KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két dologról azért mindenképpen kell beszélni: mibe került az a lépés, amit ön most itt rendkívül pozitívan próbált lefesteni, és mit jelentett tulajdonképpen a kiterjesztés.

Azt már nem mondja el az államtitkár úr - ezt mindig elhallgatja, amikor ilyen kérdésről beszél -, hogy bizony 1998 végén az alkalmazotti adójóváírás, ami szintén a családok támogatását jelenti, nem lehet azt mondani, hogy nem, ennek a 156 milliárd forintjából összesen csak 70 milliárd forintot adtak vissza, és ha még hozzávesszük azt az összeget, amivel a gyermekkedvezményt kiterjesztették, akkor is lényegesen megrövidítették a családokat. Az államtitkár úr nagyon jól tudja, hogy ezeket együttesen kell szemlélni.

Hogy mit jelentett a kiterjesztés, ezt már többször számszakilag is behoztam ide a Ház elé, és elmondtam, hogy önöknek, államtitkár úr, nyilvánvalóan demográfiai okok miatt, 1999-ben kevesebb gyermek után kellett megfizetni a családtámogatást gyermekkedvezmény formájában, azt követően, hogy kiterjesztették az alanyi jogot - a korábbi rászorultsági elvet feloldották, alanyi jogon oldják meg a támogatást vagy oldjuk meg a támogatást a gyermekek után -, mint amikor rászorultsági elven volt. Azt mondom tehát, hogy a kormányzatnak '99-ben kisebb terhet jelentett az alanyi jog, mint az előző kormányzatnak a rászorultsági elv alkalmazása, mert '99 előtt lényegesen több gyermeknek és lényegesen több családnak kellett fizetni rászorultsági elven - nem alanyi jogon - támogatást.

Államtitkár Úr! A mérleg másik oldalát is figyelembe kell tehát venni: önök jelentős összeget elvettek az emberek zsebéből, utána ennek egy részét visszaadták, és most ezt reklámozzák; azt pedig, amit elvettek, elhallgatják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu