DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Egy korábbi élményem látszik visszaköszönni. Még a Népjóléti Minisztériumban dolgoztam, amikor élesen merült fel a kérdés, hogyan oldható meg igazságosan a mozgássérültek kedvezményes gépkocsiigénylése. A kérdést akkor az tette szükségessé és indokolttá, hogy a nem rászorulók visszaélései miatt kellett szigorítani a szabályokon, és ez nehezítette a rászorulók helyzetét.

Valami ehhez hasonlót észlelek most, csakhogy ezúttal a gyermekparalízis okozta bénulásban szenvedők járógépeire vonatkozólag. A Heine-Medin-kórral járó bénulásban szenvedők száma ma körülbelül 17 ezerre tehető. Mivel 1955 óta védőoltással elkerülhetővé váltak az újabb megbetegedések, ezért olyan felnőtt emberekről van szó, akik a legtöbb esetben maguk keresik a kenyerüket, esetleg gyermeket is nevelnek, és mindez természetesen mozgást igényel a részükről. Azoknál az embereknél, akiknek alsóvégtagi bénulásuk van, járógépek teszik lehetővé azt, hogy a tartását vesztett végtagot stabilizálni tudják. Nos, ezek a bénult emberek most attól tartanak, hogy az ellátás szabályozásának megváltozása tovább nehezíti életüket, ugyanis immár csak a legegyszerűbb, legnehezebb, könnyen hibásodó járókészüléket kapják ingyenesen gyógyászati segédeszközként.

Úgy tudom, miniszter úr, hogy a szigorítást itt is visszaélések váltották ki, olyan esetek, amikor az eszközt készítő ortopéd műszerész olcsóbb alkatrészeket épített be, mint amiket elszámolt. Ez azonban a korábban létezett, majd megszüntetett műszaki ellenőrzéssel is megoldható lenne, hogy ne a hátrányos helyzetű rászorulót sújtsa a kialakult helyzet.

Ezért tehát a mozgássérült emberek nevében kérem miniszter úr kedvező döntését ebben az ügyben. Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu