindulva, hogy a magyar gazdaság dinamikusan fejlődik, az európai felzárkózás stratégiájának megfelelően, és mivel e stratégia középtávú, a kedvező tendenciák várhatóan 2001-2002-ben is folytatódni fognak. A gazdasági növekedés és a csökkenő infláció hatására - bár ez jelen pillanatban némileg megbicsaklott, mégis remélhető - várható, hogy a gazdálkodás évről évre javul, és lehetőséget ad a politikai program végrehajtásához.

Melyek azok a kedvezményezett területei a politikának, amit az jobb helyzetbe akar hozni, és ami persze csak úgy képzelhető el, ha e területek a költségvetésből nagyobb szelethez jutnak? Ezek a családpolitika, az agrár- és vidékfejlesztés, a tudomány alapú társadalom, oktatás, kultúra, valamint az életszínvonal-emelés, de végül is bármelyik kiemelt célt önállóan vizsgáljuk, mindegyik közös nevezője az állampolgárok jobb életfeltételeinek a biztosítása; és ugyanúgy, ha vizsgálunk bármely politikai célt, szinte mindegyikben szerepe van a helyi önkormányzatoknak, ezért is indokolt erről külön szólni, már csak azért is, mert a helyi önkormányzatok a teljes költségvetésnek jelentős részét ölelik fel.

Mint tudjuk, az önkormányzatok finanszírozása alapvetően a következő forráscsoportokból táplálkozik: saját bevételből, átengedett központi adókból, központi támogatásból, normatív hozzájárulásból, kiemelt címzett és céltámogatásból, valamint különböző kiegészítő támogatásokból. Ebből az önkormányzatok saját bevételeinek tervezett mértéke 2001-ben 27,6 százalékra, 2002-ben 27,4 százalékra növekszik, mégpedig főleg a saját adóbevétel 2,1 százalékos, illetőleg 2,4 százalékos növekedésével, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a fő bevételi forrás 70 százalékot meghaladó mértékben változatlanul a központi támogatás, illetve a megosztott adó.

Mégis először a saját bevételnél maradnék, erről szólnék, mivel a költségvetési tervezet dologi kiadásokat egyáltalán nem biztosít központi fedezetből, sőt kifejezetten utal arra, hogy ezeket a dologi kiadásokat a saját bevétel növekményéből kell fedezni. Bizonyos növekedést kétségtelenül eredményezhet az illetékbevétel, de inkább városokban, mivel az illetéknövekedés főleg az ingatlanárakkal van kapcsolatban, s nyilván jelentősebb ingatlanforgalom csak nagyvárosokban, esetleg üdülőterületeken van. Az intézményi bevételnél is várható bizonyos növekedés, bár nem valószínű, hogy ez nagyban meghaladná az infláció mértékét.

(13.50)

A legnagyobb lehetőség, vagyis a legnagyobb bevételnövekmény egyértelműen a helyi adókból várható, bár ennek is van egy szépséghibája, amit már többször elmondtunk. Nevezetesen, hogy a helyi adók bevétele - szám szerint 2813 önkormányzat vetett ki tavaly helyi adót - 198,4milliárd volt. Ebből a nagy számból iparűzési adót 1892 önkormányzat vetett ki, amelynek viszont a bevétele a teljes helyi adóbevételnek a 86százaléka volt, és ennek 43,6 százaléka a fővárosból, illetve a főváros kerületeiből származott, itt csapódott le. Így bár összességében szám szerint igazán szép nagy összeg lesz ezekből a bevételekből és a növekmény is magasnak tűnik, de az elmondott számok alapján - és valószínűsíthető, hogy ez így lesz 2001-ben, 2002-ben is - a kistelepülések ebből édeskeveset fognak élvezni, a fővárosnak, illetve a nagyvárosoknak lesz ebből valamiféle pluszbevétele. Vagyis az a dologi kiadás, amelyet a költségvetés az önkormányzatok helyi saját forrásaiból vár, a kistelepüléseknél bizony-bizony nem nagyon lesz honnan behozható.

Az önkormányzat legjelentősebb bevételei kétségtelenül a kötöttség nélküli normatív támogatásból származnak, ami 2001-ben nagy összeg, 477,139 millió, 2002-ben pedig 54,1473 millió forint, vagyis 11,4 százalékkal, illetve 2002-ben 13,5 százalékkal lesz magasabb, mint ebben az évben volt. Ezt a fajta támogatást, mint tudjuk, az önkormányzatok feladatokra és létszámra vetítetten kapják, meglehetősen bonyolult számítási mód szerint. Huszonöt jogcím van felsorolva, ezek közül teljesen új a gondozási központ működtetésére fordítható összeg. A gondozási központ intézményét a szociális törvény teremtette meg, és magában foglalja a házi segítségnyújtást, idősek otthonának működtetését és étkeztetését. Szintén teljesen új jogcím a normatív támogatás körében a szociális intézmények módszertani ellátása. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bentlakásos intézmény módszertani feladatainak ellátására, hanem a családsegítő szolgálat ilyen jellegű feladatainak ellátásra is jár a jövőben hozzájárulás. Ez azért jó, mert így ezt az önkormányzatnak nem kell máshonnan megteremteni, hiszen ilyen feladata nyilvánvalóan van.

Az ÁSZ a normatívák egyes jogcímeinek számítási módját hiányosnak jelezte. Így a 3. számú melléklet 14. pontjában szereplő nappali szociális intézményi ellátáshoz való hozzájárulásnál a hajléktalan nappali melegedők létszámának mérését, vagy a 21. b) és c) pontban szereplő korai fejlesztéshez és fejlesztőfelkészítéshez kapcsolódó normatív támogatásnál nem látja igazoltnak a részt vevő gyermekek számát. Mint jelzi a 3. számú füzetében, az igénybevételi létszám sem a statisztikából, sem a tanügyi nyilvántartóból nem megállapítható. Számomra viszont ez így értelmezhetetlen, mert ez lényegében azt jelenti, hogy akkor ezek a nyilvántartások hamisak lennének? Ezt nehezen tudom elképzelni; akkor itt bővebb magyarázatra lenne szükség az ÁSZ részéről.

Az azonban elfogadható megállapítás, hogy a 3. számú melléklet 2. r) pont szerinti számítási mód, amely átlagot számít, messze áll a tényleges igénybevétel valódiságától. De ebben az a veszélyes, hogy nemcsak plusz, hanem mínusz eredményre is vezethet. Az ÁSZ csak plusz eredményre számít, és azt mondja, hogy így indokolatlan igénybevétel történhet. De ha fordítva számolják rosszul, vagyis negatívon azt az átlagot, akkor viszont nem fognak tudni annyit jelenteni, vagyis kevesebb lesz ez a normatív támogatás, és ez bizony-bizony az adott település rovására történhet, az önkormányzat számára működési nehézséget fog okozni. Ugyanis akkor máshonnan kell majd ezt a pénzt előteremteni.

Pozitívumként értékeli az ÁSZ a 3. számú melléklet 10. tételének, a lakáshoz jutás és a lakásfenntartási támogatás módjának egyszerűsítését. Ez valóban pozitív. Az elején azzal kezdtem, hogy rendkívül bonyolult ezeknek a normatíváknak a kiszámítása, nagyon sok mutatót kell figyelembe venni, összegyűjteni. Itt szerencsére - de sajnos ez az egy ilyen példa van - nyolc mutató helyett a jövőben csak négyet vesznek figyelembe.

A nem kötött normatív támogatás növekedésének nyilvánvalóan nem egyetlen, de fő oka az általános kereset- és bérnövekedés, valamint a minimálbérek emelése. Annál is inkább fontos dolog ez, hiszen 510 ezer fő dolgozik az önkormányzatoknál, és az ő béremelésükről van szó. De sajnos ennek is van egy szépséghibája - amiről már többször is szóltunk, hiszen a korábbi években is hasonló volt -, hogy bár van béremelés, jelen esetben jelentős, de ez mindig valamiféleképpen össze van kötve a létszámleépítéssel. Igaz és hangsúlyozza a törvénytervezet, hogy nem kötelező a létszámleépítés. De ugyanakkor, ha mégsem építi le az adott önkormányzat a létszámot, akkor ezeket a béremeléseket mégis nehezen tudja érvényre juttatni.

Egyébként valóban jelentős, összességében a béremelések teljes százalékos emelkedése 2001-ben a 2000-hez képest 17,3 százalék, 2002-ben 15,2, és ez két tételből tevődik össze: egyrészt a 8,75, illetve 2002-ben a 7,75 százalékos keresetnövekedésből, másrészt pedig a minimálbér bevezetéséből.

A minimálbér rádióban, sajtóban, szakmában, mindenütt - itt is elhangzott már - különböző vitákra ad lehetőséget. Sokan hivatkoznak a bérfeszültségre, nevezetesen arra, hogy ha egy kezdő tanárnak, tanítónak a minimálbér miatt 40 ezer forintra felemelődik az eddigi jóval kevesebb fizetése, és a 10-15 éves gyakorlattal rendelkező tanárnak pedig, mondjuk, 46 ezer forint, akkor itt valóban látszólag bérfeszültség jön létre, hiszen 10-15 év gyakorlatát nem lehet 6 ezer forintos különbséggel értékelni. Én azonban azt mondom, hogy itt akkor nem arra lehet következtetni, hogy a minimálbér bevezetése a rossz, hanem egyszerűen majd azon kell gondolkodni, hogy miként lehet még nagyobb keresetnövekedést biztosítani a nagyobb gyakorlattal rendelkező tanár részére, és nem a minimálbért támadni ezért. (Mádai Péter: Nem gondoltad végig!)

A kötött felhasználású normatív támogatásnál kiemelendő, hogy a közcélú foglalkoztatás támogatására a jövőben nagy súlyt helyeznek. Az is hangsúlyozva van elvként, hogy a fő cél munkát adni, és nem támogatni. Semmivel nem támasztható azonban alá, hogy a hivatásos tűzoltók több bírósági perben is megnyert túlóráinak a fedezete abszolút nem tűnik ki a költségvetésből. A normatív támogatásnál, mint ahogy azt az ÁSZ is megemlíti - ezt mi is megtettük, és mindig is meg fogjuk tenni, valahányszor önkormányzatokról lesz szó -, az önkormányzatok finanszírozása a feladatok és a hatáskörök részletes átvilágítása, számbavétele nélkül soha nem lesz kielégítő módon megoldott, illetve megoldható.

Itt beszélni kell még a személyi jövedelemadóról, amely változatlanul 40 százalék, megosztottsága 35 és 5 százalék. Ez nem feltétlenül helyes, egy szempontból. A 40 százalék teljes mértékben elfogadható; az 5 százalék azonban talán azért nem fogadható el vagy tűnik kevésnek, mert nincs benne az az ösztönzés, amely magát az önkormányzatot készteti esetleg olyan tevékenységre, amely magát a személyi jövedelemadó-alapját is növelheti.

A címzett és céltámogatásokról kell szólni. Itt egy nagy változás van. Az egész 1993. évi címzett és céltámogatási rendszer voltaképpen megváltozik. Ez három okra vezethető vissza. Egyrészt az az alapvető ok, hogy '93-ban kialakult az a rendszer, hogy három évenként határozzák meg azokat a beruházási, fejlesztési célokat, feladatokat, amelyekre egyáltalán ezek a támogatások igényelhetők.

(14.00)

Éppen most, 2001-ben telik le a három év, tehát célszerű, hogy ezt teljes mértékben átdolgozzák. Ez meg is történt, mégpedig - és ez a másik ok - az európai uniós jogharmonizáció miatt is be kell vezetni bizonyos változásokat, amelyek például a szennyvízelvezetést preferálják; tehát ez is kifejezetten hangsúlyt kap a költségvetés tervezetében a címzett és céltámogatások meghatározásánál.

A harmadik pedig, amire tulajdonképpen az ÁSZ is felhívta a figyelmet - de a gyakorlatban ez nyilvánvaló volt -, hogy nagyon sok önkormányzat túlzott igénnyel lépett fel. Nem rosszhiszeműen, hanem jóhiszeműen; csak aztán időközben elfogyott a pénzük, és végül is be nem teljesült beruházásokra voltak odaítélve a pénzek, amelyek aztán igazából be sem fejeződtek.

Itt van egy olyan megkötés, hogy 1 milliárdig lehet egyáltalán ezeket az igényeket a jövőben benyújtani. A költségvetési fejezet indoklásából szépen követhető a céltámogatás determinizmusa. Maga az összeg rendkívül impozáns: 62,3 milliárd forint; csak ez a szépséghibája - és ez derül ki ebből a táblázatból -, hogy tulajdonképpen az új beruházásra, vagyis a régire ebből az összegből 58,9 milliárd megy el. Így újra jut 2 milliárd a címzettre és 1,4 milliárd az új céltámogatásra, ami viszont már meglehetősen szerény. Főleg annak figyelembevételével, amire az ÁSZ is rámutat, hogy a különböző pályáztatási rendszerek nincsenek megfelelő módon összehangolva. Ennek következménye az, hogy több tízmilliárd forint marad benne az államkasszában felhasználatlanul, mert hisz elkezdődik egy beruházás vagy egy bizonyos rész megvan a beruházás összegére, de ugyanakkor például a saját erőt párhuzamosan, egy másik pályázatból szeretné az adott önkormányzat beszerezni, de annak a benyújtási határideje elcsúszik, eltér az itteni döntéstől, így végül is a különböző pályázatok nem találkoznak, nem tud az a pénz megfelelően kanalizálódni egyetlenegy cél érdekében. Ez sajnos jelen pillanatban is fennáll.

Az önhikiről szólnék még. Mindig ostoroztuk az önhiki rendszerét, de elismertük, hogy ez szükséges. Azért ostoroztuk, mert mindig ugyanaz a létszám, sőt kicsit növekvő létszám került ebbe a körbe, és mindig feltettük a kérdést, hogyan létezik az, hogy ennyi önkormányzat van hátrányos helyzetben. Most ez csökken, éspedig hatalmas számmal: 35 százalékkal csökken azon önkormányzatok száma, amelyek önhikit igénybe vettek, igaz, rendkívüli szigorítással. De még így, szigorítás mellett is fel lehet fedezni olyan ügyes önkormányzatokat, amelyek úgy terveznek, hogy mégis bekerüljenek ebbe a körbe.

Összességében - és ez elhangzott a vitában is - a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere változatlanul jobbításra szorul, változatlanul szükséges vagy szükség lenne arra, hogy a feladatok és a hatáskörök egyszer igazán vagy hosszú évekre előremutatóan végül is átvilágítást, pontos meghatározást nyerjenek, de ettől függetlenül az önkormányzatok támogatása a tervezet szerint rendkívüli.

Az elmúlt tíz évben ilyen összegekkel nem voltak az önkormányzatok támogatva, és bár az ÁSZ igen komoly kritikának veti alá a költségvetési tervezet önkormányzati részét, mégis megállapítja, hogy az önkormányzatok jogszabály szerinti működése - bár megszorításokkal - biztosítható. És ez a lényeg, ez a cél, éppen ezért mi is támogatjuk a költségvetés önkormányzatokra vonatkozó részét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu