DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Összevetve az eredeti élelmiszertörvénnyel, megállapítható, hogy a most beterjesztett módosítások egyértelműen globalizációs célokat szolgálnak. A már így is jelentős mértékben liberalizált, sőt majdnem teljes egészében külföldi befolyás és irányítás alatt lévő magyar élelmiszerpiacnak a totális megnyitását célozzák a külföldi termelők előtt.

Ezen túlmenően az élelmiszer-importőrök számára is kedvezőbb helyzetet szándékozik teremteni a törvényjavaslat az eddigi bejelentési és vizsgálati kötelezettségek lazításával. Itt arról van szó, hogy a kötött magyar élelmiszer-behozatali előírások, szabályok, szabványok további lazítása következzen be. A törvényjavaslatnak ez az indítéka.

Ha elemeiben nézzük, tételesen, a törvényjavaslat 1. §-a: a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát véleményünk szerint indokolt továbbra is miniszteri szinten engedélyezni, nem pedig a Táplálkozástudományi Intézet részére odaadni az engedélyezési eljárást, különös tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat (3) bekezdésében szereplő új élelmiszert mint kategóriát, az élelmiszertörvény 2. § 16. pontja szerint géntechnológiával, tehát nem hagyományos módon állították elő.

Ezek szerint nagyon kockázatos élettani hatású élelmiszerekről van szó, ha egyáltalán annak lehet nevezni őket, és az az álláspontunk, hogy be sem lenne szabad engedni az országba az ilyen élelmiszereket, mert Magyarország az adottságainál fogva elsőrangúan alkalmas az egészséges, nem manipulált biotermékek előállítására. Akkor fölmerül a kérdés, kinek az érdeke, hogy rázúdítsák a génkezelt termékeket a kellőképpen nem tájékozott, nem tájékoztatott, így a fogyasztás kockázatait felmérni nem tudó magyar fogyasztókra.

A törvényjavaslat 3. §-ához fűződően a következőket szeretném elmondani. Az élelmiszertörvény 9. §-a még előírja, hogy a közfogyasztásra kerülő élelmiszer gyártmánylapját a területileg illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás határozatban hagyja jóvá. A most tárgyalt törvényjavaslat szerint már nem kell engedélyeztetni a gyártmánylapot, sőt a javaslatban szereplő miniszterek még a készítési kötelezettség alól is fölmentést adhatnak.

Ebben a helyzetben enyhe cinizmus az őstermelők gyártmánylapkészítés alóli mentességére hivatkozni, mert az őstermelőknél nem tömeges élelmiszer-előállításról van szó, és a törvény szigorúan meghatározza, mintegy korlátozza az általuk piacon forgalmazható élelmiszerek körét. Ez az 1/1996-os, több miniszter által jegyzett rendelet. A 2. § (1) bekezdésében történik meg ez a szabályozás; továbbá a legkevésbé sem veszélyes, génmanipulált termékek előállításával foglalkoznak - biotermékek -, hagyományos úton állítják elő a termékeket. Belegondolni is rossz, hogy a bizonytalan hatású, biztonságos alkalmazási előtörténettel nem rendelkező technológiákkal előállított élelmiszerek mindenféle hatósági nyilvántartás nélkül forgalomba kerülhetnének ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén.

A törvényjavaslat 5. §-ához kapcsolódóan a következőket szeretném mondani. A rendelkező részben, az 5. §-ban a javaslat hatálytalanítani szándékozik az élelmiszertörvény 2. § (18) bekezdését, amely az új termék forgalmát határozza meg. Hatálytalanítani kívánja az élelmiszertörvény 3. § (2) bekezdését, mely az élelmiszer-előállító hely létesítését, lényeges átalakítását rendeli bejelenteni az illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak jóváhagyás céljából. Valamint hatálytalanítani rendeli a törvényjavaslat 5. §-a az élelmiszertörvény 14. § (1) bekezdésének e) pontját, amely szerint kizárólag olyan élelmiszer hozható forgalomba, amelyre új termék esetén a kötelező előzetes minőségvizsgálatot a kijelölt intézmény elvégezte.

Összességében elmondható, hogy mindezen törvényjavaslat-elemek az EU-s jogharmonizációnak, az Európai Unió érdekeinek való teljes körű alávetettséget szolgálják. Itt nem a magyar érdekeknek, főleg a magyar mezőgazdaság érdekeinek a feladására kellene törekedni, hanem olyan jogi, gazdasági, költségvetési hátteret kellene teremteni a magyar termelőknek, hogy a magyar piac védett legyen a mértéktelen nyugat-európai, uniós behatolástól, azon magyar termelő élvezzen előnyt, aki itt dolgozik, itt szeretne dolgozni. Ezen keresztül a magyar parasztságnak és a kistermelői rétegnek a megerősítésére várnánk a Földművelésügyi Minisztériumtól törvényjavaslatokat, előterjesztéseket.

Képviselőtársaim! Én azon túl - hiszen ötödik fölszólaló vagyok, többen higiéniai és más, egyéb szempontok alapján magyarázzák ezt a törvényt - alapvetően azt látom, hogy itt súlyos nemzetgazdasági érdekek sérülnek, hiszen hozzákalkulálhatjuk azt is, hogy Magyarországon az elmúlt egy évben növénytermesztési termékekből a fölvásárlás egy év alatt 15,6 százalékkal csökkent, belekalkulálhatjuk, hogy ipari növényekből - azok az ipari növények, klasszikusan fogalmazva, amelyek fogyasztásra csak úgy alkalmasak, ha egy élelmiszer-ipari feldolgozáson keresztülmennek -, például a napraforgónál egy év alatt 60 százalékos visszaesés van a fölvásárlásban, a repcemagnál 42 százalékos, a cukorrépánál egy év alatt 22 százalékos visszaesés van.

(12.30)

Ha megvizsgáljuk, hogy az élelmiszerimport aránya az összes importon belül 3 százalék, már csak 3 százalék vagy még mindig 3 százalék, mondhatnám, de ha azt megnézzük, hogy egy év alatt 12 százalékkal nagyobb élelmiszer-volumen érkezett be az országba, akkor lesújtó képet kapunk. Ugyanakkor a magyar exportkivitel '99-ben, tehát a tavalyelőtti évben 18 százalékkal csökkent, és az elmúlt évben is 2,2 százalékkal csökkent, dollár alapon, dollár árakon számolva.

Ezek alapján mi azt látjuk, hogy az élelmiszertörvény módosítása nem mást szolgál, mint a magyar termelői körben az alapanyag-termelő bázisoknak - legyen az kisüzem vagy nagyüzem - a lezüllesztése, tönkretétele, ennek egy végleges adottságként való kezelése, az ebbe való belenyugvás, és miáltal élelmiszerre egy országon belül mindig szükség van, éppen ezért az Európai Unióból beáramló, beözönlő termékek kötött biztonsági szabályok nélküli beáramlását segíti elő ez a törvény. Tudjuk azt, hogy a magyar mezőgazdaság szervezeti, irányítási és termelési válságban van. Azonban tetten érhetőek az FVM részéről sajnos még mindig olyan lépések, amelyek a magyar paraszt érdekei ellen munkálkodnak.

Tehát nem elég, hogy a nehéz világgazdasági környezet, az energiaárak emelkedése, az állami támogatások lecsökkenése, nemcsak ezek a tételek, mondhatni: objektív közgazdasági körülmények okozzák a magyar mezőgazdaság vesztét, veszteségét, ellehetetlenülését, hanem, kedves államtitkár úr, olyan lépések is, amikor a Földművelésügyi Minisztériumnak egy megyei hivatala, jelesül a Hajdú-Bihar Megyei Földművelésügyi Hivatal a kabai gazdálkodók érdekei ellenében lép föl, és ezeket a parasztembereket végrehajtással fenyegetik meg, amely ügyben a miniszteréhez is fordultam, és elutasító választ kaptam. Az ön minisztere a kabai gazdák ellen lépett fel, miszerint ki kell hogy fizessék a meliorációs költségeket, ugyanakkor az a tétel, hogy a harminc-negyven év alatt bevitt munkájuk hová lett, mert a téesz tönkrement, csődbe került, fölszámolásra kerül, arról szó nincs. Ha Kabán vagy Hajdú-Bihar megyében vagy Zala megyében az alapanyag-termelő bázisok tönkremennek, akkor már csak egy olyan törvényjavaslatot kell beterjeszteni, amelyre önök most vállalkoztak.

Ezzel a törvényjavaslattal a nyugati termék, ha az rossz minőségű is, korlátlan mértékben bejöhet az országba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), olyan időszakban, amikor a száj- és körömfájás betegség a Nyugat-Európai Unió egészét szinte letarolja. Ezért határozottan elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Így van.)

Forrás: parlament.hu