DR. HOMOKI JÁNOS, honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a 61/2000. számú határozatában döntött a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól, amely haderőreformként él a köztudatban. Egyidejűleg a 62/2000. számú határozatában meghatározta az átalakuló haderő létszámát és állománycsoportok szerinti összetételét. Az új haderőstruktúra, a NATO-tagságunk következtében megváltozott viszonyainknak megfelelően, a korábbiaknál lényegesen kevesebb hadrendi elemet, helyőrséget, laktanyai elhelyezést, lő- és gyakorlóteret, haditechnikai eszközt, újszerű diszlokációt, kisebb és más összetételű személyi állományt, átalakított kiképzési és felkészítési rendszert, szolgálati körülményeket és mindezekhez igazodó korszerű sorozási, behívási, leszerelési és tartalékgazdálkodási rendszert feltételez.

A haderő-átalakítás tízéves folyamata első harmadának célkitűzése, hogy a honvédelmi kormányzat humánpolitikája és a honvédelmi tárca humánerőforrás-gazdálkodása révén az Országgyűlés által meghatározott létszámkereten belül kialakítsuk a Magyar Honvédség legkedvezőbb személyi összetételét, létrehozzuk az összlétszámmal és egymással is arányban álló állománycsoportokat, mind a szolgálati viszony jellege szerint, tehát hivatásos, szerződéses hadköteles, mind a rendfokozati hovatartozás, tehát tiszt, zászlós, tiszthelyettes, tisztes, legénység szerint. Mindezt úgy kell megvalósítanunk, hogy a reform következtében csökkentett haderő rendelkezésére álló sorköteles állomány a társadalmi igazságosságnak megfelelően teljesítse alkotmányos katonai szolgálati kötelezettségét, ami a kormányprogram fontos célkitűzése. A tartalékos állományból pedig az újszerű tennivalókra kiképzett és felkészített legfiatalabb korosztályok tagjai kerüljenek adott esetben igénybevételre.

E célkitűzéseknek megfelelően 2002-től kezdődően fokozatosan el kell érni, hogy a haderő az összlétszámához viszonyítva kisebb létszámú, főleg hivatásos tiszti, ennek mintegy kétszeresét kitevő, zömében szerződéses zászlósi és tiszthelyettesi, végül egyenlő nagyságrendű szerződéses és hadköteles legénységi állományú katonákból tevődjön össze. A kormány erre vonatkozó koncepciója abból indult ki, hogy a Magyar Honvédség szervezeti struktúrájában a szerződéses, illetve önkéntes állománnyal rendelkező katonai szervezetek mellett még belátható ideig továbbra is szükség lesz a sorállománnyal működő békeszervezetekre, illetve háborús fenyegetettség esetén, csökkentett háborús szervezetüknek megfelelően a tartalékos hadkötelesekkel kiegészített csapatokra. Ennek alapján határozza meg azokat a tennivalókat, amelyek megvalósítása szükséges a haderőreform befejezése utáni mintegy 45 ezer fős béke- és megközelítőleg 70 ezer fős hadilétszámú, hadkötelezettségre és önkéntességre alapuló, tehát vegyes rendszerű haderő sor- és tartalékos katonai szolgálati és kiképzési rendszerének a megváltozott követelmények szerinti átalakításához, valamint a szerződéses katonai szolgálati rendszer további építéséhez és stabilizálásához.

A napirenden szereplő törvényjavaslat megfogalmazza e célkitűzések megvalósításának törvényi feltételeit, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, továbbá a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, valamint a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosítása által.

A továbbiakban a sorkatonai és a tartalékos katonai szolgálattal kapcsolatban tervezett változásokról kívánok részletesebben szólni. Az új haderőstruktúra létszámkerete, a sorköteles korba lépők létszámának a népesség csökkenésén belül történő fokozatos csökkenése ellenére a behívásra váró hadkötelesek létszámának felhalmozódását okozza. Ez a tendencia a hadkiegészítés eszközeivel a 2002-2003. év után már nehezen kezelhető. Azaz a sorköteles koron belül nem képes biztosítani valamennyi kötelezett sorkatonai szolgálatra való behívását.

Ezért az alkotmányban előírt általános hadkötelezettség katonai szolgálati kötelezettségének teljesítését a társadalmi igazságosság érvényesülése érdekében át kell alakítani. Mindezt úgy kell megtenni, hogy csökkenő létszám mellett is minden, a katonai szolgálatra egészségileg, pszichikailag, fizikailag alkalmas fiatal behívásra kerüljön. Az ellentmondás feloldására elvileg két megoldás lehetséges. Az egyik a kilenc hónapos szolgálati idő megtartása mellett a rendszeresített sorkatonai létszám növelése a katonai szervezeteknél, amely lehetővé tenné több sorköteles behívását. Ezzel a felhalmozódás megállna, majd fokozatosan csökkenne. Ez nyilvánvalóan nem járható út, mert szöges ellentétben áll a haderőreform célkitűzéseivel. A kilenc hónapos sorkatonai szolgálati idő esetében a sorkötelesek létszámának várható alakulásáról készített számvetések azt bizonyítják, hogy évenként a behívási lehetőségek aránya a jelenlegi 3,29-ról 2010-re 3,69-ra emelkedne.

(14.50)

Ez a jelenlegi 175 ezres létszámról 2010-re 189 ezer főre történő növekedést eredményezne. A kilenc hónapos sorkatonai szolgálat fenntartása mellett ez a felhalmozódás már nem tenné lehetővé, hogy az alkotmányos kötelezettség teljesítése minden arra alkalmas hadköteles esetében biztosítható legyen.

A hadkötelezettség további fenntartása mellett ezért marad a másik megoldás: a biztonság- és védelempolitikai helyzet által megengedett és a haderőstruktúra által megkövetelt mértékben áttérni egy rövidebb sorkatonai szolgálati időre, amely felgyorsíthatja a felhalmozódó tartalékok behívását, és lehetővé teszi minden sorköteles számára a katonai szolgálat letöltését. Az ezzel kapcsolatban végzett számvetések szerint hosszabb távon a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetéséig, évi 20 ezer fő körüli behívási létszám mellett lehetővé válhat, hogy minden kötelezett behívásra kerüljön. (Mécs Imre: Ugyan már!) E behívási létszámot alapul véve a jelenlegi kilenc hónapos szolgálati idő csökkentett változata, a kiképzés követelményeire is figyelemmel célszerűen hat hónap lehet.

A kormány e változat mellett foglalt állást azzal, amint azt programjában rögzítette, hogy a sorkatonai szolgálat idejét még ebben a ciklusban hat hónapra kívánja csökkenteni. A hat hónap szolgálati idő bevezetése esetén a behívási lehetőség aránya az évtized végére a jelenlegi 3,29-ról 2,74-ra, a következő évre maradó létszám pedig az ez évi 175 ezerről 144 ezer főre csökken.

Terveink szerint a hat hónapos szolgálati idő első időszakában kerül sor a sorkatonák kiképzőbázison történő alapkiképzésére, a második időszakban pedig az állományba tartozás szerinti katonai szervezeteknél a csapatszolgálatra, ahol szakkiképzés és a kötelékkiképzés folytatódik. A szolgálati idő csökkentésével együtt jár a hadköteles katonák időhöz kötött egyes jogosultságai időtartamának arányos csökkentése is. Ezek közül jelentős a más egységhez történő vezénylés, az egyes rendfokozatokban eltöltendő várakozás, a rendfokozatban való visszavetés, a pót-, a jutalom- és a rendkívüli szabadság, a kimaradás, eltávozás megvonása, végül a fogság, fenyítés időtartamának csökkentése.

A sorkatonai szolgálati idő csökkentésével egyidejűleg csökken a polgári szolgálati idő is, 15 hónapról 11 hónapra. A szolgálati idő csökkenésével összefüggésben az eddigi hat hónapos szolgálati kötelezettség helyett végleg mentesülnek a sorkatonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól a kétgyermekes sorkötelesek is. Eddig a háromgyermekesek mentesültek.

A sorkatonai szolgálatba való behívás tervezésének legfőbb meghatározó eleme az, hogy a behívható korosztályok - tehát a 18-30 évesek - hány százaléka alkalmas katonai szolgálatra. Ennek elemzése jelenleg azt mutatja, hogy az egészségi okokból nem behívhatók aránya az elmúlt években fokozatosan és jelentősen emelkedett. Míg 1982-ben a sorkötelesek 12 százaléka, 1990-ben 27 százaléka nem volt behívható, 1999-ben ez az arány 49 százalékra emelkedett, amelyből 21 százalék ideiglenesen alkalmatlan. A katonai alkalmasság megállapításának egészségügyi kritériumrendszere orvos szakmai kérdés, amelyet jelenleg is honvédelmi miniszteri és egészségügyi miniszteri együttes rendelet szabályoz.

A kormány döntése alapján megindult e kritériumrendszer közös felülvizsgálata, együtt az Egészségügyi Minisztériummal. E vizsgálatok tapasztalatai alapján sor kerülhet az egészségi alkalmassági szabályok olyan irányú módosítására, amely a jövőben szigorú feltételekhez köti a katonai szolgálatra való végleges alkalmatlanság megállapíthatóságát.

A tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változását illetően a haderő-átalakítás jelentős változtatásokat követel a tartalékos katonai szolgálat teljesítésének rendjében is. Az új elveknek alkalmazkodniuk kell a Magyar Honvédség új struktúrájához, a békekiegészítés rendszerében várható változásokhoz, meg kell felelniük a NATO tartalékos állományával szembeni és az ország megbízható védelmét garantáló elvárásoknak. A tartalékos katonai szolgálat teljesítésének új rendszerét döntően befolyásolja, hogy az átalakítás után a haderő mozgósításához szükséges tartalékosok létszáma várhatóan nem lesz több, mint 40 ezer fő, ami a jelenleg szükséges mozgósítható létszámnak megközelítően csak a harmada.

A másik fontos tény a sorkatonai szolgálati idő csökkentése, aminek következtében objektíve alacsonyabb felkészültségi katonák szerelnek le, és kiképzettségük nem elégíti ki a tartalékosokkal szembeni követelményeket. Viszont alkotmányos kötelességünk a haza védelmében részt vevő katonák túlélést elősegítő felkészültségéről gondoskodnunk.

Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a hadköteles tartalékos katonák békében - az önkéntes jelentkezést kivéve - nem vezényelhetők országhatáron kívüli szolgálatra.

A rövidebb sorkatonai szolgálat a tartalékos hadkötelesek nagyobb létszámban történő képzését teszi lehetővé, de a jóval kisebb hadilétszám miatt nagy részükre nem, vagy csak rövid ideig lesz szükség a katonai szervezetek mozgósítható állományában. Ezáltal lehetővé válik, hogy mindössze 4-6 évig, parancsnokok esetében 6-8 évig kerüljön sor a hadköteles tartalékosok konkrét igénybevételére. Az előzőekre is figyelemmel indokolt 120 napról 90 napra csökkenteni a tartalékos katonai szolgálat összidőtartamát.

Az új követelmények teljesítése a tartalékos hadkötelesek igénybevétele mellett csak önkéntes tartalékos katonákkal valósítható meg. A gyors bevethetőség és a külföldön teljesítendő szolgálat a NATO részére felajánlott, valamint a gyors reagálású erőkhöz jól kiképzett önkéntes tartalékosokat igényel. A fő erőknél a hosszabb készenléti idő miatt vegyesen lehet hadköteles és önkéntes tartalékosokat rendszerben tartani, az utóbbiakat parancsnoki és magasabb katonai szakképzettséget igénylő egyéb beosztásokban.

A területvédelmi és tartalékerőknél elegendő, ha a parancsnoki állomány önkéntes. Az önkéntes tartalékosok viszonylag hosszabb időtartamra, öt évre vállalják - ami meghosszabbítható - a nagyobb leterheltséget kívánó és gyakoribb szolgálatot, illetve az arra való készenlétet, meghatározott anyagi és egyéb szolgáltatások ellenében.

A szolgálatvállalás külföldi területre is vonatkozik. Ennek a szolgálati formának számos előnye van, amely alapvetően az önkéntességből fakad. Az önkéntes tartalékos felkészültsége magas szintű, a katonai szervezetével szoros kapcsolatot tart fenn, ahhoz érzelmileg is kötődik, behívása előre tervezhető, de a váratlan tennivalókra készen kell állnia. Az önkéntes tartalékos rendszer bevezetésének alapfeltétele olyan motivációs rendszer kidolgozása, amely vonzóvá teszi ezt a szolgálati formát, amelyben kifejeződik a társadalom elismerése a haza szolgálatát önként vállalók felé.

Az önkéntes tartalékosok katonai szolgálat alatti szolgálati viszonya alapvetően megegyezik a szerződéses katonák szolgálati viszonyával, amennyiben behívásra kerülnek. A két - tehát hadköteles és önkéntes - kategóriába tartozó tartalékos állomány részére a jelenlegitől lényegesen eltérő behívási, képzési, gyakorlási rendszert kell kialakítani, amit ez a törvényjavaslat alapoz meg.

Kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot tárgyalják meg és fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu