KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az előttünk fekvő, az ország költségvetésének az eljövendő kétévi tervezetét tartalmazó költségvetési törvényjavaslatnak még örülni is lehetne, ha igaz lenne az, hogy ez a költségvetés végre tartalmazza azokat a változásokat, melyet 1991 óta ígérgetnek a mindenkori pénzügyminiszterek. Tételesen arra gondolok, hogy világos, érhető, az ország gazdasági és általános fejlődéséhez adaptált, feltétlenül végrehajtható és ellenőrizhető legyen, olyan, mint más kulturált jogállamokban.

Sajnos, ez a jelenleg tárgyalt tervezetről még távolból sem mondható el. Elsősorban azért, amit előttem már többen említettek, hogy nincsenek meg a feltételei - elsősorban a külső feltételei - a kétéves költségvetés készítésének. A belső feltételek szintén - egyes szakterületeken különösen - nem érettek meg arra, hogy két évre előre tervezni lehessen. Ez igaz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésére is, amivel kicsit részletesebben kívánok foglalkozni.

Annak megvilágításához, hogy mit kifogásol a Magyar Igazság és Élet Pártja a jelenlegi mezőgazdasági költségvetéssel kapcsolatban, vissza kell tekintenünk az 1990 óta történtekre. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság jelenlegi katasztrofális helyzete abból ered, hogy a földhöz juttatott gazdák az elmúlt tíz év alatt egyik kormánytól sem kapták meg azt a tőkeinjekciót, ami a gazdaságuk modernizálásához, európai jellegűvé tételéhez szükséges lett volna. De ennek a tőkeinjekciónak pontosan a fordítottja történt: olyan elvonásokat alkalmaztak a különböző manipulációkkal, melynek összege tíz év alatt meghaladja az 1000 milliárd forintos összeget. Pedig ha a nyugati államokkal összehasonlítjuk a magyar mezőgazdaságot, akkor láthatjuk, hogy ott milyen támogatásokkal tartják fenn a mezőgazdaságot. Összehasonlításként: hálunk 8 ezer forint/hektár a föld alapú támogatás, ott 100 ezer forint/hektár az átlag; terményeikért, termékeikért 100 százalékkal többet fizetnek azonos, durván azonos költségszint mellett. Így a magyar termelő mindössze 25-30 százalékos árbevételhez jut hektáronként a nyugati termelőkhöz viszonyítva.

Ugyanakkor a kárpótlás során csak félig véghez vitt agrárstruktúra-átalakítás valójában szinte érintetlenül hagyta a szövetkezetek élén levő, a szocialista termelés tempóihoz szokott agrárlobbit. Így fordulhatott elő az egyszerre két szektorú gazdálkodási szféra esetében, hogy míg az agrárlobbi vezette szövetkezetek viszonylag jó infrastruktúrával és gépparkkal rendelkeztek, tovább folytatták a hatalmas költséggel, hitelekkel való gazdálkodást, és összes előnyüket a mai napig elvesztve, nagyrészük veszteségessé vált, eladósodott.

Nem segített rajtuk az sem, hogy a szociálliberális kormányzás idején az állami támogatási források nagy részét ők szerezték meg, politikailag kialakított feltételrendszerek alapján. Így az 1995-ös nagy aszály idején aszálykár-támogatást csak a hitellel rendelkezők kaptak, és 1996-97-ben pedig az emlékezetes 50-50 milliárd forintos beruházási támogatás 93 százalékát is a szövetkezetek kapták.

(17.10)

Ennek ellenére ma már az ország termőföldjeinek kevesebb mint 20 százalékán gazdálkodnak, és 50 százalékot meghalad közülük a veszteséges üzem, sőt a 70 százalékot közelíti.

Ha megnézzük a kárpótolt gazdák helyzetét ugyanezen időpontban, megállapítható, hogy az első kormány tett némi kísérletet a termelőeszközök biztosítására, de anyagi, pénzügyi okok és a mostanában az FVM-ben megbújt lobbisták munkájának eredményeképpen ez a támogatás nem volt elegendő ahhoz, hogy kialakuljon a gépekkel és felszerelésekkel ellátott farmergazdaság Magyarországon.

A gazdák általában a szövetkezetekből kivitt ócska gépekkel, üzletelő vigécek által az NDK-ból beszerzett, de már alig használható gépekkel kezdték el a gazdálkodást, és sajnos még ma is ezekkel gazdálkodnak. Helyzetüket még az is rontotta, hogy a szövetkezeti szféra lobbistái még akkor sem adtak segítséget a gépi munkában - pénzért sem - nekik, ha volt vagy lett volna szabad kapacitásuk. A termeléshez szükséges alapanyagok és a gépek ára sokszorosára növekedett rendkívül rövid idő alatt. Szinte elérhetetlenné váltak ezek a gazdák számára, különösen azért, mert a magasabb vertikumokban a felvásárlás és az élelmiszeripar privatizálása során a külföldi és hazai új tulajdonosok eleve diszkriminálták a gazdák termékeit. Az árstruktúra sem volt egységes: volt nagyüzemi felár és egyéb hasonlók. A gazdának meg kellett fizetni a felhajtók ismeretlen nagyságú hasznát is, tehát csak töredékét kapta meg a súlyos válságokkal tarkított agrárpiacon a termékei árának. Szinte a csodával határos - és a történészeknek majd izgalmas csemegét fog jelenteni ennek az elemezése -, hogy mégis túlélték, sőt erősödött a kárpótolt gazdák helyzete.

Politikailag a jelenlegi kormány megalakulásáig két tényező volt jelentős. Az egyik a MOSZ-ba tömörült téeszlobbi, akiknek tagjaiból több mint egy frakciónyi került be a Szocialista Pártba. Ők fennen hangoztatták a kolhoz típusú szövetkezetek szellemi és egyéb felsőbbrendűségét a gazdákkal szemben. Lényegében a fő érvük az volt, hogy a paraszt nem ért a földhöz. Nyilvánvaló, hogy nem is egyértelműen érthetett, hiszen nem volt lehetősége ezzel foglalkozni.

A másik tényező a jelenlegi Kisgazdapárt vezérének dühödt süvöltése a gazdák érdekében, az Országgyűléstől kezdve a legkisebb községig. Még jól emlékszünk a "hatalomra kerülésünk esetén másfél órán belül rendet csinálok" szlengre, de úgy tűnik az előttünk fekvő költségvetési terv alapján, hogy két év sem volt elegendő arra és az eljövendő két év sem lesz elég arra, hogy a magyar mezőgazdaság Európához erősödjön.

Vitathatatlan, hogy 1998 óta a szerény támogatási összegekből több jutott a gazdákhoz. De milyen áron? Míg az Európai Unióban a föld alapú támogatásnak három feltétele van, addig a tavaly kiadott közel 180 oldalas miniszteri rendeletben tizenkét feltételt számoltam össze a teljesség igénye nélkül, és azt hiszem, itt a lényeg. A minisztérium elsősorban az intézményrendszer átalakítására költi a legtöbb pénzt. Ez a jelenlegi helyzetben ahhoz hasonlítható, mintha valaki az égő istállóban a lovakat itatná, mert nagyon melegük van szegényeknek. Számtalan új hivatal, intézmény jött létre az adófizetők pénzén; ma már az érvényes törvények szerint van mezőőr, növényvédelmi felügyelő, duplájára növelt falugazdász-állomány, gyomellenőr és még sorolhatnám így tovább. Ugyanakkor a támogatások összege lényegében, költségvetési méretekben nem emelkedett, és a földtámogatások esetében - amelyik az egyik leglényegesebb támogatás és viszonylag a legkönnyebben elérhető - az elmúlt évben már 30 százalékos csökkentés volt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja semmilyen körülmények között nem tudja elfogadni azt a költségvetési koncepciót, hogy az eljövendő két évben is az intézményrendszer bürokratái fogyasszanak el a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minden költségvetési 3 forintjából 2-t. Nem arról van szó, hogy mi nem látjuk az intézményrendszer fontosságát, de az a véleményünk, hogy először meg kell teremteni azokat a jól működő és rentábilis gazdaságokat, amelyeket az intézményrendszer szabályoz vagy segít.

Csak egy példát szeretnék említeni, amit a törvény vitájában is elmondtam, hogy nem lehet 50 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő bírsággal fenyegetni azt a gazdát, akinek annyi pénze sincs, hogy az ócska traktorához szükséges gázolajat megvegye, hogy szántani tudjon menni vele. Tudom, hogy most a gázolaj-támogatás mint ellenérv villan fel az illetékesek fejében, de tudni kell azt, hogy ezt a gázolaj-támogatást csak hónapokkal később és három-négy szerven való átellenőrzés után kapja meg a gazda, ha még van kedve és ideje utánajárni, és nem fél a hatóságoktól, és ha még van arra is pénze, hogy plusz a normális áron vegye meg a gázolajat. Erre minden oka megvan, mert rendkívül gyakori, hogy a hatóság székében vagy akár a Phare-programot elbíráló székében ülő volt, rettegett téeszelnökének elutasító tekintetével találkozik.

A bírságolás tényén keresztül jutunk el a harmadik olyan okhoz, amiért nem tudjuk ezt a költségvetést elfogadni, mert ezek a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi intézmények nemcsak drágák, hanem falánkok is. Az FVM-költségvetés a közel 158 milliárd forint költségvetési támogatás mellett közel 54 milliárd forint saját bevételt tervez. Nemcsak az a gondunk, hogy e bevétel teljesülése esetén a tervezett 67 milliárd forint agrártermelési költségcsökkentő támogatásból mennyi kerül vissza az államhoz különböző címeken, hanem az is, hogy ezeknek a bevételeknek nagy része nem fog befolyni. Emlékeztetnék a tavalyi 10 milliárd forint piacrajutási támogatás megtérülése címén tervezett bevételekre. Ez a tétel ezért már hiányzik az idei költségvetésből. A tavalyinál 35 milliárddal nagyobb összegről nem lehetett pontosan tudni, hogy mennyi a tartozás az előző évben ígérvénnyel nyújtott támogatásokra. Az is kérdés a magasabb összeg ellenére, hogy a magasabb energiaárak, ezen belül az extra rémes méretekben megemelt árú gázolaj különbségét fedezi-e.

Abban csak reménykedhetünk, hogy Torgyán miniszter úr szerint hazudós a holland társminiszter, így Torgyán miniszter úr azon állítása, mely szerint nálunk nincsenek sertéstenyésztők, csak földtúró buta parasztok, Torgyán miniszter úr szájából nem hangzott el. Így nem szembesülünk olyan helyzettel, hogy az állami támogatást mégiscsak a nem létező, de váratlanul itt termő holland vagy a világjárása során félreértett kijelentései folytán egyéb nemzet gazdái fogják megkapni. Reméljük, csak annyira lesz igaz, mint az az egykori ígérete, miszerint a csepeli HÉV vonalán még sincs hongkongiak, kínaiak lakta Torgyánváros-megállóhely - 1991-es lelkendezése ellenére sem.

Nem tudjuk elfogadni az FVM utazási keretének közel 150 millió forintos emelését, mert szerintünk a miniszter csak akkor utazgasson, ha feltétlenül szükséges, ha megfelelően előkészített és megfelelő súlyú végső döntés elfogadása miatt van szükség a miniszteri jelenlétre.

(17.20)

Nem tudunk az ország mezőgazdaságát lejárató, szakmai felkészültség nélküli, nemzetközi miniszteri hadovázásban az adófizetők pénzén cinkosok lenni. Abban csak reménykedünk, hogy a miniszter úr legalább négyszemközt a borotválkozótükrével tisztázta magában, hogy nem mezőgazdasági szakember, hanem egy praxisát elhagyott ügyvéd, régebbi kifejezéssel élve egy exfiskális, aki legalább, ha egyedül van, beismeri a mezőgazdasági szaktudásának hiányát.

Sorolhatnám tovább a kifogásainkat, például azt is, hogy a támogatás miért csökkent 2002-ben, hogyan lesz tartható a költségvetés egy újabb aszály után - különösen az előre legyártott 2002-es -, de nem teszem. A Magyar Igazság és Élet Pártja csak olyan költségvetést tudna elfogadni, amely legalább részben biztosítaná a miniszter oly sok ígéretének betartását, de erről szó sincs, és úgy néz ki, hogy szó sem lehet. Ez a mezőgazdasági költségvetés még az összeg nyújtotta lehetőségen belül is rossz, az előbb felsorolt stratégiai hibák és veszélyek miatt a gazdák újabb csalódásához és becsapásához vezet, ezért nem érdemes több szót vesztegetni rá; a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogja elfogadni, és ezt ajánlja a kormánypártoknak is.

A másik terület, amiről röviden szólni szeretnék, a Honvédelmi Minisztérium, a magyar honvédelem költségvetése. Szeretném leszögezni, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja nem forgat köpönyeget, mi eleve a NATO-tagság ellen foglaltunk állást. Már látszik, hogy igazunk volt. Az ország honvédelme nem lesz egy trianoni, 33 ezer katonából álló hadsereggel biztosítható, tehát eleve kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk az esetleges külső támadások esetén; bár a szerb események következtében látszólag ez a veszély pillanatnyilag csökkent, de a térségben a veszély még fennáll, és még hosszú ideig fenn is fog állni.

A megemelt honvédségi költségvetés huszonhárommal kevesebb helyőrséggel - melyeket megszüntetnek - számol, a sorozott állomány létszáma nem fogja elérni a 12 ezret, ezek a katonák is csak hat hónapot fognak szolgálni. Ennek ellenére a NATO-kötelezettségek miatt - a GDP 1,61 százaléka 2001-ben - 236 milliárd költségvetési kiadást tartalmaz a javaslat. Ez az összeg csak akkor lenne elfogadható a Magyar Igazság és Élet Pártjának, ha a Magyar Honvédség - az általunk javasolt úton haladva - az ország valós védelmére alkalmas hadsereg megszervezésére fordítaná. Sajnos, erről szó sincs, a Magyar Igazság és Élet Pártja így eleve elzárkózik ennek a költségvetésnek a megszavazásától is. Mivel döntésünknek elvi alapja van, így nem tartjuk túlságosan fontosnak a részletek vizsgálatát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu