PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hadd kezdjem először azzal, hogy elmondjam kormánypárti képviselőtársaimnak, ne bántsák már azt a szegény Bokros Lajost. Ha nincs Bokros Lajos meg a csomagja, akkor most önök nem országgyűlési képviselők - lehet, hogy most ott is mi ülnénk. (Derültség.)

Komló város polgármestereként egyébként az önkormányzatok költségvetésének egy érdekes témájával szeretnék foglalkozni. Az önkormányzatok költségvetési pozícióik alapján három csoportba sorolhatók. Az első csoport jelentős saját bevételekkel rendelkezik, elsődlegesen helyi adókból, így a működés optimális finanszírozásán túl fejlesztési forrásaik is bőségesek. A kiírt cél- és címzett támogatási pályázatokon az önrész magas százalékú biztosításával eredményesen szerepelnek, hosszú távú fejlődésük így megalapozott.

A második csoportba tartozó települések fejlesztési forrásai korlátozottak. A működést optimálisan megközelítő szintű finanszírozás köti le a saját bevételek döntő részét.

A harmadik csoportba tartozó önkormányzatok saját bevételei nem elégségesek még a működés minimális feltételeinek biztosításához sem. Fejlesztési forrásaik rendkívül szűkösek, az egyszerű pótlást sem biztosítják; ebben a körben alakulnak ki a leromlott intézményhálózatok és közművek. Itt találhatók az úgynevezett önhikis - önhibájukon kívül hátrányos helyzetű - települések. A költségvetési törvény 6. számú melléklete szabályozza a 2001-2002. évre vonatkozóan az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, működésiforrás-hiányos helyi önkormányzatok támogatását, illetve az elnyeréshez szükséges pályázat feltételeit, eljárási rendjét. A korábbi évek gyakorlatához képest jelentős változást a pályázat feltételeiben nem tartalmaz.

A harmadik csoportban tartozó önkormányzatok összetételét megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a szereplők jelentős része évről évre változatlan. Ugyancsak nyomon követhető tendencia ennek a leszakadó körnek az évről évre történő bővülése.

(13.10)

E települések döntően a hátrányos helyzetű térségekben helyezkednek el, hosszú évek óta a kormányzat látókörén kívül vannak. Az önkormányzatoknak e csoportja nyújthatja be a pályázatát a költségvetési törvény 6. számú melléklete alapján működésiforrás-hiányának támogatására, pótlására. Ez a pályázat azonban csak tüneti kezelést jelent, a pályázat sikerességének esetlegessége az önkormányzatok pénzügyi bizonytalanságát eredményezi.

További fontos szempont e kérdés vizsgálatánál, hogy az ebbe a körbe tartozó önkormányzatok előre ismertek. Ez is indokolná, hogy a működési bizonytalanságokat megelőzendő, normatív támogatásként folyósítsák a forráshiányt kompenzáló összegeket. Ezt a szabályozási igényt támasztja alá a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről készült állami számvevőszéki jelentés is, amely szó szerint a következőket állapítja meg: "Szükséges lenne az önkormányzati finanszírozási rendszer újbóli áttekintése és a forráshiány okainak részletes elemzése mellett az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatásának a normatív támogatási rendszerbe történő beépítése, illetve kiegyenlítő mechanizmusok működtetése."

A fentiek alapján az ÁSZ által is támogatott lépést indokolja, hogy a pályázat benyújtásával kapcsolatban nagyon sok munka hárul az önkormányzatokra, a tákiszokra, illetve a Pénzügyminisztériumra, a Belügyminisztériumra, valamint a könyvvizsgálókra. Ez annál is inkább igaz, mivel a 3200 önkormányzat közül évről évre 1200-1300 önkormányzat nyújtja be a pályázatát, az önkormányzatok 40 százaléka. Számos olyan település van, amely még arra is képtelen, hogy itt pályázzon, annyira elszegényedett, nem rendelkezik a feltételekkel. A pályázat rendkívül bonyolult, átláthatatlan. A kisebb önkormányzatok gyakran külső szakértőket kénytelenek alkalmazni megfelelő szakembergárda hiányában.

A pályázati rendszer konzerválja a költségvetések bizonytalanságát, hiszen az elnyert pályázati összegek pontosan nem kalkulálhatók, a folyósítás időpontjából adódóan az év első kétharmadának gazdálkodása kiszámíthatatlan. Mi 90 millió forintot nyertünk, ennek a nettó folyósítása augusztusban kezdődött el. Fenyegetettséget jelent, hogy gerjeszti az önkormányzati vagyonfelélést, ugyanis a fejlesztési bevételek és kiadások mindenkori egyensúlyát igényli, függetlenül a gazdasági racionalitástól.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hogyan kerülhet a hátrányos helyzetű, forráshiányos települések sorába egy valamikor virágzó, gazdag, 30 ezer lakosú város? Úgy, hogy volt olyan időszak, amikor a mecseki szénbányáknál és annak üzemeinél 9 ezer ember dolgozott, akik komlóiak voltak; ma egyébként 24-en vannak, akik a bányabezárás után a rekultivációt, az őrzést végzik. Ez a bánya nemcsak termelt - óvodát, mozit, művelődési házat, könyvtárat, lakást épített, amit most az önkormányzatnak kell működtetni. A bánya bezárt, a munkanélküliség megemelkedett, a vállalkozások most kezdenek megerősödni. Ebben az évben talán elérjük, hogy Komlón soha nem látott mértékű, 255 millió forintos lesz a helyiadó-bevételünk. Van tíz óvodánk, bölcsődénk, hét általános iskolánk, három középiskolánk, kórházunk, színházunk, múzeumunk, könyvtárunk, összesen negyven intézményünk, amelynek finanszírozása elviszi a 3,3 milliárdos költségvetésünk 83 százalékát, pedig a gyermeklétszám jelentős csökkenése nyomán egy iskolát és egy óvodát bezártunk. Hadd mondjam, én egyetértettem Pokorni miniszter úrral, amikor azt mondta, hogy erre szükség van. Nem értettek egyet a helyi Fidesz-vezetők, amikor ezt nekünk konkrétan meg kellett tenni. Úgy ítélem meg, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy életben maradjunk.

Miért panaszkodom? Több oka van. Egy konkrét dolgot hadd mondjak el. Beadtunk egy címzett támogatást egy uszoda építésére. Egyébként szerkezetkészen megvan az uszodánk, tíz éve még a tehóból építettük meg. Egyik reggel, a kormányülés után hallottam a miniszterelnök úr szokásos szerda reggeli nyilatkozatát, amikor elmondta, hogy nem kaphatnak azok az önkormányzatok - és itt nem éreztem azt, hogy most ellenzéki képviselő vagyok -, akik egyik oldalról forráshiány miatt fordulnak a Pénzügyminisztériumhoz, a másik oldalról pedig fejleszteni akarnak, meg akarnak építeni egy uszodát. Azért nem tudom elfogadni, tisztelt miniszter úr, mert pont benne van a pályázatban, hogy önhibánkon kívül kerültünk hátrányos helyzetbe, és most ezért vagyunk megkülönböztetve egy címzett támogatásnál. Ha ez beépülne a költségvetés támogatásába, a normatív támogatásba, akkor legközelebb talán mi is ugyanazzal az eséllyel léphetnénk fel egy címzett támogatásnál.

A jelenlegi rendszer megváltoztatását indokolná az is, hogy ez a törvényjavaslat két évre konzerválja ezt a rendszert, amellyel évek óta minden érdekelt elégedetlen. Az elégedetlenség igazi oka az, hogy nem nyújt kitörési lehetőséget és biztonságot az érintett önkormányzat számára. Megoldás lehetne az, hogy növekedne a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálásának mérséklésére megállapított költségvetési keretösszeg, amelynek gyakorlati eszköze lehet az adóerő-képesség átgondolása vagy az szja helyben maradó részének differenciált leosztása. Mi ezt úgy tudnánk elképzelni, hogy egy közvetett úton beépülhetne a költségvetésbe, hogy a területi kiegyenlítés mértéke, a forint/fő, függ-e az adott település számított adóerő-képességétől. Amennyiben a tartósan forráshiányos települések esetében a számított adóerő-képességet egy degresszív kulccsal csökkentenék, úgy nőne a területi kiegyenlítés fajlagos összege, a degresszív kulcsokat pedig véleményünk szerint településkategóriánként szabályozni lehetne.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Javasolnám ennek a résznek az újragondolását. Bizonyára most többletmunkát jelent a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium ezzel foglalkozó munkatársainak, de nem kellene év közben 1200 önkormányzat pályázatával foglalkozni, legfeljebb annak az egy-kétszáznak - nem tudom megbecsülni - a gondját kellene orvosolni, akik újonnan jelentkeztek mint forráshiányos települések.

Hadd mondjam el, hogy amikor csináljuk a pályázatot, akkor rendszeresen feljárok a minisztériumba, és nagyon őszintén megmondom, hogy segítőkészek benne, de látom azt, hogy rengeteg feladatot kell megoldani, menet közben is bizonytalanságot okoz valamennyiünknek. Meg vagyok róla győződve, és önöknek is bizonytalanságot okoz, hogy ennek az újragondolása, normatív támogatásként történő költségvetésbe beépítése sokat segíthetne mindannyiunkon.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy további 45 település országgyűlési képviselője is vagyok, és polgármester kollégáim közül 36 olyan van, ahol az összlakosság létszáma nem éri el az ezer főt, feltétlenül szólnom kell a KÖSZ legutóbbi közgyűlésének állásfoglalásáról. Az előbb azt tetszett mondani, pénzügyminiszter úr, hogy nem találkozott olyan szervezetekkel, amelyek ellenezték volna a kétéves költségvetést. A KÖSZ ellenzi, illetve legalábbis nem ért egyet teljes mértékben a mostani beterjesztéssel. Csak tőmondatokban mondanám, hogy melyek az általuk megfogalmazott gondok.

Újra kellene gondolni a forrásmegosztási rendszert - az egyik részéről beszéltem. Azt kérik, hogy az önkormányzatok GDP-ből való részesedési mértéke el kell hogy érje a 15 százalékot. A dologi kiadások inflációkövetők legyenek. Ne az 1990-es csökkentett bázisról induljon a költségvetés. A 2 százalékos létszámcsökkentés ne szerepeljen a költségvetésben a béremelésnél. Nincs már csökkenthető létszám a kistelepülések hivatalaiban és intézményiben - higgyék el, ez így van. A 40 ezer forintos minimálbér köztisztviselői-közalkalmazotti hányada nincs benne a költségvetésben, nincs fedezete, nem kigazdálkodható a kistelepülések számára. Feltétlenül újra kell gondolni, hogy szükséges a bértáblák modellezése.

Egy kicsit hadd foglalkozzam a felsőoktatásról szóló törvénnyel, amelynek a 9/B. § (1) bekezdésében az szerepel, hogy a sport- és kulturális tevékenység normatívája 820 forint/fő/év, amelynek az elosztásáról a miniszter rendelkezik. A polgári kormány azt hirdette, hogy tiszta viszonyokat kívánnak teremteni, különösen a pénzek, itt is elsősorban a sportra szánt pénzek elosztásánál. Ezért azt javasolnám, hogy legalább az illetékes bizottságok véleményezzék ezt.

Végül hadd hívjam fel én is a belügyminiszter úr figyelmét: teljes mértékben egyetértek Kuncze Gábor úrral, de Világosi Gábor úrral is annak kapcsán, hogy meg kell oldani a kormánynak a tűzoltók pótlékának a kifizetését. Ha a kormány előzetes ígéreteivel ellentétben ez is az önkormányzatok nyakába hárul, az újabb 6 milliárd forintot vesz ki az önkormányzatok zsebéből.

A kétéves költségvetésről annyit, hogy elvben számomra elfogadható, de jelen időpontban nem megfelelő. Véleményem szerint hozzá lehetne tenni még egy évet, esetleg azt lehetne mondani, az lehetne a jelszó, hogy előre a hároméves terv teljesítéséért; utána jöhetnének az ötéves tervek - és attól félek, hogy akkor mindent újra kezdhetnénk elölről.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu