KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Két kérdéskörről szeretnék szólni: az egyik a köztisztviselők biztonsága, a másik pedig az a javadalmazás, amit a törvény biztosít vagy nem biztosít.

A köztisztviselők biztonságán, ami egyébként az eredeti törvény alapfilozófiájához tartozik, ez az új törvényjavaslat több helyütt is rést üt. Elfogadhatatlan számunkra, hogy pályázat betöltött álláshelyre is kiírható. Ehhez több képviselői módosító indítvány kapcsolódik, és jellemző módon a kormány egyetlenegyet támogatott: azt, amelyik azt írja elő, hogy a betöltött álláshelyre kiírt pályázatot az érintettnek, aki még boldog ártatlanságban ül az állásában, írásban át kell nyújtani. De az érdemi indítványok közül támogatást egy sem kapott.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem tudunk beletörődni abba, hogy valakit lemondás és felmentési kezdeményezés nélkül úgy lehessen kipiszkálni az állásából, hogy az általa betöltött álláshelyre minden megkötés és minden egyéb feltétel nélkül pályázatot lehessen kiírni. Módosító indítványunkban, ami egyébként a 35. sorszámot viseli, azt javasoltuk, és úgy gondoljuk, ez nagyon tisztességes javaslat, hogy betöltött álláshelyre akkor legyen kiírható a pályázat, ha a pályázat kiírásának időpontjában az álláshelyen foglalkoztatott köztisztviselő felmentési vagy lemondási idejét tölti - nem olvasom tovább. Azt gondolom, hogy ez az indítvány külön érvelést nem kíván. Természetesen, ha egy állás belátható időtávon belül megürül, akkor a pályázatot célszerű kiírni még akkor, amikor fizikailag az állás ugyan betöltött, de erkölcsileg rövid időn belül üressé válik.

A második kérdés, ami a köztisztviselők biztonságától elválaszthatatlan, az új törvényjavaslatban benyújtott etikai szabályzat. Jogalkotási nonszensz az, hogy a törvény az etikai eljárás eljárási szabályait tartalmazza, míg az anyagi jogi hátteret átutalja egy alacsonyabb szintű jogforrásba.

Az etikai szabályzattal kapcsolatban is több módosító indítvány került benyújtásra. Megnyugtat, hogy Perlaki képviselőtársam nagyon hasonló módon gondolkodott, mint amit a mi indítványunk tükröz, és nem nyugtat meg, hogy az ő indítványa sem kapta meg a kormányzati támogatást.

A köztisztviselők biztonsága szempontjából különös szerepe van a jogvitáknak. A jogvita mindig kényes pontja a munkavégzéssel, a munkaviszonnyal vagy bármilyen más jogviszonnyal kapcsolatos törvényeknek. A köztisztviselői hely, állás, alkalmazás védettsége miatt igen nehezen védhető az az indítvány, a törvénynek az a része, amelyik azt mondja ki, hogy a munkáltató kérésére, ha a munkáltatót a bíróság elmarasztalja és eljárását törvénytelennek minősíti, mégis az ő kérésére a köztisztviselői jogviszony helyreállítása mellőzhető. Ennek a mellőzésnek egy rendkívül puha kritériumát tartalmazza a törvény, mert azt mondja: ha a munkáltatótól nem várható el a köztisztviselő továbbfoglalkoztatása... - most nem volt időm kikeresni a pontos szöveget, de ez a benyújtott törvényjavaslat lényege -, mikor nem várható el?

Bevallom Perlaki képviselőtársamnak, én nagyon rossz vagyok, mert én mindig nagyon rosszra gondolok. Miután eddig többször érintettük már azt az alapvető kérdést, hogy itt a köztisztviselői jogállás összekeveredik politikai funkciókkal, tessék nekem megmondani, vajon elképzelhetetlen-e egy olyan élethelyzet, vajon nem életszerű az a konfliktusos élethelyzet, hogy valakinek a továbbfoglalkoztatását például a politikai meggyőződése akadályozza meg, és a munkáltatótól azért nem várható el, hogy a köztisztviselőt tovább foglalkoztassa, mert az derül ki róla, hogy mondjuk, egy rivális párt rendezvényén látták. Nagyon nem szeretnék olyan világban élni, ahol ezt a továbbfoglalkoztathatóságot minden pontosítás nélkül a munkáltató mérlegelheti.

Végül a köztisztviselők biztonsága: ha csökött formában is, de azért biztosított az az érdekegyeztetési rendszer, amelyik a közszférában működött. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a közigazgatás nem a versenyszféra, tehát a közigazgatásban mások a játékszabályok. Azért ad sokkal több garanciát maga a törvényi szöveg, mert az érdekegyeztetésnek, ezen belül a kollektív megállapodásoknak, a helyi alkuknak a közszférában kisebb a szerepük, mint a versenyszférában. Azt a fajta józan párbeszédet viszont, amelyet eddig a hatályos köztisztviselői törvény a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács formájában fenntartott, számomra beláthatatlan, hogy miért kell felszámolni és miért kell a végletekig meggyengíteni. Keresheti képviselőtársam, ha a hatályos szöveget is megnézi, a benyújtott törvény rendkívüli módon redukálja az érdekegyeztetés szerepét, az érdekegyeztetésben részt vevők jogosultságait.

Az pedig már kifejezetten káros, hogy a köztisztviselői törvény záró rendelkezései között a jogalkotó belenyúlt a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe is, és a rendkívül bevált, begyakorlott, régóta kitűnően működő KIÉT-nek - a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának - a működését is lecsökkenti, a jogosultságait redukálja és a feladatát teljesen formálissá változtatja.

A közalkalmazott jelentős mértékben a közigazgatás által determináltan él és dolgozik. Ha a köz legfelsőbb szolgái, a miniszterek és a miniszterelnök nem teszik meg, hogy a közalkalmazottakat érintő döntéseiket egyeztessék azokkal az ágazati szakszervezetekkel, amelyek a közalkalmazottakért felelősek, akkor a köz alkalmazottai légüres térbe kerülnek, és a helyi alkukban, a helyi megállapodásokban az égadta világon semmit nem fognak tudni elérni.

Nagyon röviden az illetményalapról. Képviselőtársaim szóltak az illetményalapon belüli differenciálás lehetőségéről, illetve a szorzószámoknak egy elképzelt életpályához való igazításáról. Ehhez csak szerencsét tudok kívánni. Az illetményalappal azonban nem csupán ez a probléma, hanem az is, hogy ha az illetményalap inflációkövetésére nincsen garancia, akkor a megemelt szorzótábla is előbb-utóbb elinflálódik.

(21.50)

Ha az illetményalap nem emelkedik, akkor hiába emelkednek jelentősen a szorzók, az illetményalap változatlansága előbb-utóbb elértékteleníti a szorzókat is. Ezért javasoltuk a 181. számú indítványban, hogy az illetményalapot évente az inflációhoz kelljen igazítani.

Itt még egyetlen indítványunkról: nagyon fájlaljuk, hogy a 35 éves jubileumi jutalom hiányzik a jubileumi jutalmi rendszerből. A 25 éves és a 30 éves után tíz évet kell várni és a 40. évben, illetve az előtt, nyugdíjba vonulás esetén jár a következő jubileumi jutalom. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a felsőfokú végzettek egy része nem is esélyes arra, hogy ezt a 40. évet betöltse; amennyiben nem változnak a szabályok, ha változatlanul beszámít a jogszerző időbe a felsőfokú tanulmányok ideje, akkor elérheti. Csak az ember a 2-es villamoson annyi mindent hall, és ha a 2-es villamos hírei igazak, és 25 éves kortól ketyeg a jogszerző ideje a felsőfokú végzett köztisztviselőnek, akkor bizony nincs esélye arra, hogy a 40 éves jubileumi jutalmat felvehesse. Ezért tettünk javaslatot a 35 éves jubileumi jutalom visszaállítására. És ígérem, hogy ezzel ebben a vitában többször nem kérek szót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kontrát Károly tapsol.)

Forrás: parlament.hu