DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítására került a Ház elé a most tárgyalt T/3846. számú javaslat. A víz az emberi élet lételeme, az ezzel foglalkozó jogszabályok a törvények láthatatlan hierarchiájában kiemelt helyet foglalnak el. A most benyújtott törvényjavaslat kimondott célja, hogy a jogharmonizációs folyamatban a vízgazdálkodási törvényt alkalmassá tegyük az EGK 91/271. számú irányelvének megfelelően a szennyvíztisztításról szóló ajánlások befogadására.

A szocialista frakció fontos lépésnek tartja a módosítást a harmonizáció érdekében. Időszerű a beterjesztése, a célja támogatható. A képviselőcsoportunk által megfogalmazott vélemények nem is a célt kifogásolják. A ciklus parlamenti gyakorlatát ismerve aggodalmaink a javaslat terjedelmével kapcsolatosak. Ez egy kis terjedelmű módosítás, amit az uniós elvárások miatt törvényalkotási kényszer szült. Az Uniónak való megfelelés kapkodás érzetét kelti bennünk. Gyorsan módosítjuk a nagy törvényeket egy kicsit, hogy jó tanulónak tűnjünk az európai előszobában berendezett felvételi-előkészítő tanfolyamon.

Véleményemet arra alapozom, hogy az elmúlt év decemberében az Európai Unió elfogadta a vízgyűjtő-gazdálkodási keretirányelvet, amely a tagországok hosszú távú összehangolt vízügyi politikájának célkitűzéseit tartalmazza. A keretirányelv magában foglalja a hosszú távú tervezés célját, tartalmát, módszertanát és ütemtervét. Amennyiben hazánk taggá válik, ezen dokumentum alapján kell a hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési politikánkat kialakítania.

A keretirányelv alapján célszerű lett volna néhány hónap munkája után a fenti elvárások alapján a vízgazdálkodási törvény átfogó módosítása. Bizonyítja az általam elmondottakat az a tény is, hogy a környezetvédelmi bizottság ülésén szinte minden képviselő a nagyobb terjedelmű módosítás mellett érvelt. Csak reménykedünk abban, hogy a ciklus hátralévő idejében még egyszer tárgyalni fogjuk e kiemelkedő fontosságú, környezeti tényezőt érintő törvény módosítását. Meggyőződésünk szerint hatásosabb lett volna a brüsszeli hivatalnokok szemében is az átfogó törvény-felülvizsgálat és a teljes körű harmonizáció.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 2. §-ában az előterjesztő a működő vízbázisok védelme mellett az önkormányzatok kötelező feladatává kívánja tenni a távlati vízbázisok védelmét, kezelését. Amíg az egyik esetben ez helyes és természetes, a távlati vízbázisok esetében furcsa helyzetek állhatnak elő. Egy létező példa: mennyiben kötelezhető a Szigetközben lakó polgár arra, hogy most áldozzon a majdani esetleges Budapest ellátására szolgáló távlati vízbázis kezelésére? Véleményünk szerint ezt változatlanul állami feladatként szükséges ellátni. Védelmük, felügyeletük, gondozásuk a vízügyi hatóságok feladatkörében kellene hogy megjelenjen a törvényjavaslatban.

(18.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerve az Unió javaslatát a szennyvízkezelési agglomeráció megfogalmazásáról, a megvalósítás gyakorlati módszerét vitatjuk. A törvényjavaslatban homályos a nemzeti program és az agglomeráció létrehozásának összefüggése. Információink szerint a nemzeti program már az uniós adminisztrációnál van. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a parlamenti szakbizottság erről csak a minisztériumi szakértői válaszból értesül a törvény tárgyalása során. Ezek szerint a kormány felülről kijelöli az agglomerációkat, esetenként belekényszerítve néhány száz fős önkormányzatokat is. Az agglomeráció területén kötelezően meghatározza a szennyvízkezelés módját, ami a nagyberuházásban érdekelt csoportoknak jó, de ezzel kizárja néhány helyen a környezeti, gazdasági szempontok alapján kedvezőbb megoldásokat. Legalábbis a javaslatból nem derül ki, hogy milyen módon alkalmazhatók az alternatív megoldások.

Az előterjesztés alapján nem látjuk biztosítottnak az önkormányzatok szabad választási lehetőségét. Az aprófalvas települések helyzetét ismerve kétségessé válik, hogy az elöregedett lakosság áldozni tud a 2000 lakosegyenérték felett kötelezően előírt rendszer kiépítésére, a javaslatban pedig még utalás sincs a forrásokra. A szocialista frakció legfontosabb kifogása éppen az, hogy ismét kötelező feladatokat kapnak az önkormányzatok, ugyanakkor csak homályos szóbeli ígéretek utalnak a finanszírozásra. Cinikus arról beszélni, hogy valamilyen hangzatos terv pályázati lehetőséget ad a közösségeknek, saját erő nélkül illúzió a beruházások belátható időn belüli megvalósítása. A legfeljebb 50 százalékos csatornázottságú országunkban nem lényegtelen, hogy a lakosok és az önkormányzatok tudjanak a források megteremtésének a módjáról.

Nem tudjuk hova tenni az előterjesztésben szereplő kétévenkénti felülvizsgálati és szükség szerinti módosítási előírást, amely a vízgazdálkodási agglomerációkat érinti. Képzeljük el, hogy a kijelölt térségben megindul a tervezési és előkészítési munka, ugyanakkor előre meg nem határozott indokok alapján módosításra kerül az agglomeráció határa - milyen biztonságot jelent ez az érintett önkormányzatoknak? Ugyanakkor ha a törvény a nemzeti programban a kormány és a települések közösségének konszenzusára bízná a változtatás lehetőségét, lényegesen gyakorlatiasabban járna el. Véleményünk szerint a teljes jogú tagság megszerzése előtt egy ilyen súlyú döntés meghozása esetén az érintettek bevonásával előkészített országgyűlési határozattal jóváhagyott módszer bevezetése szükséges.

A települési folyékony hulladék kezelése, ártalmatlanítása már a második törvényben válik önkormányzati feladattá, sem a hulladéktörvényben, sem itt nincs azonban utalás a költségeknek az állam és az önkormányzatok közötti megosztásáról. Az ígéret is szép szó persze, de ebben a Házban a megfelelően előkészített, hatástanulmányokkal ellátott törvényeket illene tárgyalni.

Nem menti az előterjesztőt a 2003-as hatályba léptetés időpontja sem. Úgy tűnik, a kormány sietett, hogy kedvezően ítéljenek meg bennünket Brüsszelben, de a számlát a következő kormánynak kell kifizetnie. Az összeg nincs kitöltve, és ha nem országgyűlési jóváhagyással történik az agglomerációk kialakítása, akkor az utód akár el is felejtheti a programban való részvételt. Mindenesetre akármilyen színű lesz is az új kormány, kitöltetlen váltót kap, és országgyűlési kötelezés hiányában akár össze is tépheti azt a váltót.

Tisztelt Országgyűlés! A rövid törvényjavaslatban több olyan kérdés is van, amelyről a részletes vita során módosító javaslataink indoklásaként kívánunk szólni.

Összefoglalva: a szocialista frakció kevesli a törvény módosítását, még ha egyet is ért a jogharmonizációs szándékkal. A töredéknek minősülő javaslat legnagyobb hibájának azt tartjuk, hogy az önkormányzati kötelező feladatokhoz nem rendel forrást.

Tisztelt Országgyűlés, végül engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést! A bizottsági viták ismertetése során elmondtam, el mertem mondani olyan véleményeket is, amelyeket kormánypárti képviselőtársaim mondtak el a bizottsági vitában, illetve nem is volt vita. Megkövetem Pap képviselő urat, hogy egyet merek érteni minden olyan javaslatukkal, amely a bizottsági vitában elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiból és dr. Pap János részéről.)

Forrás: parlament.hu