TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szóló képviselőtársamnak kétségtelenül igaza van abban, hogy részletes elemzésre szükségünk van, és a vidékfejlesztés, a területfejlesztés folyamatában ettől nem tekinthetünk el. Abban is igazat kell adjunk neki, hogy ezek a források nem elégségesek, és mindig többért kiáltunk, különösen akik területfejlesztési tanácsokban '96-tól dolgozunk. Mégis az ő végső álláspontjával szemben a magam részéről elfogadásra javaslom ezt a beterjesztést. Mi mindenre alapozom ezt?

Azért, mert a hatálybalépésével teljes körűvé válna a tervezési-statisztikai régiók kialakítása, hazánk közelebb kerülne az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, gyakorlati tapasztalataink beépülnének a hatályos szabályozásba.

A benyújtott határozati javaslat biztosítja nézetem szerint, hogy hazánk az EU-csatlakozásból adódó elvárásoknak eleget tegyen. Ezt a célt a programfinanszírozásra való áttérés és a strukturális alapok fogadására való felkészülés szolgálja.

A javaslat szerint a fejlesztési programok kidolgozása mellett fontos a strukturális alapok támogatási rendszerének a megismerése. Ezt a Phare 2000. évi programja szolgálja. A Phare 2000. évi programja a hét régióból azonban csak háromban tette lehetővé a támogatási gyakorlat megszerzését. Fontos, hogy a kormány a Phare 2000. évi magyarországi programja prioritásának meghatározása mellett a nem kísérleti régiók felkészülése érdekében is intézkedett. Egyébként egyik MSZP-s képviselőtársam, itt jegyzem meg, szóvá tette, hogy a régiók között a különböző programozásokban, tervezésekben milyen különbségek vannak. Ez igaz, kétségtelen: vannak régiók, amelyek nem megfelelő kohéziót biztosítanak, és nem kellően kollektívek a tekintetben, hogy egy kicsit gyorsabban haladjanak előre. Ezt a differenciát tekintetbe és tudomásul kell vennünk.

Tapasztalataim alapján kijelentem, hogy a területfejlesztési támogatások '97. évi szabályozása több kedvező hatással járt. A területfejlesztési célkitűzések elérése érdekében az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet elfogadásával megvalósult az elkülönített állami pénzalapok, fejezeti célelőirányzatok összehangolt felhasználása. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló '96. évi törvény a területfejlesztési célelőirányzat legalább 50 százalékának decentralizálását írja elő. A rendelkezésre álló forrásból a megyei területfejlesztési tanácsok a szabályozásnak megfelelően 50 százalékot kaptak, melyet az Országgyűlés a gazdaságilag legkedvezőtlenebb helyzetben lévő öt megye esetében további forrással egészített ki.

Megerősíthetem, hogy saját megyémben is, Békés megyében a területfejlesztési célelőirányzatból nyújtott támogatások közel kétharmada a munkahelyteremtéshez, munkahelymegtartáshoz, valamint a vállalkozóvá válást elősegítő ipari parkok, inkubátorházak létesítéséhez kapcsolódott. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú céltámogatást elsősorban az EU-csatlakozás szempontjából is jelentős csatornázási, illetve szennyvízkezelő beruházások kapták a legnagyobb mértékű támogatás formájában.

Egyetértek azzal, hogy a területfejlesztési támogatás a jövőben is olyan kiegyenlítő felzárkóztatást elősegítő támogatás legyen, amely a többi tárca által nyújtott, térségi helyzet alapján nem differenciált támogatásokkal párhuzamosan adható. Ez a pluszforrás teszi lehetővé a támogatás mértékének differenciálását, a területi különbségek csökkentését. Célja a meglévő fejlődésbeli különbségek mérséklése, a további leszakadás megakadályozása.

Megyei és regionális fejlesztési tanácsban is figyelve a vitákat, a magam részéről farizeus megközelítésnek tartom - miközben az anyag jól súlyoz arra, hogy valóban a kiegyenlítést szolgálják ezek a források -, hogy sok helyen azok az elméletek erősödnek, amelyek ezen alapvetésekkel szembemennek, és azt mondják, mindenkinek adjunk egységesen, és erre mindenki pályázhat. Ezzel szemben szükségesnek tartom, hogy a kiegyenlítés legyen a legfontosabb elv.

Fontos intézkedésnek tartom, hogy a javaslat növeli a decentralizálás arányát; a megyei területfejlesztési tanácsok 30 százalékot, a regionális fejlesztési tanácsok 35 százalékot kapnak, a központi keret 50 százalékról 35-re csökken, a területfejlesztési célelőirányzat nagyobb arányú decentralizálásával tovább növekszik a térségi intézmények pénzügyi eszközrendszere. Itt nagyon fontos lenne, hogy az ágazati minisztériumok és a megyei területfejlesztési tanácsok együttesen jobban együttműködjenek - ezt önkritikusan mondom -, ne késlekedjenek a pályázatok időben való kiírásával, hiszen ez senkinek az érdekeit nem szolgálja, különösen a vállalkozói szféráét, az önkormányzati szféráét nem, mivel adott naptári éven belül minél később íródnak ki a pályázatok, annál jobban veszélyeztetik ezekből a forrásokból a célzott fejlesztések maradéktalan és makulátlan elvégzését.

(19.40)

A megyei területfejlesztési tanácsok esetében a felosztás alapját képező számítási módban nem történne változás, így a megyék közötti elosztási arányok csak a megyék fejlődésében bekövetkezett változások alapján módosulhatnak.

A regionális fejlesztési tanácsok esetében a területfejlesztési célelőirányzatból rendelkezésre álló forrás olyan felosztását javasolja, amely differenciált támogatásokat tesz lehetővé. Elfogadható, hogy a felosztás alapján az ország legfejletlenebb és legfejlettebb régióiban az egy főre jutó támogatás 2:1 arányhoz vezet, megyei szinten pedig 3:1 arányban marad.

A területfejlesztési célelőirányzatnál új támogatási formaként javasolt tudásalapú társadalom kialakításának elősegítése és a humán erőforrást biztosító fejlesztések támogatása - beleértve az oktatást, a szakipari képzést, a munkanélküliek reintegrációját, valamint az egészségi állapot megőrzését is - a XXI. század célkitűzéseinek kell hogy megfeleljen.

Biztos, hogy többen tapasztaltuk azt, hogy például a pályázatírás kultúrájában, képességében is fontos változásokat kell előidézzünk segítség nyújtásával. Csak saját megyémben, Békés megyében láttam, hogy azon vállalkozók, akik pályázatokat adtak be, sajnálatosan közel 50 százalékban olyan alapvető hibákat ejtettek, melyek kapcsán a pályázatuk nem volt értékelhető. Itt talán a gazdasági kamarák és más vonalak is fontos segítséget adhatnak.

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek besorolásánál a mutatók csökkentése kiküszöböli az egy-egy mutatócsoportból adódó súlyozási torzulást. Az alkalmazott mutatószámok csökkentése mellett egy újabb, földrajzi elhelyezkedésből adódó elérhetőségi mutató alkalmazása is bekerült a rendszerbe. Én ezt nagyon fontosnak érzem, hiszen tudhatjuk, hogy azon perifériák, amelyek megközelítésben, elérhetőségben hátrányos helyzetben vannak, valóban halmozottan hátrányos helyzetűek.

Az ipari szerkezetátalakítási térségek besorolásánál alkalmazott feltételrendszer bevált, és harmonizál az EU szabályaival, ily változtatása talán nem indokolt.

A vidékfejlesztési térségek közé a vidéki kistérségek közül azokat a térségeket emeli be a javaslat, amelyekben a munkanélküliség az országos átlagot meghaladja, és az egy főre jutó személyi jövedelemadó alapja az országos átlagtól elmarad. A vidéki jelleg mellett tehát halmozottan hátrányos helyzetű térségek kerülhetnek be a kedvezményezett körbe.

A besorolás merevségét talán oldja, hogy az önkormányzati szabályozás keretében a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések területfejlesztés szempontjából kedvezményezett státusát biztosítja, függetlenül a térségi besorolástól.

Én figyelemre méltónak érzem az előterjesztés 5. pontját, amely a települések közötti jelentős különbségek mérséklését célozza, és azt helyezi kilátásba, hogy "külön normatív támogatással segíteni szükséges az elmaradott és súlyos foglalkoztatási gondokkal küszködő településeket". Én ezt egy lépéssel megtoldom: régóta vitatjuk azt a kérdést, hogy talán fontos lenne a kistérségi központok - miután itt a normatív finanszírozás egyik formája kerül megpendítésre - valamilyen központi forrásból való támogatása ilyen irányú feladataik ellátására. Lehet, hogy ezt is kifejezheti az, hogy például az FVM részéről jelentősebb összeggel támogatják a kistérség-menedzsereket, amiért talán illő köszönetet mondanunk - ez tény. De ettől függetlenül e működési költségekhez egyéb módon, talán normatív módon is lehetne és kellene támogatást nyújtani - ezt meg kellene fontoljuk - a kistérségi központoknak.

Mindezekre tekintettel a magam részéről támogatom, és képviselőtársaim részére is támogatásra javaslom az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu