BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, hogy most a kétperces viták hosszú folyamata záródott le, de gyanítom, hogy a felszólalásomat követően hasonló időtartamot igénybe vevő kétpercesekre kerül sor.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról már számos dolog hangzott ez idáig, a nyári időszakban is és most itt, a Parlament falai között. A különböző társadalmi csoportok szószólói, akár munkavállalói, akár munkaadói érdekekre hivatkozva, igyekeztek megtalálni a számukra leginkább kedvező vagy sok esetben éppen a legkedvezőtlenebb részleteket. Az összefüggéseiből kiragadott félmondatokkal néha tényleg sikerült olyan látszatot kelteni, mintha az új javaslat egyszerre hozná hátrányos helyzetbe a szociális partnereket. Minderről a sajtóban és más fórumokon gyakran késhegyig menő vitákat olvashattunk, hallhattunk.

Mielőtt az egyes kérdésekben állást foglalnék, engedjék meg, hogy csupán a rend kedvéért előrebocsássam: a javaslat egyik vagy másik részletét nem lehet összefüggéseiből kiragadva vizsgálni. A munkajogi szabályozás alapvető célja az összhang megteremtése az egymással ütköző érdekek között. Nem létezik kizárólag kormányzati, munkavállalói vagy munkaadói érdek, de vitathatatlan össznemzeti érdekünk a versenyképesség, a termelékenység növelése vagy a munkahelyek megtartása. Őszintén remélem, hogy legalább ebben a dologban egyetértünk.

Adott esetben ezért fordul elő, hogy a javaslat az egyik területen megszüntet idejétmúlt szabályokat, más területeken pedig újakat teremt. Egy közösségi jogintézmény, tisztelt képviselőtársaim, nem emelhető át automatikusan a magyar jogrendszerbe a magyar jogintézmények érintetlenül hagyásával. Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy munkajogi alapfogalmaink azonossá váljanak a közösségi jogban használatosakkal, vagyis hogy megtaláljuk a közös nyelvet.

Ugyanakkor az is lényeges, hogy ez az új fogalomrendszer szervesen illeszkedjen, ne képezzen idegen testet a magyar jogrendszerben. A bírói gyakorlatból ismerjük, hogy a bizonytalanság igen gyakori a munkajogi intézmények tekintetében, így a tervezetnek ezt is ki kell küszöbölnie. A szakszervezetek a javaslatnak a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó részleteit illették leginkább kritikával, mint ahogy most is, mondván, hogy az a munkavállalókra nézve hátrányos.

Emlékeztetni szeretném önöket arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy akik most az új szabályozás ellen nagy hanggal tiltakoznak, bizony igen csendesek akkor, amikor a munka törvénykönyvét messze figyelmen kívül hagyó módon zsigerelnek ki embereket, például a nagy bevásárlóközpontokban. Mint gyakorló háziasszony, tudom, hogy karácsony szentestéjén is este tízig vagy éjfélig voltak nyitva bizonyos üzletközpontok, és ott jellemzően nők dolgoznak, tisztelt képviselő urak.

Mindannyian - akár saját ismeretségi körünkben is - találhatunk ehhez hasonló példát, hogy egyes munkaadók még attól sem riadnak vissza, hogy heti 72 órában foglalkoztassák a munkavállalót.

A javaslat végleg szakít ezzel a tarthatatlan állásponttal, véleményünk szerint a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályozása pedig semmiképpen nem lehet visszalépés, ahogy ezt a szakszervezeti oldal állítja, hiszen az Európai Unió tagországai ezen a téren is mintát mutatnak nekünk. Úgy emlékszem, úgy tudom, hogy valamennyien, minden párt, minden jelen lévő frakció ebbe az irányba törekszik.

A munkaidő fogalmának pontos meghatározása mellett a javaslat pontos meghatározást ad a több műszakos munkarendre, az éjszakai munkára, a pihenőnapra, a készenléti jellegű munkakörre vagy például az idénymunkára.

A törvényjavaslat a hatályos rendelkezésekhez képest jobban hangsúlyozza a munkáltatónak a munkaidő-beosztásra vonatkozó kötelezettségét. E szabályokat az én ismereteim szerint az Országos Munkaügyi Tanács megtárgyalta, és el is fogadta azon egyszerű oknál fogva, hogy a javaslat nem növeli a munkaidőt. A teljes munkaidő továbbra is napi 8 óra marad, a napi pihenőidő pedig legalább 11 óra.

Ismert, hogy a hatályos jogszabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatott munkavállalók valamely napon 12 óra ledolgozását követően további 8 óra túlmunkát végezzen, azaz egyetlen napon összesen 20 órát töltsön munkában. Ezt a lehetőséget a javaslat most kizárja, és helyette a rendkívüli munkavégzés felső határát 12 órára korlátozza. Mondhatjuk, hogy ez csupán csepp a tengerben, ám megítélésem szerint kiválóan mutatja a szakszervezeti álláspont téves voltát.

A hatályos jogszabályok szerint a munkáltató egy héten akár két alkalommal is elrendelheti a napi 8 órás túlmunkát a rendes napi 8 órás munka mellett. Ha ezt összeadjuk, akkor látható, hogy akár heti 56 órás munkavégzésre is kötelezhető a munkavállaló, azon egyszerű oknál fogva, hogy a hatályos jog külön-külön korlátozza a teljes munkaidő és a túlmunka mértékét. Ezzel szemben a törvénymódosítás olyan szabályozást vezet be, amelyben a kettő együtt nem lehet több heti 48 óránál úgy, hogy abba a készenlétet is bele kell számolni.

Szintén a hatályos szabályok szerint a heti két pihenőnap - rendszerint a szombat és a vasárnap - szükség esetén összevonható egy hónapon belül, az idénymunkánál pedig akár éves szinten is.

A mostani módosítás e hatályos szabályokkal összhangban mondaná ki, hogy a pihenőnapokat legfeljebb egy hónapra összevontan lehet kiadni a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés alapján.

Ezentúl a pihenőnapokat összevontan kiadni csak a javaslatban meghatározott feltételek mellett lehet, és akkor is legfeljebb hat hónapig. Ilyen eset lehet a készenléti munkakör, a több műszakos munkarend vagy az idénymunka. A két pihenőnapból csak az egyik vonható össze, mert a javaslat rögzíti, hogy hat munkanap után kötelező egy nap kiadása.

(15.30)

A pihenőnapok saját érdekükben nem vonhatók össze azoknál, akik egészségkárosító körülmények között dolgoznak. Az összevonási szabály csak a munkavállaló beleegyezésével alkalmazható a gyermekét nevelő nő, illetve a gyermekét egyedül nevelő férfi esetében, a kisgyermek egyéves koráig. Új garanciális szabály, hogy a heti 40 órás pihenőidőt a hatályos szabályokkal ellentétben nem lehet majd összevontan kiadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos szabályként kerül megfogalmazásra a közvetett diszkrimináció fogalmának bevezetése, amit különösen nagy örömmel üdvözlök, hiszen mint a parlamentben dolgozó kevés női képviselők egyike, azt hiszem, csak örömmel fogadhatjuk ezt a benyújtott javaslatot. Közvetett diszkrimináció akkor következik be, amikor a munkáltatói intézkedés nem irányul ugyan látszólag a munkavállaló hátrányos megkülönböztetésére, ezt eddig is tiltotta mind az alkotmány, mind a munka törvénykönyve, azonban mégis hátrányt okoz. Történhet ez például akkor, ha az adott munkavállalói kör túlnyomórészt nőkből, esetleg azonos nemzetiségűekből áll.

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének a mostani kimondása sajnálatos módon még mindig időszerű. Szeretném ismertetni önökkel azt az adatot, miszerint ma a munkaerő piacán jelen lévő munkavállalók 55 százaléka férfi, 45 százaléka nő. Némi képzavarral azt is mondhatnám, hogy a női munkavállalók képviselik a legnagyobb kisebbséget. Ugyanakkor, ha megnézzük a foglalkoztatottak számára kifizetett béreket a különböző nemzetgazdasági ágazatokban, akkor azt tapasztaljuk, hogy jelentős különbségek vannak a férfi és a női munkavállalók fizetései között. Ez átlagosan mintegy 13 százalék, egészen pontosan 12,9 százalék, de vannak olyan ágazatok, amelyeknél ennek a többszöröse. Például a pénzügyi ágazatban a férfiak keresete 25 százalékkal magasabb, mint a nőké, de a példákat sorolhatnám tovább.

A magam részéről, és őszintén hiszem, hogy minden, a parlamentben dolgozó női képviselőtársam nevében mondhatom, hogy üdvözöljük a közvetett diszkrimináció fogalmának a bevezetését a munka törvénykönyvében. Kérem önöket, hogy ezt a részét támogassák, nemcsak a hozzászólásaikban, hanem a szavazatokban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésünk szerint a benyújtott törvényjavaslat - függetlenül attól, hogy a különböző oldalak nem tudtak egymással dűlőre jutni - számos eleme új és garanciális szabályt biztosít a munkavállalók részére. Ezért azt kérem, lehetőleg indulatoktól mentesen, politikai csata helyett inkább szakmai érveket felsorakoztatva vitassuk meg a benyújtott javaslatot, és kérem, hogy támogassák a kormányt abbéli szándékában, hogy valóban a munkavállalók érdekeit szolgáló törvényjavaslat elfogadásra kerüljön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu