DR. BOGNÁR LÁSZLÓ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magam részéről meg vagyok elégedve az eddigi általános vitával. Egy nemzeti konszenzus remélhetőleg majd csak kicsikaródik a tisztelt Házból, képviselőtársaimból.

(11.20)

Nem akarom ismételni az eddigieket, inkább egy más megvilágításból mondanám el, hogy miért fontos ez a törvény. Az eddigi sporttörvényeket röviden értékelve, a mindennapos testnevelésről szeretnék hosszabban beszélni, és inkább az indokait, egy-két általános és néhány konkrét észrevételt tenni.

Most, 2000-ben Magyarország helyzete olyan, hogy a nemzet létszáma fogy, a várható életkor nem növekszik, az ifjúság egészsége, életvitele romlik. Parancsoló kötelezettségünk tehát, hogy a nemzet törvényhozó testülete, ez a grémium, a Magyar Országgyűlés a törvény erejével állítsa meg ezt a folyamatot. Ez egy sikoly, és erről szólt a Testnevelő Tanárok Egyesületének anyaga is - a kongresszuson is, ahol ott voltunk miniszter úrral -, amit önök mindannyian megkaptak.

A Magyar Igazság és Élet Pártja embereszménye programjainkban már '93-tól a kalokagathia, az ép testben ép lélek, tehát a mi törekvéseink alapgondolata szerint a társadalmi célkitűzéseinket csak testileg-lelkileg egészséges, edzett és munkabíró emberekkel lehet megvalósítani. Állítjuk, hogy az a jobb társadalom, ahol az emberek tovább élnek. Ez ma ránk, Magyarországra nem jellemző.

Kicsit nézzünk bele a sporttörvényekbe, az 1921-esbe, majd a 75 évvel későbbibe, az 1996-osba, majd a mostaniba. A '21-es törvényhez, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, engedjétek meg, kedves képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot felidézzek Bethlen István miniszterelnöknek az 1921. évi testnevelési és sporttörvénnyel kapcsolatban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett szavaiból: "Kedves Klebelsberg! Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból, és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljük. Ebben elsősorban a testnevelés és sport ügyének a felkarolása vezet, amely ekként most legfontosabb nemzeti ügyeink egyikévé vált." Ma is aktuálisak ezen sorok, ezért idéztem.

1921-ben megszületett az első testnevelési, illetve sporttörvényünk. Az a törvény akkor elérte a célját, és az akkori törvényalkotók előtt csak elismeréssel szólhatunk; jelesül vizsgázott az utókor előtt is az a törvény. Nem úgy 70 év után a második sporttörvény - 1921 és persze 1996 két évszám, két Magyarország, de mégis azonos nehézségekkel küzdött. A '96-os törvény, nevével ellentétben nem a sportról, hanem az Országos Testnevelési és Sporthivatalról, a szövetségekről, tehát a sportigazgatásról szólt.

Ha osztályozni kellene - összehasonlítva az 1921-essel -, talán a bejegyzés az lenne, hogy tornából felmentve a '96-os. És most elérünk a 2000-eshez, és remélem, hogy utódaink majd osztályoznak bennünket, és nem tornából felmentettként.

A mindennapos testnevelésről szeretnék egy kicsit hosszabban szólni. Mi Oxford és Cambridge titka? Mi a csodálatos nevelőeszköze? Megkapták, onnan vettem, kedves képviselőtársaim, mint amit önök is megkaptak, a kis füzetkét: a sport és a testkultúra. A két nagy ősi angol egyetem - tehát Cambridge és Oxford -, eltekintve tudományos kutatásaitól, elsősorban nem tanító, hanem nevelő intézet. Itt nem jogászokat, kémikusokat, doktorokat, biológusokat, hanem elsősorban embereket nevelnek. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre; és fölsorolnám ezeket: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettre készségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira.

Aki ezeket tudja, és akiből a lélek férfiasságát, az érdeklődést, az önállóságot és az alkotási vágyat nem verjük ki 12 vagy 17 évi örökös magolással, ijesztgetéssel és fenyegetéssel, az meg fogja állni helyét az életben is. Cambridge későn nyitja kapuit, nem korán reggel 6 órakor, nulladik órán kezdenek, korán zárja, déli egy órakor a tantermeit bezárja, és megnyílnak a sportpályák. Tehát Oxford és Cambridge titka, hogy itt elsősorban embereket nevelnek.

Tisztelt Ház! Rátérnék a mindennapos testnevelésre. Hozzászólásom célja annak a sikolynak a felerősítése, amit a Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete eljuttatott hozzánk - sőt, ott voltunk személyesen is -, amely figyelemfelhívás a sportban meglévő, de ki nem használt erőkre, egészségmegőrző és jellemnevelő értékek felhasználásra. Hiszen, még egyszer a sikoly: a nemzet fogy és beteg, csökken a népességszám, romlik az ifjúság egészsége, a katonai alkalmatlanság egyre erősebb, nemcsak a bevonulók fele - 60 százalékot említett kisgazda képviselőtársam az idei felmérés szerint. Ez a mi felelősségünk. Átlagosan tíz évvel rövidebb minden nyugat-európai lakosság átlagánál a magyar népesség élettartama - tehát ebből a szempontból kötelességünk.

A felmérések adatai alapján egyértelmű, hogy gyökeres változás nélkül nemhogy a sportnak nem lesz utánpótlása, de a nemzetnek sem lesz jövőt hordozó, egészséges emberanyaga. Ez fogalmazódik meg, és ezért fontos nekünk most ezt a törvényt meghozni.

Remélem konszenzus lesz, én is a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről örömmel veszek részt a hatpárti egyeztetésen, valamit ki kell találnunk, ha nem is pontosan ugyanazt és azokból, amit beadtak; módosító javaslatként szeretnénk bevinni, hogy minden tanítási napon tanórai testnevelésben részesüljenek a fiataljaink. Hiszen akkor lehet csak esélye ennek a nemzetnek, ha egy belátható időn belül lesz egészséges ifjúsága, ha ez megtörténik. Ellenkező esetben nem látunk remény erre - mondják a testnevelők. Súlyos szavak, még egyszer: ellenkező esetben nem látunk reményt sem erre.

Szent-Györgyi Albert is ezt említette. Engedjék meg, hogy megint egy 1930-as idézetet olvassak fel tőle, amelyet az országos testnevelési kongresszuson mondott: "A testnevelés a lélek és főleg a jellemnevelés leghatásosabb eszköze, foglalja el a helyet a szükségének megfelelő teljes mértékben az iskolai nevelés egész vonalán, mégpedig az ifjúságnak újabb megterhelése nélkül, tehát az értelmi nevelésre szánt oktatás és tanulási idő megfelelő csökkentése útján." - mondta Szent-Györgyi Albert 1930-ban.

Tehát történelmi pillanat van most. Mikor, ha nem most hoznánk meg ezt a sporttörvényt és ebben a mindennapos testnevelést? Bízom abban, hogy a nemzet törvényhozó testülete, a Magyar Országgyűlés ezt a történelmi pillanatot nem fogja eljátszani.

Néhány gondolat a Magyar Igazság és Élet Pártjától, általános észrevételek a többiekhez. Amit kedves képviselőtársaim említettek, azokat nem kívántam ismét előhozni. Azt viszont el kell mondanom, a tervezet alapján én is abban látom, hogy a magyar labdarúgásban jelentkező problémák megoldására tett kísérlet alapján készült ez el, és ez alapján próbálja a többi sportágat is szabályozni.

Nem akarom én sem elmondani hosszan, hogy hiányoljuk, hogy nem rögzíti a finanszírozás kérdését. A törvényjavaslat bevezetőjében utal a jogalkotó arra, hogy e törvénnyel a sport piaci típusú átalakításhoz kíván hozzájárulni. Ez a megfogalmazás azonban így nagyon tág. A sportnak csak egyes területeit lehet piacosítani. Erre elsősorban a hivatásos sport és a szabadidősport alkalmas. Már az élsportnak az olimpiai egyéni sportágakat alkotó része sem tud megállni a saját lábán piaci viszonyok között.

Észrevételezzük, hogy a tervezet több helyen ellentétes a társtörvényekkel, most nem sorolom föl, munka törvénykönyve, közhasznú szervezetek s a többi; tehát figyelmeztetnénk, nagyon fontos mindez, a jogharmonizáció szempontjából ezt végezzék el a tervezet készítői.

A tervezet nem veszi figyelembe a lakosság sportolási szokásait, az érintett korosztályok életmódját, szabadidős tevékenységét, anyagi lehetőségeiket teljes mértékben, nem épít a magyar sport hagyományait megalapozó egyesületi rendszerre, amely immár azért száz éve nagyon jól működik.

Nekem is lenne több kiegészítő javaslatom; ilyen az, hogy ne legyen kötelező végre az önkormányzatoknak helyi sportrendeletet alkotni, ugyanis ezt tennénk kötelezővé nekik ebben a rendeletben.

(11.30)

Mindezek ismeretében csak jobbító szándékkal néhányat még felsorolnék, mert ez a törvénytervezet a jelenleg hatályos törvénynél tartalmilag jelentősebb, kibővítve és jobbítva kívánja szabályozni a sport működését, szervezeti és szerkezeti kereteit. Ez tehát jó.

Azt viszont el kell mondanom - röviden és a társadalmi szervezetek bizottságának elnökeként kötelezően -, hogy a civil tevékenység megnyirbálása található az előterjesztésben. Egyik társadalmi szervezet a másiknak nem dirigálhat, azt nem irányíthatja, nem kötelezheti. Így például nem lehetséges az, hogy a közgyűlés kizárólagos joga meghatározni egy társadalmi szervezet elnökségének a létszámát. Ezt a törvény nem mondhatja meg. Kizárás vagy fegyelmi eljárás csak az alapszabálynak megfelelően történhet, nem szabad azt másképp tenni. Szintén a társadalmi szervezet kizárólagos joga meghatározni, hogy milyen funkcióba, milyen elnevezéssel és milyen feladatkörre vesz fel alkalmazottat, például technikai igazgatót. Szakosztályt a sportegyesület nem nyilváníthat önálló jogi személlyé, csak a bíróság; de valószínű, hogy ez a tervezetben rendbe fog jönni, rendezni fogják a jogharmonizációval együtt.

Még egy dolgot kiemelnék. A tagok a tagdíj megfizetésén túl a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek a civil szervezetekben, ebből következően annak az egyesületnek, amelyiknek adóssága van, nem lehet sújtani a tagjait vagy a versenyzőit a bajnokságból történő kizárással, a hivatásos sportolót az esetében kötelező munkavégzéstől való eltiltással. Ez nem lehetséges. Erre szerettem volna még felhívni a figyelmet.

A maradék utolsó percemben megszólal bennem a kisördög, noha tudom, hogy ez nem a részletes vita: a törvényjavaslat szerint az elnökségbe, a kuratóriumokba, az ellenőrző testületekbe 50 százalék nő kell. Ez olyan, mint egy MSZP KB-határozat (Sic!). Jelenleg nem rendelkezik a magyar sport ilyen számú aktív sportvezetőnővel. Amennyiben nem sajtóhibáról van szó, akkor is csupán ajánlás tehető. Javaslatunk: minimálisan jelölendő nők arányát lehet meghatározni. Megint elmondom, hogy az önálló társadalmi szervezeteknek a tagságuk jogosult eldönteni, hogy kiket - hány nőt, hány férfit és milyen korút - választanak a testületekbe.

Végezetül egy kicsit morbidnak tűnő dolog: a fogyatékosok nemzeti szövetsége segíti az utánpótlás-nevelést. A cél csak az lehet, hogy a jelenlegi fogyatékosokat minél nagyobb számban bevonják a rendszeres és szervezett sporttevékenység végzésébe. Egy társadalom célja semmiképpen sem lehet a fogyatékosok utánpótlásáról törvényileg gondoskodni.

Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja tárgyalásra alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, amit remélhetőleg konszenzussal fogad el a tisztelt Ház, és azt is reméljük, hogy az utókor nem elégtelenre fogja osztályozni a mostani működésünket.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu