KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném mondani, hogy most nem a Horn-kormány első évének a társadalombiztosítási költségvetését vitatjuk, hanem az Orbán-Torgyán-kormány utolsó két évének a társadalombiztosítási költségvetését. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.)

Ez a vita rávilágított arra - különösen Vojnik Mária képviselőtársam mutatta be nagyon világosan -, hogy a társadalombiztosítás költségvetése milyen feszültségekkel terhes, milyen nehéz helyzet teremtődött, különösen az egészségügyi ágazat számára. Akkor, amikor keressük a választ erre a helyzetre, azt gondolom, egy kicsit vissza kell menni a múltba, mert a múltban találjuk meg a magyarázatot az Orbán-Torgyán-kormánynak az eddigi két és féléves történetében - mármint hogy nem sikerült ezen a helyzeten változtatni.

1998-ban azzal indult a történet, hogy az önkormányzatokat menesztették, az irányítási rendszert pedig felszabdalták, aminek a következményeire Csáky képviselő úr rávilágított, magyarul: nem lehet tudni, hogy a kormányon belül ki miért felelős. Számos irányítási feszültség van a mi megítélésünk szerint a rendszerben. Ezt követően elindult a politikai titkárság apparátusának a kiépítése - az ÁSZ-jelentésre szeretnék utalni, hogy milyen kondíciókkal -, az OEP központi apparátusának a fideszesítése - az ÁSZ-jelentésre szeretnék utalni, hogy milyen kondíciókkal -, és elindult Selmeczi Gabriella politikai államtitkár asszony által az egészségbiztosítási reform kidolgozása. Ezzel párhuzamosan megvalósult a már megvalósult nyugdíjreform visszaállítása, ekkor még - emlékezzünk rá -, a Miniszterelnöki Hivatal a felügyelő.

1998 végén a járulékbeszedés átkerül az APEH-hez, majd 1999-ben az adósságelengedés kerül terítékre itt, a Házban. Akkor azt mondják, hogy jelentős bevételi többlet várható. Most már látjuk a zárszámadásból, hogy ez nem jött össze. Eközben egyre erősödik a harc - ezt lehet látni - az egészségügyi miniszter, az Egészségügyi Minisztérium, a MEH és a politikai államtitkárok között.

1999 tavaszán megalakult a szenátus, és ez a szenátor-államtitkár asszonynak azt jelentette, amit jelentett, nem lett tovább az egészségbiztosítási reform gondozója. Ezt a reformot egyébként a kormány utána el is felejtette. Elindult egy új reformkoncepció, most már a centruma ennek a reformkoncepció-gyártásnak az Egészségügyi Minisztériumban volt. Új irányítási-felügyeleti rendszert dolgoztak ki, és átalakították a nyugdíjakat. 1999-et az jellemezte, hogy egy feszítő költségvetés volt, egy bizonytalan szabályozás, a reformvita teljes mértékben szétfolyt, nem lehetett tudni, hogy ki felelős a reformért - mondom, a centrum inkább az Egészségügyi Minisztériumban volt. Sajnos, a költségvetési törvény benyújtását, módosítását halogatta a kormányzat, tavasszal már jeleztük gyógyszerfronton, a gyógyító-megelőző ellátások területén is, hogy feszültség van, amit a kormányzat nem akart tudomásul venni a feszültségek ellenére. Közben azt is látni kell, hogy a változtatásra nem volt programja.

Így fordult a helyzet meglehetősen kedvezőtlen pozícióba 2000-re. Egyetlenegy esemény volt 1999 végén, a háziorvosi praxis, ami, ki lehet mondani, gyakorlatilag mára megbukott. Miniszter úr egy szót nem szólt ma az expozéjában erről a kérdésről. Azt gondolom, hogy a bukás ténye teljesen világos és fényes.

2000 hogyan telt el? A feszültség a működésben - Vojnik Mária képviselőtársam szólt róla. A költségvetés módosítása elkerülhetetlenné vált, a zárszámadásba behozta a nagy léptékű törvénymódosítást a kormányzat. Látszik, hogy az irányítási rendszer működésképtelen, továbbra sem lehet tudni, hogy hol a súlypontja az egészségügy irányításának. Majd, amikor az EDDSZ, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tüntetést szervezett az áldatlan állapot ellen, akkor hirtelen eszébe jutott a miniszternek, hogy beígér százezer forintot az egészségügyi ágazat dolgozóinak, és ezzel talán elejét veszi az elégedetlenségnek. Azt gondolom, hogy maga a kormány is egyértelművé tette a miniszter számára, hogy botrányos volt ennek a százezer forintnak a teljesülése.

És akkor ma ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hangsúly továbbra is azon van, hogy az ágazat valamilyen módon maradjon talpon. Érzékelni kell azonban, hogy az ésszerű átalakítás hiánya sok helyen veszélyezteti még a talpon maradást is, ahogy erre szocialista képviselőtársaim utaltak. Más megközelítésben ugyanez: a működőképesség fenntartása csak jelentős többletforrással lenne biztosítható, és ez a többletforrás sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem áll rendelkezésre.

A tb-költségvetés milyen mozgásteret biztosít? Egyrészt a hosszú távon indokolt változtatásokat egyáltalán nem támasztja alá. Ezek persze meg sem fogalmazódtak, de ha netalántán egy miniszterváltás után megfogalmazódnának, akkor jól látható, hogy ennek nincs pénzügyi fedezete. Nincs is tervezve, még csak tartalék szinten sem. Ha úgy gondolkodna a kormány, hogy a jelenlegi szakmai vezetés már nem képes a változtatásra, akkor legalább teremtsük meg tartalékként, amire egyébként a központi költségvetésben megvan a példa: céltartalékot képzett a kormány a központi költségvetésben. Ezt a társadalombiztosítási költségvetésben elmulasztotta. Kicsi a mozgástér a napi működéshez is.

A bevételi oldalról már szintén szóltak, főleg Kökény Mihály képviselőtársam utalt arra, hogy bizony teljesen megalapozatlan a költségvetés. 3 százalékos járulékcsökkentéssel lett kiszámolva az egészségügyi ágazatnak a kiadási szerkezete, inog a bevételi és a kiadási oldal, a kormány a korrekciót nem hajtotta végre a mai napig. Azt mondja a kormányzat a költségvetési törvényjavaslatban, hogy a hiány 10 milliárd forint, de, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, hogy ez a 10 milliárd forint elfedi - és a kormány el akarja fedni - a valós problémákat. Mert ha megnézzük, hogy mi változik 2000-ről 2001-re, akkor azt lehet mondani: semmi. Most már azok az eszközrendszerek, amelyeket korábban manipulációs eszközként alkalmazott a kormányzat - a vagyonértékesítés -, azok már nincsenek. A hitelpozícióval ugyanúgy számolni kell, tehát, hogy bejár az egyszámlára a tb-költségvetés.

Tehát azt gondolom, hogy mindezeket összevetve az lenne a leghelyesebb, ha nem tudja a kormány, hogy mit csinál, legalább pénzzel váltsa ki a tétlenségét. Éppen ezért az a többlet, amit most a központi költségvetésből biztosít, azt gondolom, nem elégséges. Még egyszer mondom, Vojnik Mária képviselőtársam világosan rámutatott erre a kérdésre.

A nyugdíjról nem akarok szólni, hiszen a kétperces vitában világossá tettük. Még egyszer elmondom, hogy most azt követeljük és kérjük a kormánytól, hogy azt, amit a miniszter úr az expozéban elmondott, tartsák be, a törvényeket tartsák tiszteletben, és azt a többletet pedig adják meg a nyugdíjemelés során.

Az egészségügyi alapban - ahogy arra már utaltam - nagyon kritikus a helyzet. Bázis alapon történt a tervezés, és a bázisba számos elem nem tartozik bele. A jogszabályokban időközben megfogalmazott költségvetési kihatású következményeket nem veszi figyelembe. Nem lehet látni, hogy a már beléptetett új kapacitásoknak a finanszírozása hogyan oldódhat meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is ki kell mondani, hogy ezzel a finanszírozási rendszerrel tovább nagyon nehéz együtt élni. Nem a teljesítményelvű finanszírozás ellen szólok, hanem látni kell, hogy ahogy ez Magyarországon megvalósul, egyszerűen tarthatatlan. Meggyőződésem, hogy más forráselosztási módot is meg kell vizsgálni, de változtatni - nem úgy, mint 1993-ban, hogy ész nélkül bevezették - csak akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szabad, ha a hatásokat is ismerjük. Forrástöbbletre, többletpénzekre van szükség.

Forrás: parlament.hu