TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Figyelmeztetni szeretném az államtitkár urat, hogy én elismertem azt, hogy a foglalkoztatási helyzet ma jobb, mint a '89-ben elkezdődött válság mélypontján volt. Ez nem vitatható. A kérdés az, hogy erről a javulásról olyan pozitív hangnemben beszélhetünk-e, mint ahogy ön tette, vagy nem beszélhetünk ilyen pozitív hangon.

(21.00)

Az én véleményem az volt, hogy ha igaz az, hogy a munkaerőpiac ma sokkal kevesebb embert foglalkoztat és a munkanélküliek számának csökkenése nagyrészt annak a következménye, hogy az emberek kivonultak a munkaerőpiacról és a foglalkoztatottak számának növekedése még mindig nagyon alacsony színvonalon van, akkor tudnunk kell, hogy ez a feladat, amivel a törvényjavaslat ma foglalkozik, nagyon alapvető és mindenkit érdeklő feladat, ahol operatív, racionális intézkedések megvitatására lenne szükség.

Azt állítottam, hogy erre az előterjesztés nem nagyon alkalmas. Nem azt mondtam, hogy az előterjesztésben lévő gondolatok zavarják ezt a folyamatot, hanem azt, hogy nem terjeszt elő olyan gondolatokat, amelyek alapján a program tényleges megvitatását a parlamentben le lehetne folytatni.

Az utolsó kérdés, amit meg szeretnék említeni, az az, hogy jogos pozitívan értékelni azt, ha a termelékenység növekedése, a gazdaság általános növekedése és a foglalkoztatás javulása párhuzamos. Természetesen ez '89 után nem mehet egyszerűen, hiszen ahhoz, hogy ma versenyképes és nyereséges legyen egy vállalat (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) - befejezem -, ahhoz profitábilisnak kell lenni, magasabb hatékonysággal kell dolgozni, mint azelőtt, tehát kevesebb embert kell foglalkoztasson. A feladat éppen ezért nagyon nagy. (Az elnök ismét csenget.) És erre kérem a kormány képviselőit és a kormány támogatóit, hogy...

Forrás: parlament.hu