KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaszakasz tulajdonképpen több, egymástól különböző indíttatású és törvényt érintő módosítást takar. Tekintettel arra, hogy ebben a szakaszban egyszer kerül logikusan mindenkire sor, egy kicsit csapongó leszek.

A 14. számon szereplő és Lentner Csaba képviselőtársammal együtt azonos gondolatot tartalmazó javaslatunk lényege az, hogy a társaságiadó-törvény idejekorán bekövetkezendő korlátozását kerüljük el. A módosító javaslat oka pedig az, hogy ez nem kisebb tételeket érint önkorlátozási jelleggel, mint a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségekben székhellyel, telephellyel rendelkező adózók teljes adókedvezményét, érinti az olyan megyében végrehajtott beruházásokat, ahol a munkanélküliségi ráta magasabb, mint 15 százalék, érinti a legalább 10 milliárd forint értékű beruházások üzembe helyezését. Mindezt ráadásul úgy érinti, hogy az eredeti törvény szerint, illetve a ma élő törvény szerint a 2011. évi adóból vehetők ezek a tételek legutoljára igénybe, és ha az életbelépésre figyelemmel vagyunk, akkor ez 2003-2004-ben a módosítás szerint életbe lép.

Tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nemcsak előnyökkel, hanem bizony, időnként hátrányokkal is jár. De az, hogy most, 2001 áprilisában nekünk törvénybe kell foglalni azt, hogy önként lemondunk ezekről a térségfejlesztő, kiegyenlítő hatású adókedvezményekről, méghozzá úgy, hogy ennek ellentételét ugyanakkor nem találjuk meg ebben a törvényjavaslatban, úgy gondolom, hogy túlságosan nagy taktikai hiba ahhoz, hogy emellett el lehessen menni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió kedvezményezi az elmaradott térségeket. Ennek a mértékszáma az európai uniós szabályok szerint az, hogy azokban a régiókban, ahol az egy főre eső GDP... (Varga Mihály Tállai Andrással konzultál.)... megvárom, amíg a kettő közül legalább az egyik idefigyel. Köszönöm szépen.

Tehát mivel az egy főre eső GDP az európai uniós átlag 75 százalékát nem éri el, ezek regionális szempontból fejlesztésre jogot formáló régiók. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország egész területe jogosan aspirál az Európai Unió felzárkóztatási programjából a kedvezményekre. Ez azt is jelenti ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon belül megszűnik a Magyarországon belül elmaradó térségek, Magyarországon belül magas munkanélküliséggel rendelkező térségek, Magyarországon belül kiemelten fejlesztendő térségek kedvezményezési rendszere. Úgy gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem engedhető meg, túlságosan is korán lábhoz tesszük a fegyvert akkor, amikor most elfogadjuk ezzel a törvénymódosítási javaslattal, az európai uniós csatlakozás után ezeket a regionális kedvezményeket egy az egyben eltöröljük.

Biztos vagyok benne, hogy a kormánynak szándékában áll ennek a helyére más rendelkezést léptetni. Biztosan ők is gondolkodtak azon, hogy nem ezen a módszeren keresztül - ami az európai uniós szabályokkal ellenkezik ezek szerint -, de más módszerrel, más eszközzel, más tőkejuttatással, más kedvezménnyel akarnak segíteni ezeken a térségeken. Most mégis úgy tűnik, hogy a módosító javaslatban csak a lemondás, csak a negligálás, csak a megszüntetés kapott teret, és az nem, hogy akkor ez hogyan lesz tovább. Az pedig, úgy gondolom, megengedhetetlen, hogy csak simán az európai uniós szabályokat léptessük életbe, mert ezek szerint Budapest és a Pest megyei központi régió területfejlesztési támogatása ugyanakkora nagyságrendű, ugyanolyan jogosságú, mint egyébként Hajdú, Szabolcs vagy Borsod megyéé, vagy Békés, Csongrád megyéé.

Úgy gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem megengedhető, és próbaként adtam én be - természetesen tudom, hogy nem a legjobb tartalommal, a legjobb formában - azt a fajta módosítást, amit a 16. számmal sorszámoztak be, lajstromoztak be, ami egyfajta szabályt alkot arra, hogy ezek a térségek megkapják azt a kiemelt kezelést az európai uniós rendszeren belül, valamiféle normatív szabályokon keresztül. Én ugyanis úgy gondolom, hogy ha erre a normatív szabályokat nem alkotjuk meg, ezzel nem foglalkozunk idejekorán, akkor nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a térségi kedvezmény gyakorlatilag nullává válik.

Annál is inkább érdekes ez a nullává válás, mert a helyiadó-törvényben is van egy érdekes szemlélete ennek az adómódosító csomagnak. A 19. számú, a helyiadó-törvényhez beadott módosító javaslatomban szintén javaslom eltörölni azt a korlátozást, ami arról szól, hogy a vállalkozások részére a helyi önkormányzatok által adható kedvezmény gyakorlatilag komoly mértékben már nem adható az elkövetkező időszakban, amikor ez életbe lép.

Én nem tekintem komoly mértéknek azt, hogy 2 millió vagy 2,5 millió, vagy 3 millió forintos adóalap esetében adható külön kedvezmény, ez gyakorlatilag az egyszemélyes családi vállalkozásokat, családi idegenforgalmi, házi panziókat s a többi érintheti. Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az önkormányzatok részéről a helyi adóval való politizálás, a helyi adóval való élés, kedvezményezés az ipari parkoknak a helyi adó oldaláról való bekínálása, felkínálása gyakorlatilag megszűnik mint érv lenni.

Nem tartom ezt szerencsés megoldásnak, mert ennek tulajdonképpen túlságosan messzire vezető hatása is van. Hogy mást ne mondjak, ezzel könnyen elérhetjük azt is, hogy ha a helyi adóban tulajdonképpen kedvezményt nem adhatunk, innen már csak egy lépés az, hogy a helyi adók mértékét, kivetési körét kötelezően előírja a kormányzat.

(12.20)

Ha ez egyöntetű lesz minden területen, minden városban, minden vonatkozásban, akkor ez gyakorlatilag helyreállítja azt az általunk és talán senki által sem kívánt megoldást, amelyet 1994-95-ben sikerült eltörölnünk, az ominózus minimál-nyereségadó intézményét. A minimál-nyereségadó intézménye - aki akkor még nem foglalkozott közgazdaságtannal, annak a számára idézném fel - azt jelentette, hogy akár nyereséges, akár veszteséges volt a vállalat, az árbevétel arányához képest 3 százalékos mértékben köteles volt fizetni, ha esett, ha fújt. Ez a helyiadó-rendszer, ha megkötjük a mértékét, és kötelezően alkalmazandóvá tesszük, semmivel nem különbözik attól a minimáladótól, amit 1995-re sikerült eltörölnünk. Tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy ez volt a kormány szándéka, de a hatás, amit kivált, gyakorlatilag ez.

Többekkel egyetértésben támadtuk és opponáltuk a 20. és 21. számú javaslatunkkal és az ehhez csatlakozó értelmezési rendelkezéssel a külföldön és belföldön is nettó árbevételt elérő közlekedési vállalkozók helyiadó-befizetési kötelezettségének a módosítását. Úgy gondolom, aki ezt előkészítette, felvetette, konkrétan a Maléven akart segíteni; mellékesen segít a Hungarocamionon, mellékesen segít a fuvarozókon, meg mellékesen segít még sokakon másokon, de úgy gondolom, az indítéka a Malév volt. Nem mondom azt, hogy ne segítsünk a Maléven, de ne egy olyan rendszernek a mesterséges megbontásán keresztül tegyük ezt, ami egyébként egy viszonylag jól fungáló, jól kialakított egységes egész rendszernek a felrúgását jelentené. Beszéltem helyiadó-szakértőkkel, akik naponta csinálják ezt, ez gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné, kivitelezhetetlenné, kontrollálhatatlanná teszi a fuvarozók teljesítményigazolását, azt, hogy a fuvarozók milyen bevallásokat teljesítenek, hogy vajon mennyi abból a külföldi és mennyi a belföldi árbevételre eső rész. (Tállai András jelzésére:) Gondolom, az államtitkár úrnak lesz majd módja válaszolni arra, miért nem jól gondolom én ezt a dolgot. Az előttem lévő módosító javaslatokból, illetve a törvénytervezetből és a módosító javaslatokból egyelőre csak erre tudok gondolni.

Amit még mindenféleképpen szeretnék hozzátenni, mert ez is ehhez a részhez tartozik, az illetékek módosításával kapcsolatos, ami szintén az európai uniós szabályok közé tartozik. Tudom, hogy nem feltétlenül most kellene foglalkozni vele, mert ráérnénk megtenni ezt 2003 tájékán, de egyelőre ez van előttünk. Itt jogi személy esetében a cégbírósági illeték kapcsán 1 százalék, de legalább 80 ezer forint és legfeljebb 600 ezer forint került előírásra. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy az a jelenleg 3 millió forintos törzstőkével rendelkező jogi személy, társaság, kft., amely a cégbírósághoz fordul az ügyes-bajos dolgával, nem a tőkéjével arányos 30 ezer forintos, hanem azzal szemben 80 ezer forintos illetéket kell hogy fizessen, ugyanakkor egy 60 millió forintos törzstőke feletti részvénytársaság lényegében nem progresszív, nem arányos illetéket kellene hogy fizessen. Ez, úgy gondolom, nem egészen arányos. Ma a kft. törzstőke-kötelezettségi minimuma egyelőre még 3 millió forint, ezért úgy gondolom, ennek a 3 millió forintnak az 1 százalékával jogosan lehet őket terhelni, de 80 ezer forinttal semmiféleképpen sem.

Egyelőre ennyit szerettem volna mondani, és majd később a 4. §-hoz lesz még hozzáfűznivalóm. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu