BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy a magyar rendszerváltásnak nem volt olyan szimbolikus megszemélyesítője, mint Lech Wale
sa Lengyelországban vagy Václav Havel Csehszlovákiában. Senki sem volt nálunk, aki úgy egyesítette volna a maga személyében a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás vezetését és a szabad Magyarország megteremtését, mint ő.

De volt, van három olyan kiemelkedő alakja az új magyar demokráciának, akik a maguk pályájában az új rendszer megteremtésének három, külön-külön is fontos aspektusát testesítik meg, s így lehetnek méltók az egész nemzet megbecsülésére.

Az, hogy az 1989-90-ben létrejött szabad Magyarország nem egy kiválasztott elit, hanem az egész nép állama, amelyben előbb-utóbb valamennyien otthon érezhetjük magunkat, ahol az állam élén álló tisztségviselő számára fontos minden egyes polgár méltósága, így a legelesettebbek méltósága is, a nemzet egységét hitelesen kifejező köztársasági elnökünk, Göncz Árpád személyében jelent meg milliók számára. Ha valakinek, hát neki elhihette mindenki, hogy övé is az új demokrácia.

Azt, hogy az új Magyarország demokratikus jogállam, az Alkotmánybíróság alapító elnökétől, Sólyom Lászlótól tanulta meg egy egész ország. Az ő tevékenységében öltött testet az a jogállami meggyőződés, hogy az alkotmányosság előbbre való a mindenkori kormányzati, parlamenti akaratnál.

A nép jólétét, boldogulását szolgáló racionális gazdaságpolitika, mely négy évtized voluntarista gazdaságpolitikája után a demokratikus Magyarország harmadik fontos ismérve lett, leginkább Surányi György személyében öltött testet az elmúlt évtizedben. A jegybank elnökeként volt részese előbb a gazdasági rendszerváltás első szakaszának 1990-91-ben, majd példátlanul sikeres végigvitelének 1995-től az elmúlt héten bekövetkezett távozásáig. Előbb Antall Józsefet sikerült meggyőznie arról, hogy Magyarországnak nem szabad az átütemezés Lengyelországban vagy Bulgáriában választott útját követnie, s mára bebizonyosodott, hogy igaza volt.

Második bankelnöksége kezdetén barátjával és kollégájával, Bokros Lajossal összefogva, Horn Gyulával sikerült elfogadtatnia, hogy a stabilizációs műtét elkerülhetetlen, de néhány éven belül a stabil növekedés pályájára vezérelhető általa a magyar gazdaság. Bokros és Horn nem volt már hivatalában, amikor egyértelműen bebizonyosodott közös programjuk igazsága. Surányi György megérdemelt szerencséje, hogy learathatta a babérokat.

Most, amikor távozni kényszerült a magyar jegybank éléről, munkájáról előnyös mérleget vonhat. Az ezredfordulóra Magyarország kiszabadult az adósságcsapdából. A néhány éve még 30 százalék fölötti infláció egyszámjegyűre mérséklődött. 70 év után szabadon átváltható a magyar forint. Évről évre gyorsan nő a magyar gazdaság teljesítménye, s ezt lassan a magyar népesség egyre bővülő hányada érezheti a saját életkörülményeiben is.

(2.10)

Akik személyesen ismerjük, tudjuk, és akik csak közszereplőként figyelhették munkáját, megérezték, hogy a magas köztisztség betöltése számára, akárcsak Göncz Árpád vagy Sólyom László számára, nem a személyes érvényesülést jelentette, nem is a szokásos értelemben vett hatalom élvezetét, hanem az ügy szolgálatát, amely ügy számára a magyar gazdaság stabilizációja, az ország felzárkózása és felemelkedése.

Göncz Árpád a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjéből, Sólyom László a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagjából lett az egész nemzet megbecsült tisztségviselőjévé. Surányi György soha nem volt pártpolitikus, tudtommal egyetlen alkalommal lépett fel pártrendezvényen, amikor már és még nem volt jegybankelnök: az 1994-es választási kampány előtt Urbán Lászlóval, Hardi Ilonával, Fazekas Károllyal együtt a Fidesz gazdaságpolitikai konferenciáján a Fasori Gimnáziumban. Bizony, Surányi György akkoriban Bokros Lajossal együtt a kormányzásra készülő ellenzéki Fidesz vezetőit látta el gazdaságpolitikai tanácsokkal. A Fidesz azonban 1994-ben nem nyert választást, így egy évvel később a szocialista párti miniszterelnök kérte fel őt jegybankelnöknek. Surányi hiába kérte ehhez az ellenzéki Fidesz támogatását. Az ország érdekét szem előtt tartva mégis vállalkozott, vállalkoznia kellett a feladatra. Ettől kezdve társához, Bokros Lajoshoz hasonlóan már nem "a mi emberünk" volt a Fidesz számára, s valójában ennek köszönheti a személyét ért támadásokat, és nyilvánvalóan azt is, hogy a jelenlegi miniszterelnök nem kezdeményezte, hogy újabb ciklusra az MNB élén maradjon.

Azzal, hogy most valahol a magánszektorban talál majd magának értelmes munkát, nem ő jár rosszul, hanem Magyarország. Mi nem tehetünk mást, mint megköszönjük munkáját, megköszönjük neki azt a nemzetközi megbecsülést és bizalmat, amit az egész ország élvez az ő munkája nyomán.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu