BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 35/1998. határozata alapján a Magyar Köztársaság kormányának kétévente beszámolási kötelezettsége van az Országgyűlés előtt az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról és a területi folyamatok alakulásáról.

Az előttünk fekvő beszámoló teljes terjedelmében foglalkozik a turizmusnak a területfejlesztésre gyakorolt jótékony hatásával. Megerősíti azt a ma már hazai és nemzetközi szinten is elfogadott elismerést, amely a turizmus munkahelyteremtő, népességmegtartó és devizakitermelő képességét illeti. Meggyőződésem, hogy Magyarországon, de hozhatnám a szomszédos országok példáját is, akár Ausztriát, akár Szlovéniát, akár Csehországot, a vidékfejlesztés elképzelhetetlen a turizmus fejlesztése nélkül.

A gazdaságnak ez az egyik legkomolyabb multiplikátor hatást kifejtő ágazata. A turizmusba befektetett minden egyes forintnyi állami támogatás legalább 4-5 foritnyi magántőkét vonz. Emellett kiemelten fontos szempont az is, hogy minden egyes, a turizmusban realizálódó fejlesztésre fordított központi költségvetési támogatás közel 50 százaléka azonnal megtérül adó és egyéb járulékok formájában.

Tisztelt Uraim! A turizmus vidékfejlesztésre gyakorolt pozitív hatásai közül talán az egyik legfontosabb a munkahelyteremtő képessége, és az elsősorban vidéken, a kistelepüléseken és a kistérségekben kifejtett lakosságmegtartó ereje.

Ez kiemelten fontos azokon a kistelepüléseken, amelyek a rendszerváltozás vesztesei lettek, és amelyeken a korábbi kormányok elsősorban segélyekre épített támogatásai sem tudtak segíteni. Munkalehetőséget és megélhetési feltételeket kell biztosítani részükre, olyan körülményeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára a helyben maradást és a kitörést a jelenlegi kilátástalanságból.

Kékkői Zoltán államtitkár úr tudja talán a legjobban, hogy egy hozzám közel álló példát hozzak, az Ormánság jelenlegi helyzetét, azt az elhagyatott és infrastrukturális szempontból talán az ország leghátrányosabb térségét, amely számára én a mai napon és a mostani időkben nem látok más kitörési pontot, mint a turizmus, az ökoturizmus fejlesztését, a falusi vendéglátást, esetleg az ott lévő termálvízkincshez kapcsolódó beruházásokat és fejlesztéseket. De nemcsak az Ormánság példáját hozhatnám, hanem számos olyan kistérséget, ahová nem érnek el az autópályák, ahol nincsenek repterek, viszont van gyönyörű természeti környezet, vannak kulturális és történelmi emlékek, olyan turisztikai vonzerők, amelyekért bármely európai turista, akinek ez irányban affinitása van, hajlandó elmenni akár több órán át utazva, és nagy örömmel tölt el ott néhány napot vagy akár heteket is.

A beszámoló külön felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenleg prosperáló területek mellett, amelyekről már korábban szó volt, elsősorban a Balatonra és Budapestre gondolok, amelyek a magyar turizmus forgalmának közel kétharmadát teszik ki, ezek mellett a kiemelt területek mellett a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térségekre kell kiemelt figyelmet fordítani. Nagyon fontosnak tartom, és amikor Baráth Etele elmondta itt korábban, hogy a beszámolóban nem talál igazán vidékfejlesztési elképzeléseket, én azt hiszem, ez kifejezetten olyan törekvés, amely a vidéki elmaradott területek, elmaradott régiók felhozatalára, erősítésére és a kilátástalanságból való kitörésre irányuló támogatását jelenti. Tehát nem áll meg ez a kijelentés, hogy az anyag nem foglalkozna ilyen vidékfejlesztési elképzelésekkel, és ekkor még ennek a közel 250 oldalnyi terjedelmű beszámolónak csak egy szegmenséről, a turisztikai fejlesztésekről beszéltem.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi tapasztalatok alapján méltán bízhatunk a turizmusnak a vidék felzárkóztatásában betöltött jelentős szerepében. Az ökoturizmus, nemzeti parkjaink hatékony és aktív kihasználásának lehetősége, Magyarország kiemelkedő turisztikai vonzerejének hasznosítása, a falusi és a lovasturizmusban rejlő tartalékok, a turizmus fenntartható fejlesztése, mind-mind olyan törekvések, amelyeknek vidékfejlesztő szerepét ma már senki nem vonja, nem vonhatja kétségbe. Ezért meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a Széchenyi-terv kiemelkedő pályázati lehetőségeinek központi költségvetési forrásai mellé, amelyek a mostani polgári kormány működése alatt soha nem látott mértéket értek el - hiszen ha számokról beszélünk, akkor meg kell említenem azt, hogy míg a turisztikai célelőirányzat, amely a Magyar Köztársaság költségvetésében a turisztikai fejlesztések támogatását hivatott elősegíteni, 1998-ban még csak mintegy 4,6 milliárd forintot tett ki, addig 2001-ben ez az összeg már 25 milliárd, 2002-ben 28 milliárd forint lesz -, tehát kormányunk működése idején meghatszoroztuk az e területre irányított és ma már teljes egészében vissza nem térítendő támogatás formájában elérhető támogatásokat. Tehát ezek mellett a központi költségvetési források mellett rendkívül fontos szerepe lenne az európai uniós források megszerzésének.

Az anyag beszél a nemzeti fejlesztési terv jelentőségéről. Azt gondolom, ez az egyik lehetséges megoldás arra, hogy az európai uniós forrásokat a vidékfejlesztés tekintetében kiemelkedő jelentőségű turisztikai fejlesztésekre fordíthassuk. Ha megnézzük megint csak például egy szomszédos országunk, a hozzánk legközelebb eső európai uniós ország, Ausztria példáit, akkor azokon a burgenlandi területeken, ahol a mezőgazdasági termelés visszaszorításával és visszafogásával a lakosság jó része munkanélkülivé vált, igen komoly európai pénzekkel és kormányzati támogatással olyan csodálatos fürdőket építettek, amelyeknek csodájára jár ma már Európa. Azokon a területeken ma már nem beszélhetünk munkanélküliségről, nem beszélhetünk elmaradott térségekről és nem beszélhetünk leszakadt kistérségekről.

Azt gondolom, hogy ez a példa mindenképpen olyan motiváció lehet számunkra, amelyben bízvást bízhatunk. A feladatunk az, hogy ehhez a komoly áldozatvállaláshoz, amelyet a kormány a központi költségvetésből a turisztikai fejlesztések támogatására fordít, legalább ilyen mértékű, de ha lehet, még ennél nagyobb és komolyabb európai uniós forrásokat is szerezzünk.

Matolcsy György miniszter úr az idegenforgalmi bizottsági meghallgatása során kifejtette, hogy nem szeretne és nem akar lemondani ennek a lehetőségéről. Korábban, a kormányzásunk elején, felmerült az, hogy az Európai Unió nem kívánja támogatni a magyarországi turisztikai fejlesztéseket, hiszen komoly konkurenciája lehetünk az uniós tagországoknak.

(18.40)

Azt hiszem, ezen jó lenne túllépni és nem feladni ezt a lehetőséget: megkeresni azokat a kiskapukat, amelyekkel Spanyolország, Portugália vagy éppen Írország - a hozzánk hasonló adottságokkal és hasonló népességgel rendelkező államok - élni tudtak, és ki kellene használnunk ezt a lehetőséget. Ezt még az európai uniós csatlakozásunk előtt kell megtenni, hiszen akkor olyan versenyhelyzetbe kerülünk, amikor lehet, hogy már késő lesz, és komoly hátrányt szenvedünk a versenyben.

Ami a határozati javaslatot illeti, én annak három pontjával szeretnék kiemelten foglalkozni: a 2. pontjával, amely a befektetések arányosabb területi elosztását kívánja kezdeményezni - azt hiszem, ezzel mindenki mindenképpen egyetérthet. Amiről már beszéltem, a három alpont a nemzeti fejlesztési terv területfejlesztési céljairól, prioritásairól - azt hiszem, ezt is mindenképpen támogatnunk kell. S végül az 5. pont a beszámolási kötelezettséget négy évre tolja ki. Azt hiszem, ilyen volumenű gazdaságfejlesztési kérdésekben a két év túlságosan rövid időszak, a négy év viszont elegendő arra, hogy a parlament folyamatosan kontrollálja és esetleges javaslataival befolyásolhassa a mindenkori kormányzatot a vidékfejlesztési, területfejlesztési elképzelések lehető leghatékonyabb megvalósítása érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu