BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Harmadik alkalommal van történelmi tárgyú törvényjavaslat, illetve határozati javaslat az 1998-ban alakult Országgyűlés előtt, és harmadik alkalommal kíván a jelenlegi jobboldali kormánytöbbség egy országgyűlési előterjesztéssel egyúttal hivatalos történelmet elfogadtatni az Országgyűléssel.

(18.20)

Mi, szabad demokraták tizenegy éve, amióta a Fővárosi Önkormányzat Demszky Gábor javaslatára minden évben budapesti búcsún, népünnepélyen emlékezik meg a szovjet csapatok kivonulásáról, világossá tesszük, mit jelent számunkra az, hogy Magyarország visszanyerte állami szuverenitását. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben ebben az Országgyűlésben nincs vita.

Abban a kérdésben van vita, hogy helyes-e az Országgyűlésnek történelmi értékeléseket határozatokba, törvényekbe iktatni. Nekünk az a véleményünk, hogy nem helyes. De ha mégis olyan különleges alkalom adódik - például az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása 1990-ben -, amikor a parlamenti pártok egyetértésre jutnak abban, hogy ennek itt van az ideje, akkor ennek az a módszere, amit 1990-ben alkalmazott akkor az Országgyűlés, nevezetesen, hogy a hat párt leül és abban a bizonyos '56-os törvényben megállapodik, annak a szövegnek minden egyes szavában. S nem is az a szöveg került elfogadásra, amit eredetileg benyújtottak, hanem az egy alkufolyamat következtében alakult ki. Azt a módszert, hogy a kormánypártok képviselői magukat az ügy letéteményesének tüntetve fel tesznek előterjesztést, írnak egy szöveget, indoklást, ami történelmi értékelést tartalmaz, a maguk szája íze szerint, ezt a magam részéről nem tartom elfogadhatónak. Nem korrekt ezt a módszer.

Túlmegyek azonban ezen: tartalmilag sem tartom a dolgot szerencsésnek. No nem azt nem tartom szerencsésnek, hogy Magyarország számára nagyon fontos esemény az állami szuverenitás visszaszerzése és a szovjet csapatok távozása. Csakhogy az állami szuverenitás nem azonos a nép szabadságával. Ha ez így lenne, akkor harminc évvel ezelőtt Ceaus
escu Romániája lett volna a legszabadabb ország a régióban, hiszen ott nem voltak már szovjet csapatok - talán tudják. Ha ez így lenne, akkor a Horthy-korszak Magyarországán szabadabb lett volna a magyar nép, mint a dualizmus Magyarországán, holott az ellenkezője volt igaz: a polgári szabadságjogok szilárdabbak voltak a dualizmus kori Magyarországon, mint a Horthy-korszak Magyarországán. A nép szabadsága ugyanis - ezt tudjuk Petőfitől, Adytól, József Attilától és sok mindenkitől - nem azonos az állam szuverenitásával. A nép szabadsága a demokráciának, a jogállamiságnak, a polgárok méltóságának tiszteletben tartásától függ.

S ha már idáig eljutottunk, akkor azt a kérdést kell feltennünk, itt van-e az ideje, hogy a magyar szabadság napját iktassuk törvénybe, és különösen, hogy a jelenlegi kormánykoalíció képviselői jogosultak-e arra, hogy a magyar szabadság ünneplésére tegyenek javaslatot. Én azt gondolom, hogy nem jogosultak. Nem jogosultak, tisztelt Országgyűlés, és különösen nem jogosultak két és háromnegyed évvel az után, hogy átvették a kormányzást ebben az országban, mert ez a több mint két és fél év ebben az Országgyűlésben a jelenlegi kormánytöbbség jóvoltából a szabadság korlátozásának két és fél éve volt. Mert a szabadság garanciáit korlátozták hónapról hónapra ebben az Országgyűlésben a kormánytöbbség képviselői.

A szabadság garanciáit korlátozták, amikor visszaszorították a Magyar Országgyűlést, hiszen az ellenzéki jogok korlátozása a parlament korlátozása. Az előterjesztők egyikének, Salamon László képviselő úrnak az ügyrendi bizottság elnökeként különös érdemei vannak a magyar szabadság, a magyar parlamentarizmus korlátozásában. Korlátozták, tisztelt képviselőtársaim, a sajtó szabadságát és függetlenségét azokkal a lépéseikkel, amelyekkel ellenzéki nyomtatott sajtótermékeket igyekeztek felszámolni, amelyekkel újságírókkal szemben léptek fel, amelyekkel a közszolgálati médiában vették át maguknak, a kormánykoalíciónak a hatalmat.

Korlátozzák a lelkiismereti és vallásszabadságot. Olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely kifejezetten erre irányul. Olyan kampányt folytatnak, olyan légkört teremtenek, ami egyes hitek híveit más hitek hívei elé helyezi a politikában, a mindennapi életben. Amikor erőszakszervezeteket használnak fel a politikai ellenféllel szemben; hadd utaljak a Juszt-ügyre, hadd utaljak a kazettavásárlásra. Ez is a szabadság, a polgárok szabadságának korlátozása. Ez a kormány, amelynek önök a parlamenti képviselői, nyolc év után visszahozta a félelmet a magyar közéletbe, a politikai életbe, az üzleti életbe, hiszen a gazdasági életbe is beavatkoztak - hiába csodálkozik, államtitkár úr! (Dr. Hende Csaba: Nem csodálkozom, csak mosolygok!) Tessék az emberek közé járni, tessék az újságokat olvasni!

Ennek a kormánytöbbségnek nincs erkölcsi alapja, hogy előterjesztést tegyen az Országgyűlésben a magyar szabadság megünneplésére.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu