DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A harmadik tétel, amiről szólni kívántam, tulajdonképpen az infláció, az infláció várható alakulása és ennek a szerepe a kétéves költségvetésben. Én erről már annak idején a vezérszónoklatban részletesen szóltam, de ez újra és újra előkerül itt a tisztelt Ház előtt, és nem teljesen alaptalanul, hiszen ez kétségtelenül az egyik sarokkérdés, egyik nagyon fontos pontja a kétéves költségvetésnek: megvalósulhat vagy kevésbé valósulhat meg. Az infláció kérdésében, mint mindig, különböző jóslatok jelennek meg és különböző intelmek. De ezekre az intelmekre - és én most ezekről szeretnék szólni - tegnap a miniszterelnök úr, úgy gondolom, nemcsak meggyőzően, de igen határozottan adott választ.

Nekem, mint némileg mezei képviselőnek, talán ezen még egy kicsit túl is lehet menni. Nekem szilárd meggyőződésem, hogy időnként nem ártana, ha azok, akik felénk olyan nagy hévvel terjesztik elő az inflációs intelmeket, a saját berkeikben is ugyanezt megtennék. Nem ártana, ha ezeket a jóslatokat nem mindig oda kifelé, kívülre, ahova sokkal könnyebb elmondani... - hanem tennék ezt a saját gazdaság irányába is, ahol bizony - persze más, én tudom, 2 százalékról vagy 1 százalékról emelkedni kettőre vagy kettőről háromra, de ott, ahol a kamatok is ehhez igazodnak, ott, ahol tulajdonképpen az életnívó is ehhez igazodik, az ugyanolyan érzékenyen érinti az ott élőket, mint ahogy nyilván minket is.

De én nem szeretnék a mások ügyeibe beavatkozni, ellentétben azzal, amit napról napra és igen gyakran tapasztalunk és érzékelünk. Szilárd meggyőződésem, hogy körülbelül annyira fog beválni ez az intelem és ez a jóslat, mint ahogy tavaly bevált. De, tisztelt képviselőtársaim, ha elég sokáig jönnek az intelmek, és elég sokszor, eléggé nagy számban hangzanak el, akkor előbb vagy utóbb beválnak. De ezt mi türelemmel nem akarjuk kivárni, szeretnénk magunk leszorítani az inflációt, és erre minden esélyünk megvan.

Forrás: parlament.hu