MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor megpróbáljuk a jövőt megtervezni, akkor mindig a mostani tudásunkból indulunk ki, és erre szeretnék én önöknek egy érzékletes példát felhozni. Az előző század elején a történelemkönyvek megőrizték azt, hogy a londoni városatyák az 1905-ös évek elején egy válságstábot hoztak létre abból a célból, végiggondolván, hogy ha a lóállomány ilyen mértékben nő London városában, akkor azt prognosztizálták, hogy 1950-re London városát 10-15 centiméter vastagon fogja borítani a lótrágya. Azt gondolták, hogy ez mégsem lenne jó, tehát valamilyen módon a válságstáb dolga az, hogy megakadályozza ezt a példátlan állapotot. Nos, bátran mondhatjuk, képviselőtársaim, hogy nem borította 1950-ben 15 centis lótrágya Londont. Ez két okból lehetett. Az egyik az, hogy a válságstáb jó döntéseket hozott; itt nem ez a helyzet állt elő. Az a helyzet állt elő, hogy 1950-re a világ fejlődése a 45 évvel előttihez képest olyan minőségi változást hozott, amelyre akkori fejjel gondolni sem voltak képesek.

Azt gondolom, hogy most mi is abban a helyzetben vagyunk, olyan törvények tárgyalását kezdjük meg, amikor a mai fejünkkel próbálunk meg meggondolni, megcélozni egy olyan világot, amelynek még nem minden elemét tudjuk pontosan. Jól emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt milyen fontos ember látszatát keltette az, aki egy 8-10 kilós recsegő-ropogó rádiótelefonnal tudott közlekedni az országban, mennyire komoly üzletember benyomását keltette ez az ember, és ma ott tartunk, hogy nem lehet úgy elmenni egy bevásárlóközpontba, hogy tizenéves fiatalok a fülükhöz tartva ne rádiótelefonoznának egymással.

Nos, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársam, mindazokat a minősítő jelzőket, amelyeket hozunk, mindazokat a koncepciókat vagy víziókat, amelyeket felvázolunk, mindenképpen kéretik egy ilyen szemüvegen keresztül vizsgálni.

A képviselőtársaim az általános vitában elmondták a Szocialista Párt álláspontját. Én néhány elemet szeretnék csak kiemelni a gondolataimból. Az egyik a biztonság kérdése. Nagyon sokan érintették ezt. Én egy egyszerű példával utalnék arra, azt gondolom, hogy a kínai aláírásokat leszámítva a világ minden nyelvén könnyű hamisítani az aláírásokat. Azt gondolom, hogy bármelyikünk aláírása ma könnyedén hozzáférhető és mechanikus úton hamisítható. Túlzók a félelmeink még akkor is, ha valóban a múlt héten megjelent a híradásokban, hogy a már elfogadott cseh elektronikus aláírási törvény hatálya alá eső egyik hitelesítő cég kódjait feltörték.

Viszont ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy érdemes lenne a törvényben megfogalmazni egy minimális és maximális technikai paramétert a kódolással kapcsolatban. Amerikában létezik ilyen. Mondok egy példát: a maximális kódolásnak van egy nagyon fontos nemzetbiztonsági feltétele, szempontja, hiszen nem lenne szerencsés, ha olyan komoly kódolási technikákat használnánk, amelyek lehetetlenné teszik adott esetben a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a dokumentumokhoz való hozzáférést. Azt lehet mondani, hogy egy 29 bites kódot - nem akarom a képviselőtársaimat ilyenekkel feltartani, csak szeretném megvilágosítani - egy táblázat szerint átlagos PC-vel körülbelül kilenc óra alatt lehet felbontani. Egy komolyabb géppel, amelyik képes egymillió jelszót másodpercenként váltani, ugyanez öt és fél perc alatt megoldható.

Nos, tehát valahol Magyarországon, ha biztonságról beszélünk, egy olyan megoldást kell találnunk, amely mind a minimális, mind a maximális feltételeket rögzíti, és abban a sávban van, amelyik technikailag megoldható, és biztonsági szempontból pedig garanciát jelent a felhasználók számára.

A másik ilyen kérdés a hitelesítő cégek ügye. Azt gondolom, hogy a törvény nagyon helyesen gazdasági társaságokról, magáncégekről beszél. Szeretném, ha egy szempontot megvizsgálna a kormány saját maga számára, hogy a saját belső kommunikációjában ki az a hitelesítő személy, melyik az a hitelesítő szerv, amely a kormányzati belső kommunikációs rendszerekben, amelyek lényegesen fejlettebbek lesznek a következő időszakban... - megbíz azzal külsőként, hogy hitelesítheti a két szerv aláírását.

A harmadik megállapításom: Lezsák Sándor is említette, de a miniszter úr is a bevezetőjében ezzel kezdte, szeretnénk ezt mi is visszaigazolni: nagyon fontosnak tartjuk azt a három alapelvet, amely a "ki írta alá?", a "nem változtattak rajta" és a visszavonhatatlansága ennek az aláírásnak.

(18.50)

Ez az a három alapelv, amely mindegyik EU-direktívában megjelenik, és mi úgy gondoljuk, hogy ez egy fontos szabálya lehet a születendő törvénynek.

Az EU-szabályozással kapcsolatban az 1999-ben elfogadott EU-irányelv átvétele, azt gondolom, megfelel a közös érdekünknek, a magunk részéről ezt támogatjuk és üdvözöljük. Egy apró észrevételt szeretnék tenni: ezen direktíva 3. cikkelyének 1. pontja érdekes módon ellentétes szabályt határoz meg, mint amit mi Magyarországon átvettünk, ez pedig azt mondja ki, hogy nem köthető előzetes hitelesítéshez, engedélyhez a hitelesítő cég megjelenése a piacon. Ott egy erősebb bizalmi állapotban van már ez a szféra, az információs társadalom. Azt gondolom, nem kell nekünk ma Magyarországon ehhez feltétlenül csatlakozni, csak azt szeretném jelezni, hogy amennyiben Magyarország majdan csatlakozik és kötelezőek lesznek számára a direktívák, ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

A következő a kerettörvény jellege ennek a jogszabálynak. Szerdán az egységes hírközlési törvény vitájában nyilván sokkal élesebb kérdésekről fogunk majd vitatkozni, ott ezt hangsúlyosabban szeretném megemlíteni, de itt is el kell mondani, hogy jó lenne, ha a kormány nem vonzódna ilyen erősen ezekhez a kerettörvény jellegű szabályokhoz, és megpróbálná azokat az alapvető kérdéseket a törvényben legalább érzékeltetni, hogy amit szabályozni kíván, amilyen felhatalmazást a kormány számára ad, azoknak pontosan mik a valóságos keretei, és ne csak a végső célt fogalmazza meg egy hivatkozásban, a törvény végrehajtási utasításaiban.

Egy nagyon pici apróságot szeretnék csak az utolsó tételként megemlíteni, ez pedig a magyar jogrendben nagyon erősen élő szabályozásban nyilván azért alakulhatott ki, mert a tíz-tizenegy éves rendszerváltó parlamentben mindig jelentős dominanciával bírtak az ügyvédek. Ma nagyon sok törvény Magyarországon nem kétszereplős, tehát nem arról van szó, hogy az eladó eladja, a vevő megveszi, hanem ügyvédi ellenjegyzéshez kötött a dokumentumok jelentős része. Azt tisztelettel szeretném majd megkérdezni, hogy ez az elektronikus aláírás hogyan és miképpen kezeli azt a helyzetet, amikor ez nem egy háromszereplős szituáció, tehát nem az eladó, vevő, hitelesítő, hanem meg kell jelenni az ügyvédi ellenjegyzőnek is - miképpen illeszkedik bele ez az eljárás a mai törvényi szabályozásba? Gondolom, hogy technikailag megoldható, de szeretném azt látni vagy szeretném azt tudni, hogy pontosan melyik passzushoz illeszthetően fogadható ez el.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján szeretném én is a Szocialista Párt azon árnyalt megfogalmazását itt önökkel megosztani, amelyet meghallgathattak már Szabó Zoltántól és Avarkeszi Dezsőtől, miszerint támogatjuk a törvény alapelveit, és nagyon-nagyon szeretnénk, ha ez a fontos törvény konszenzussal kerülne elfogadásra. Ezért tisztelettel kérjük, hogy az általunk kiizzadt módosító indítványokat, amelyeket beadunk, fontolják meg alaposan, és amennyiben lehetséges, támogassák, és akkor mi is örömmel tesszük ezt majd a törvény végszavazásánál.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu