DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Több SZDSZ-es módosító indítvány mellett fogok érvelni, és lesz olyan is, amely kapcsán, azt gondolom, súlyos félreértést tudok eloszlatni, például az előttem szóló Lezsák Sándor képviselő úr utolsó indítványa valószínűleg teljes félreértésen alapul, hiszen a képviselőtársam nem azt ellenzi, hogy az idegenrendészeti ellenőrzésnél bűncselekmény megelőzése céljából a rendőrség belépjen otthonokba. Erre a rendőrségi törvény értelmében ma is van lehetőség. Pusztán arról van szó, hogy vajon célszerű-e tágítani azoknak a körét, akik az otthonokba beléphetnek. Célszerű-e, hogy a határőrség bárhol az ország területén magánlakásba behatolhasson, célszerű-e, hogy az idegenrendészeti hatóság bárhol az ország területén magánlakásokba behatolhasson?

Jogállamokban általában arra törekszenek, hogy a magánszférába a lehető legkevésbé avatkozzanak be, és csak azok, akik erre felhatalmazottak. Szeretném felhívni az előttem szóló képviselő úr figyelmét, hogy az utóbbi időben hány olyan bűncselekmény történt, amikor magukat rendőrnek kiadó emberek hatoltak be magánlakásokba, ott megkötözték a benntartózkodókat, vagy meggyilkolták, vagy esetleg kirabolták. Ezért célszerű arra törekedni, hogy minél kevesebb és minél egyértelműbb felhatalmazással rendelkező szervezet legyen, amely szervezet tagjai beléphetnek magánlakásokba.

Magyarországon az ellenkező irányba történnek a lépések, hiszen a rendőrségen kívül behatolhatnak a magánlakásba a nemzetbiztonsági szolgálat, a vám- és pénzügyőrség alkalmazottai, behatolhatnak a magánlakásokba az adónyomozók, behatolhatnak a határőrök, és most az idegenrendészeti hivatal civil dolgozói is behatolhatnak a magánlakásokba. Ez a megítélésünk szerint nem indokolt, és Világosi képviselő úrnak a 39. ajánlási pontban foglalt indítványa erre vonatkozik. Ez a rendőrséget nem fogja korlátozni a jövőben sem abban, hogy bűncselekmény megelőzése vagy felderítése érdekében magánlakásba belépjen.

Az ajánlás 4. pontjában Világosi képviselő úr a törvényjavaslat 8. §-ában szabályozott kritériumok megváltoztatását szorgalmazza, és itt a hatályos törvényi rendelkezések fenntartását indítványozza. A törvényjavaslat a 8. §-ban a vízumkiadás megtagadását ahhoz köti, hogy a külföldi tegyen eleget a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Ezek a feltételek a 4. § (1) bekezdésében rendkívül heterogénen vannak szabályozva. Vannak olyan részei, amelyeket a képviselő úr megtartani javasol, amely valóban a külföldi - hogy így fogalmazzak - érdekszférájában teljesíthető feltétel. Ilyen például, hogy az előírt anyagi fedezettel rendelkezzen.

(23.00)

Ilyen például, hogy beutazási és tartózkodási tilalom alatt ne álljon. Ilyen például, hogy ne akarjon további országokba lépni, ahogy ezt a jelenleg hatályos törvény megfogalmazza.

Ugyanakkor az új módosítás a külföldi részéről teljesítendő feltételként szabja, hogy a beutazása ne veszélyeztesse a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot, illetőleg az EGT valamely tagállamának nemzetközi kapcsolatait, amely teljesen a hatóságok szubjektív értékelésétől függő kritérium. Semmifajta normatív követelménynek itt nem kell megfelelnie. Képviselőtársam azt javasolja, és az SZDSZ is ezt szorgalmazza, hogy ezen a ponton ne lépjünk el a jogbizonytalanság felé. Tudomásul véve azt, hogy persze a vízumkiadás a szuverenitás körébe tartozik, és ilyen értelemben viszonylag széles körben megtagadható a vízum, de amennyire lehet, ezek a feltételek legyenek normatívak.

Az ajánlás 15. pontjában szintén Világosi Gábor elhagyni javasolja a törvényjavaslat 23. §-ának néhány pontját, amelyben megítélésünk szerint a letelepedési és a bevándorlási engedély visszavonása olyan feltételekkel történik, ami aránytalanul sújtja a külföldit. Ilyen feltétel a törvényjavaslat szerint, amit elhagyni javasolunk, hogy a családegyesítés címén kiadott engedély esetén a házasság az engedély kézhezvételétől számított három éven belül megszűnik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Előfordulhat az, hogy valaki családegyesítési céllal feladja az otthonát a világ valamely pontján; Magyarországon letelepedési vagy bevándorlási engedélyt kap, és utána a másik fél hibájából - tehát akihez költözött - felbomlik a házasság. Nagyon sokszor előfordul az, hogy feleségek követik a férjüket, feladva otthoni egzisztenciájukat, és új egzisztenciát teremtve egy új hazában. Miért sújtjuk azt a személyt, aki vétlen a házasság felbontásában, azzal, hogy nemcsak hogy a házassága megy tönkre, még az időközben megszerzett letelepedési engedélyét is elveszti, miközben itt semmiféle arányosság nem állapítható meg?

Ugyanígy indokolhatatlan az, hogy a külföldi a Magyar Köztársaság területét, rendszeres, tartós munkát vállalva elhagyja, esetleg olyan országban vállal munkát, amely országban könnyebben tud munkához jutni, mint Magyarországon. De nem akarna ott élni, mert például a családja itt él, és úgy látja, hogy a külföldön megszerzett jövedelmét az itt élő családja javára tudja fordítani. Nem indokolhatók ezek a rendelkezések.

Az ajánlás 21. pontjában szintén Világosi képviselőtársam a törvényjavaslat 33. §-ának (3) bekezdését javasolja módosítani. Az eredeti javaslat nagyon szűk körre szorítja a beutazási és a tartózkodási tilalom fenntartásának ellenőrzését. Világos Gábor az SZDSZ nevében azt javasolja, hogy a beutazási és a tartózkodási tilalom fenntartásának szükségességét az elrendelő hatóság folyamatosan, de legalább évente legyen köteles felülvizsgálni, és szükség esetén az adatok megváltozásáról, kiegészítéséről, kijavításáról vagy törléséről haladéktalanul köteles legyen intézkedni.

Megítélésünk szerint a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamának alkalmankénti, maximum öt évvel való meghosszabbítása súlyos arányossági problémák forrása lehet. Garanciális, mindenekelőtt adatvédelmi szempontból szükséges rendelkezni arról, hogy a tiltó névjegyzék folyamatos, de legalább évenkénti felülvizsgálata megtörténjen. Ez a rendelkezés, amit képviselőtársam javasol, megfelel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által e tárgyban megfogalmazott ajánlásnak is.

Még két módosító indítványról, bocsánat, még egyről szólok, hiszen a 39. pontban szereplő indítványról elsőként szóltam. Végezetül a 47. pontban szabályozott, bocsánat, az ajánlás 47. pontjában szereplő, a törvényjavaslat 88. §-át érintő rendelkezést szeretném indokolni.

Világosi Gábor az SZDSZ nevében a külföldi szálláshely-bejelentési kötelezettségének eltörlését javasolja. Azok a képviselőtársaim, akik emlékeznek a rendszerváltás előtti időszakra, emlékeznek arra a gyakorlatra, hogy a Magyarországra érkező külföldi rokonokat, külföldi állampolgárságú rokonokat - így a törvényjavaslat szerint egyébként a magyar származású külföldi állampolgárokat is - 72 órán belül be kellett jelenteni a rendőrségen. Ezt a gyakorlatot állítja vissza a törvényjavaslat, amellyel az SZDSZ nem ért egyet. Ez egy rossz emlékű intézmény volt, teljes mértékben felesleges, számos rendelkezése pedig életszerűtlen, ráadásul végrehajthatatlan.

Ez a javaslat annak idején is csak úgy működött, hogy a házmesterek besúgóként jelezték azt, hogyha külföldi rendszámú autó állt a ház előtt. Ez a javaslat a maffiózókat nem fogja akadályozni abban, hogy szabadon rendelkezzenek, mert aki kábítószercsempész, embercsempész, lőfegyvercsempész, vagy bármi más súlyos bűncselekményt követ el, azt nem fogja érdekelni a bejelentési kötelezettség, csak a törvénytisztelő külföldi állampolgároknak lesz egy pluszteher. Olyan lesz megint, mint amikor a szocializmusba utaztak. Hiszen akik a képviselőtársaim közül külföldre utaznak, akár a parlament, akár más megoldások következében, sehol a világon - pontosabban néhány arab országban, Kubában, és néhány fejletlen országban, ahol a korrupt hivatalnokoknak ez egy plusz pénzszerzési lehetőség, alkalmaznak ilyen rendelkezéseket -, a világ civilizált részén nincsen bejelentkezési kötelezettség. Ha valaki átlépte a határt, akkor azt, hogy belépett az országba, regisztrálják, Magyarországon is regisztrálják. De hogy hol száll meg, kinél száll meg, mennyi ideig marad, ezeknek a regisztrálása nem történik meg. Ha valaki Németországba, Ausztriába megy, nem kell bejelentkeznie a rendőrségen vagy az idegenrendészeti hatóságoknál.

Tehát ezt a javaslat tulajdonképpen a Kádár-rendszerben működő, azóta okkal megszüntetett intézmény visszaállítása, amely az általa célul tűzött eredményt nem fogja elérni, viszont a Magyarországra látogató külföldieket felesleges zaklatásnak teszi ki. Annak idején sem érte el egyébként a célját, még a besúgókkal együtt sem érte el a célját.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu