DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindnyájunk előtt ismert, hogy az idei esztendőig a szövetkezetek kívülálló üzletrész-tulajdonosai a szó igazi értelmében nem voltak tulajdonosok, mert tulajdonukkal nem rendelkezhettek. Vagyonuk alakulására nem tudtak befolyást gyakorolni, az a tulajdonos érdekeitől idegen célt szolgált.

Önök felismerték, hogy ez a szabályozás nem egyeztethető össze a polgári demokráciával, a magántulajdon védelmének elvével, és elfogadták a megoldást jelentő törvényt. Ennek köszönhetően ez év január 1-jétől a kívülálló üzletrész-tulajdonosok döntési pozícióba kerültek. Közel tíz év után végre dönthetnek arról, mi történjen üzletrészükkel. Már a mai napig is több ezren adták be igényüket a megyei földművelésügyi hivatalokhoz, és kezdeményezik, hogy a szövetkezet vásárolja meg üzletrészüket. A folyamat elindult, a körülmények arra engednek következtetni, hogy döntő többségében hatékonyan és eredményesen lezárult ügyekkel számolhatunk.

Tisztelt Ház! Joggal kérdezhetik, ha minden ilyen jól halad, miért állok itt a törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslattal. Megnyugtathatom önöket, nem az elfogadott törvény alkalmatlansága vagy hiányossága áll ennek hátterében.

A 2000. évi CXLIV. törvényben az állam kötelezettséget vállalt, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő szövetkezeteknek anyagi segítséget nyújt a kívülálló üzletrész-tulajdonosok egy csoportjának kifizetéséhez. Az egyéves lejáratú kamatmentes kölcsön egyszerre szolgálja a kívülállók kifizetését és a likviditási nehézségekkel küzdő szövetkezetek helyzetének könnyítését. A törvény a kölcsön folyósításával kapcsolatos feladatok elvégzésére az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot kötelezte. A tömeges privatizáció befejeztével azonban indokolt volt a társaság szerepének újragondolása.

A kormány az állami vagyon értékesítése során a hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségeit kívánja növelni azért, hogy az ügyletek során a nemzeti érdekek érvényesítése nagyobb hangsúlyt kapjon. Különösen igaz ez az értékesítésre szánt agrártársaságok esetében, ahol a műveléssel foglalkozó magánszemélyeket, az agrártársaságok alkalmazottjait kívánja segíteni a kormányzat a tulajdonszerzésben. Az agrárgazdaságok munkavállalóinak tőkehiányát ismerve ezt többek között úgy lehet elérni, hogy a kormány kedvezményes hitellehetőséget biztosít. Ez azzal jár, hogy az agrártársaságok értékesítésével összefüggő feladatokat, kötelezettségeket tartalmazó jogszabályokat is módosítani kell. A kedvezményes hitelkonstrukció ugyanis nem teszi lehetővé, hogy az értékesítés olyan ütemben valósuljon meg, mint ahogy a költségvetésnek a külső üzletrész-tulajdonosokat ki kell fizetnie.

A fentiek alapján a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXLIV. törvényben előírt feladatok és kötelezettségek kötelezettje közvetlenül a központi költségvetés lesz, és erre tekintettel az ÁPV Rt. e feladatok és kötelezettségek alól mentesül.

Az állam a szövetkezeti üzletrészek megvásárlásával kapcsolatos finanszírozási feladatait a pénzügyminiszter által kijelölt szerv útján valósítja meg. Ez kedvezőbb a szövetkezetek számára, mert közvetlenül a költségvetéssel kerülnek szerződéses viszonyba, és kedvezőbb a kívülálló üzletrész-tulajdonosok számára is, mert a költségvetési kötelezettségvállalás lényegesen nagyobb garanciát jelent a szemükben, mint egy átalakulás előtt álló részvénytársaság.

Tisztelt Ház! Remélem, sikerült érzékeltetnem önökkel, hogy e törvénymódosítás semmiben sem érinti a közelmúltban elfogadott törvényben rögzített eljárási rendet, nem okoz változást az érintettek jogi helyzetében. Pusztán annyiról van szó, hogy az állam saját kötelezettségének nem egyik, hanem másik szervén keresztül tesz eleget.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu