BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kezdeném a 72-essel. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy éjszakai munka a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített, legalább két óra időtartamú munkavégzés. Elég nehéz volna megmagyarázni egy munkavállalónak, hogy ha őt valamilyen oknál fogva hajnali 1-2 óra között egy óra időtartamban, vagy mondjuk másfél óra időtartamban 1 óra és fél 3 között foglalkoztatják, az miért számít nappali munkavégzésnek.

Hasonló tartalmú szabályozás a délelőtti és a délutáni munkarend között is fellelhető. Már most szeretném jelezni, azzal kapcsolatban természetesen nem érdemes filozófiai vitába bocsátkozni, hogy délután 2 óra és 4 óra között nappal van vagy délután, természetesen nem kívánok részt venni egy ilyen parttalan vitában; de azt határozottan szeretném leszögezni, hogy nem lehet nappali munkának minősíteni az akár csak fél órára elrendelt munkavégzés időpontját sem, ha az egyébként teljesen vitathatatlanul ilyen éjszakai időre esik. Ha pedig az akkor végzett egy vagy másfél órás munka nem minősül éjszakai munkának, akkor a díjazását és minden egyéb következményét tekintve a munkavállalót meglehetősen nagy hátrány éri. Most még nem beszélek a berendelés különös körülményeiről, ami miatt erre az időszakra esetleg munkába állíthatják.

Szeretnék néhány megjegyzést tenni a 77. ajánlási pont alatt megjelenő javaslatra vonatkozóan, amely eredeti módon úgy hangzik, hogy éjszakai műszak a többműszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka. A mi módosító javaslatunk lényegileg olyan folytatással jelenik meg, hogy az éjszakai munkának minősülő időszak hét óránál rövidebb nem lehet, és ebbe a 24 és az 5 óra közötti időtartamot kell beleszámítani. Úgy gondolom, ez meglehetősen egyértelműen fogalmazó módosító javaslat, amit képviselőtársaim és az előterjesztő figyelmébe ajánlok.

A 91. pontban szerepel egy olyan javaslat, amelyben azt próbáljuk elfogadtatni... Hogy is szól az eredeti törvény: a kollektív szerződés az (1) bekezdés d), f), h), j), k) pontjában foglaltaktól eltérhet azzal, hogy az éjszakai munkának minősülő időszak hét óránál rövidebb nem lehet, és ebbe az előbbi időtartam beleszámít.

Úgy gondolom, a kollektívszerződés-kötési szabadság nem mehet el odáig, hogy az éjszakát nem éjszakának minősíti. Azt gondolom, erre még ötletet se szabadna adni senkinek, hogy úgy gondolja, az éjszaka nem éjszakának, hanem nappalnak minősül, mert egyébként ehhez, bármilyen megállapodás tárgya is lehetne ez a dolog, senki nem alkalmazkodik esetleg a szerződéskötő felek esetében. Az éjszakai munkának ugyanis nemcsak az a problémája, hogy az általános emberi munkavégzés rendjétől eltérő módú munkavégzés, hanem az is, hogy például a munkához való hozzáférés lehetősége hihetetlen módon megnehezedik a munkavállaló számára, hogy csak a közlekedésről és az egyéb körülményekről ne folytassak hosszas értekezést.

A 97. pontban... - és elnézést kérek Bernáth Ildikó képviselő asszonytól, hogy mielőtt ő a saját indítványát indokolta volna, én előtte teszek néhány megjegyzést, azt javasolja törölni az egészségre ártalmas munkakörök esetében, hogy tudniillik a napi 6 órát ne haladhassa meg az itt történt munkavégzés tartama, hanem mindenféle általános előírások érvényesülhessenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, abban az időszakban a munkavállalói érdekképviseletek, gondolom, egyébként a munkaadói érdekképviseletek is, kaptak egy elég furcsa hangú levelet a Gazdasági Minisztériumtól, amelyben kurtán-furcsán közlik, hogy az érdekképviseletek fogalmazzák meg az álláspontjukat a tekintetben, hogy mivel az 1/1990. számú ipari miniszteri rendeletet hatályon kívül helyezik, amelyben az egészségre ártalmas munkakörök részletes leírása található, felsorolva mindazokat a munkaköröket, amelyeknél ez a 6 órás időtartam nem haladható meg; a nevezett miniszteri rendelet visszavonása nem úgy történne a gazdasági miniszter megkeresése alapján, hogy nézzük meg, az előbb említettekhez képest melyek azok a munkakörök, amelyeknél megszűnt az egészségi ártalom a modern technológiák belépése révén, hanem csak arról kérik az érdekképviseletek álláspontját, mi a véleményük arról az 1-100. pontot, amelyben fel vannak sorolva valamennyi ipari és kereskedelmi területen vagy egyéb területen az egészségügyi ártalom forrásai, ezt egy tollvonással áthúzzák, anélkül hogy bármifajta hatásvizsgálat, bármifajta előzetes értékelés lett volna arról, hogy az adott munkakörökben megszűnt-e az egészségi ártalom.

Tisztelt Képviselő Asszony! Lehet, hogy ez mellékvágány, mert ez valóban csak egy miniszteri rendelet visszavonása, amit annak idején valamennyi érdekképviselettel együtt fogadtak el, hosszas viták után, ez nem jutott el a képviselőtársainkhoz - miért is jutott volna el, hiszen ez csak egy miniszteri rendelet? De az a sajátságos egybeesés, hogy ön itt azt javasolja, hogy ne 6 óra legyen az egészségre ártalmas munkakörökben a munkavégzés felső határa, nevezetesen ön ennek az eltörlését javasolja, a másik oldalon azonban a kormány az összes ilyen 6 órás munkakörre való hivatkozást egy tollvonással megszünteti, azt gondolom, ez rossz irányba viszi a munkavállalók lehetőségeit az elkövetkezendő időszakban.

Azt gondolom tehát, hogy a javaslattal egyfelől megszűnne a munka törvénykönyvében ez a bizonyos 6 órás korlát; a másik oldalon pedig eltűnik mindenfajta egészségre ártalmas munkakör a magyar jogi szabályozásból. Kérem, mérlegeljék ezt! Bár mi a miniszteri rendelet tekintetében nem vagyunk kompetensek, de azt gondolom, ha a két dolog párhuzamosan fut, akkor holnap valójában bekövetkezhet az, hogy ahol eddig 6 órás időtartamnál hosszabb időben nem lehetett munkavállalót foglalkoztatni, ott holnap a megszűnő miniszteri szabályozás következtében már nem is létezik egészségre ártalmas munkakör, s akár 12 órát vagy 16 órát is lehet foglalkoztatni a dolgozót. Mérlegeljék, hogy tegnap, tegnapelőtt lehetett vagy holnap még lehet maximum 6 órában foglalkoztatni valakit, és a törvényi szabályozás plusz a miniszteri rendelet együttes megszüntetésének hatásaként holnaptól ott is elő lehet írni 12 órás munkaidőt, miközben az egészségre ártalmas munkakör semmilyen paramétere nem változott meg érdemben.

Ami a 99. pont alatt beadott módosító indítványt illeti: olyan vita van az előterjesztő és a módosító indítvány szerzői között, amely egyfelől megengedő, a mi szájízünk szerint pedig kógens, kötelező szabályozást írna elő. Azt mondja ugyanis a szabály az eredeti javaslatban, hogy megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha... - és utána van egy csomó kitétel. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy meg kell állapítani a megszakítás nélküli munkarend tényét, ha azok a feltételek fennállnak. Ha ugyanis a munkaadó nem állapítja meg ennek a tényét, egyszerűen csak tudomásul vesszük azt, hogy ott ilyen feltételek ugyan vannak, de ő nem kívánja ezt a szabályozást kialakítani, akkor megint csak azt kell mondjam, egyfelől egy meglehetősen szabályozatlan helyzet alakul ki, másfelől igen hátrányos negatív körülmények érintik a munkavállalókat a továbbiak során.

Végezetül a 116. pont alatt beadott javaslatunk: ez nagyon komplex dolog, igazából megfogható benne ennek a szakasznak valamennyi nyűge-baja. Ugyanis a munkaidő-beosztásról van szó, és azt mondjuk, milyen munkaidő-beosztást kell alkalmazni úgy, hogy a megfelelő pihenőidő kiadható legyen. Mi azt mondjuk, hogy a 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő nem elegendő. Érvényesíteni kívánjuk a 48 órás, megszakítás nélküli pihenőidőt, és ehhez hozzátartozik az az apróság is, hogy a törvényjavaslat bekalkulálja a vasárnap is végezhető munkát.

(23.30)

Mi azt mondjuk, hogy természetesen előfordulnak olyan munkahelyek, ahol a munka rendeltetése folytán vasárnap is folyik, de ez egy különleges szabály és nem egy alapszabály. Ez esetben tehát, amikor vasárnapi munkavégzés rendesen elrendelhető, akkor ott egy teljes másik naptári nap beleessék ebben a 48 órába, tehát ne valamifajta felszabdalt kiadása történjék meg a pihenőidőnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu