DR. KARL IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! Igyekszem a mondanivalómat úgy összefoglalni, hogy a frakciónknak legyen még egy rövid reagálási ideje a végén. Ezt azért is tudom könnyen megtenni, mert úgy ítélem meg, hogy a miniszterelnök úrnak egyébként szerintem egy nagyon magas színvonalú, jó összefoglaló beszéde a mai napon végeredményben ezt a vitát, ha úgy tetszik, akár zárszószerűen le is zárta; éppen ezért az a feladatunk marad itt, ebben a szituációban, hogy megpróbáljuk ezt a folyamatot úgy jellemezni, hogy kiderüljön, hogy ennek a hátsó szándéka micsoda. Azt gondolom, hogy ebben a vitában minimum három olyan témakör van, amelyet mindenképpen támadni kellene és támadni is lehet.

Az egyik az, ami itt a miniszterelnöki beszédben elhangzott, hogy létezik egy olyan terv, amelyhez a költségvetés hozzáigazodik; ezt több alkalommal hallottuk a fideszes képviselőktől is. Nevezetesen arról van szó, hogy a Széchenyi-tervet próbálja mindig meghivatkozni mindenki. Úgy gondolom, valóban szükség van Magyarországon egy olyan tervre, amelynek az a lényege, hogy a magyarországi modernizációs folyamatokat, az európai integrációs felkészülés feladatait összekapcsolja a költségvetés kiadásaival. Ezt igazából akkor lehetne érdemben megítélni, ha az ember részletesen kielemezné a költségvetés egyes fejezeteihez tartozó költségeket. Azt hiszem, akkor itt egy egészen más szituáció alakulna ki, hiszen szemmel látható módon ebben a költségvetésben, még akkor is, ha egy nagyon részletes bemutatása van az ilyen jellegű kiadásoknak, olyan alacsony összegek szerepelnek, hogy senki nem gondolhatja komolyan azt, hogy érdemben változtatni tud azon a szituáción, amiben Magyarország ma van.

Többek között csak megemlítem azt, hogy a Phare-költségekre 2001-re 57 milliárd forint, 2002-ben 40 milliárd forint van tervezve. Az ISPA-segélyek támogatására - aminek a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra-fejlesztés a feladata - 2001-re körülbelül 22 milliárd forint, és ugyanennyi 2002-re is, ami úgy oszlik meg, hogy a környezetvédelemre az első évben 4, a második évben 2,5 milliárd forint van. Aki egy kicsit foglalkozott Magyarország megítélésével, az tudja nagyon jól, hogy a környezetvédelem az egyik olyan terület, amelyet a legsúlyosabban minősítenek, és nyilvánvalóan nem gondolhatja azt senki, hogy ebből a pénzből egy ilyen típusú fejlesztésre lehetőség van. Természetesen a fizikai infrastruktúrát sem lehet 20 milliárd forintból fejleszteni, különösen akkor nem, amikor Magyarország úthálózatáról, vasúthálózatáról és vízi közlekedéséről is szó van. Ez a program egyébként nem is tartalmazza ezeket a részeket, kizárólag a közlekedésfejlesztésnek a vasúti közlekedésre vonatkozó részét.

A SAPARD-programot meg kell említenem abban a vonatkozásban, hogy ebben a költségvetésben nem is szerepel ennek a kibontása. Ez a vidékfejlesztésre, a kistérségek fejlesztésére és a mezőgazdaságra vonatkozna; többek között itt is vannak még teendők ennél a két tárcánál.

Mindenképpen kell egypár szót arról beszélni, amit hangsúlyosan említett a miniszterelnök úr is, és nagyon sokan szóba hozták már, hogy egy stabil, kiszámítható gazdasági környezetet kíván a kormány ezzel a kétéves tervezéssel megvalósítani. Ahhoz, hogy stabilitásról lehessen beszélni, egyrészről az kell, hogy a tervezés és a valóságos folyamatok egybeessenek. Itt erről szó sincsen, ezt mindnyájan kifogásoltuk MSZP-s oldalról, tehát azok a tervszámok, amiket itt a szakmai anyagokban beállított a Fidesz-kormány, a valóságos folyamatoktól lényegesen eltérnek.

Másrészről a direkt beavatkozások - például ez a legutolsó dolog is, amiről a mai nap folyamán volt már szó, a gázár ilyen módon történő megemelése - pedig a gazdaságba egy rendkívül nagy instabilitást hoznak, egy ilyen szituációban a gazdálkodó szervezetek soha nem tudhatják azt előre, hogy melyik nap milyen döntés születik. Az erre a legkiválóbb példa, ami most történt. Egyébként azok az indoklások, amik ezzel kapcsolatosan elhangzottak, nem is helyesek, ez az inflációt lényegesen meg fogja emelni, minimum 1-1,5 százalékos hatása lesz, a villamosenergia-termelés miatt a lakossági terheket is megnöveli, tehát ezt megítélésünk szerint ebből a szempontból is teljesen másképp kellett volna megcsinálni.

Mégis föl kell tenni azt a kérdést, hogy miért csinálja ezt a Fidesz. Úgy gondolom, nem szakmai okai vannak ennek, hiszen szakmailag nyilvánvalóan kell, hogy lássák azt, hogy a reálgazdaság folyamatai, a pénzügyi folyamatok hogyan alakulhatnak egy ilyen európai környezetben. Ha ez így van, akkor csak politikai oka lehet. Egyrészről nem akarnak a parlamentben vitákat most már, ezzel a mostani kurzussal, hogy így mondjam, le akarják zárni a gazdaságpolitikáról folytatott vitákat. Ez igaz arra is, hogy az ellenzéktől sem kívánnak hallani véleményeket, de a saját koalíciós partnereiktől sem, hiszen ha nincsenek ilyen viták, akkor nem kell alkudozni sem.

Másrészről arról is szó van, hogy direkt politikai célok szolgálatára szeretnének ebbe a költségvetésbe olyan tartalékokat beépíteni, amelyek két ok miatt keletkezhetnek: az egyik ok az, hogy van egy hibás 2000. évi tervezés, ami körülbelül a GDP-ben 1-1,5 százalékos tartalékot biztosít, a másik pedig az infláció, ami szintén ennyit. Ez azt jelenti, hogy van 400-500 milliárd forint, amit zsebpénz módra lehet felhasználni; a napi események is mutatják, hogy például a kisgazda tárcáknál ez hogyan történik. Azt hiszem, hogy ezt mások is látni fogják, nemcsak mi, és az ítélet ez alapján fog születni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu