DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Senki sem vitatja, hogy a Széchenyi-tervben szereplő különböző programok a nemzetgazdaság számára nagy előnnyel járnak. Számomra, mint hajdúszoboszlói lakos számára különösen helyes és jó az, hogy a turizmust nagymértékben fejlesztik, amiről már többször is szóltam. Azonban a turizmus fejlesztése csak akkor eredményes, ha azt komplexen valósítják meg. Például hiába támogatják igen helyesen Hajdúszoboszlón az egészségturizmust, a gyógyturizmust, ha a 4. számú főút a gyógyfürdőtől néhány méterre van, ugyanis a gyógyvíz mellett a csendre és a jó levegőre is szükségük van a pihenni vágyóknak.

A különböző programokat a Széchenyi-tervbe helyesen építik be, de szükség van arra is, hogy Széchenyi gondolkodásmódját is figyelembe vegyék. Az elmúlt években már sokszor szóltam a Házban és más helyeken is arról, hogy a legnagyobb magyar életútját a kiváló elemzőkészség, a komplex látásmód és az erre épülő megalapozott döntések jellemezték. Széchenyi István bebizonyította, hogy a haza fejlesztését a tudás gyarapításával lehet biztosítani. Hangsúlyozta, hogy a tudományos emberfők sokasága, mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem a természet értékei adják a közerőt - írja -, hanem az ész. Széchenyi István a gondolkodva gazdálkodás mérhetetlen mélységének a fontosságáról szólt. "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, elhárítottam vagy legyőztem, s nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt" - írta 1857 novemberében Intelmei Béla fiához című művében.

A Széchenyi-terv sikerét igényli az, hogy az oktatás, a tudás fejlesztése is előtérbe kerüljön. A nemzeti össztermékből 1999-ben 4,7 százalékot, 2002-ben csak 4,2 százalékot kíván a kormány oktatásra fordítani; ismétlem: 0,5 százalékkal kevesebbet. A tudomány képviselői és a társadalmi-gazdasági fejlődés eredményei igazolják, hogy ma már a tudás a gazdaság, a társadalom legfontosabb erőforrása. Peter Drucker jeles amerikai menedzser 1993-ban igazolta, hogy a hagyományos termelési tényezők másodlagossá váltak, felhasználásuk hatékonysága a tudás termelésétől függ. A fejlett országokban a bruttó hazai termék 50 százalékát a tudásipar állítja elő, tíz munkahelyből nyolc ezen iparágban jön létre. Kialakult a tudásiparú gazdaság, megjelentek a tanuló vállalatok. A tudással párosuló információ egyeduralkodóvá vált. Biztos, hogy a Széchenyi-terv összeállítóinak a tudás fontosságát jobban figyelembe kellett volna venniük.

Széchenyi István 1848. január 25-én a haza legkisebb, de leghűbb szolgájaként írja, Pozsonyban a mélyen tisztelt egybegyűlt országos rendeknek kijelentette, hogy "hosszú álmaink s több mint félszázados szónoklataink után úgy látszik, elvégre tennünk is kellene valami nagyobbszerűt már, ha a nemzetek sorából dísztelenül kisodródni nem akarunk. Fajtánk csudálatosan fenntartotta magát, de most bizonyosan bukik vagy hosszú sorvadásnak indul, ha a meddő vitatkozások vágásibul kibontakozva a tények mezejére nem áll. Szebb jövendőnket a tett azonban még korántsem biztosítja, ha az efféle felszínes, egyoldalú vagy éppen éretlen." Való igaz, hogy a Széchenyi-terv sikere csupán azzal, hogy különböző programok szerepelnek a tervben, de nem veszik figyelembe azt, hogy a tudás gyarapítása elsődleges kell legyen a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából, ha be is következik, de nem olyan mértékben, mintha a tudást nagyobb mértékben figyelembe vették volna.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu